A múltkor Bélapátfalván fújtunk a módszertani központban, és utána megvendégeltek bennünket. Ábel rendes fiú lévén végigaludta az egészet, majd felébredés után bepuszilt két mézes puszedlit. Első találkozás volt, de mélyre ható élmény, ahogy észrevettem. Emlegette, így megígértem neki, hogy hasonló mézes pogácsát majd sütünk mi ketten otthon.
Reggel, mikor épp a vonatsíneket borogatta bosszankodva, és bejelentettem, hogy ma van az a nap, már tolta is a székét a konyhában a pulthoz... aztán persze felfedezte a tojást, és átvonult a mosogató túl oldalára... Mire a hat tojást megtörtük, kezdett melegem lenni. /Nem csak a nagyszámú tojás miatt. :) /
Egészen pár évvel ezelőttig az volt a fejemben, hogy Mama a békési tanyákról hozott különleges recepteket, aztán egyszer Anya felvilágosított, hogy csak a Horváth Ilona szakácskönyvet kell kinyitni, nincs itt semmi egyedi. Mégis, általában olyan dolgokat készített, amivel - amilyen ízűvel másutt nem találkoztam. Persze mindenkinek vannak ilyen ételei. Nenikének például - nem rég ment el szegény, ő is kicsit olyan volt a fejemben, mint Mama - lekváros linzer volt az ilyen specialitása. Persze az én szememben. Az öcsémnek valószínűleg a zöldséges bablevese maradt meg jobban. :)
No, miután ilyen jól bevezettem, és eddig csak a süti nevét tudtuk meg, ideje, hogy a receptre is rátérjünk. Egyszerű, pihentetni kell, kiszaggatni, megkenni, megszórni, megenni... Nem lett vegán. Vegán mézes van már a blogon, ezt most ki akartam próbálni, hogy tényleg az a recept-e. Egyedül annyit nem bírtam ki, hogy fehér liszt helyett legalább felesben teljes kiőrlésűt használtam, és a cukor mennyiségét felére vettem. Ja, és a fahéjat kihagytam, a sógornőm nem eheti, és egyébként is gyomorirritáló fűszer.
Ebből a mennyiségből nekem 4 nagy tepsire való adag lett.
Hozzávalók:
1/2 kg teljes őrlésű liszt
1/2 kg finomliszt
1/2 kg méz
2 egész tojás + 4 sárgája
20 dkg biomargarin
10 dkg gyümölcscukor
2 cs borkősütőpor
őrölt szegfűszeg
reszelt kezeletlen citrom héja
1-2 ek növényi tej
tetejére: tojás+tejföl és apróra vágott dió
A mézet kis lángon meglangyosítjuk, hogy belekeverhető legyen a margarin. Egy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat. Ezután belekerülnek a tojások, és a méz. Alaposan összegyúrjuk az egészet. (Valamiért nekem a tészta nem volt elég puha, így hozzáadtam vagy két kanál mandulatejet - az volt felbontva a hűtőben - és azzal gyúrtam át.)
Kb. fél napot pihent, este kezdtük kiszaggatni, de akár egy éjszakát is állni hagyhatjuk.
Fél centi vastagra nyújtjuk a tésztát - lehet kicsit vastagabb is - és különböző formákat szúrunk belőle. (Mama mindig kb. 10 centis kerek pogácsákat sütött.)
A teteje megkenhető tojásos, tejfölös keverékkel, és megszórható apróra vágott dióval.
Közepes hőfoknál kicsit alacsonyabban kb. 20 perc alatt sültek meg a pogácsák.
Sokáig eltartható, nem lesz kemény, kivéve ha nagyon megsütjük.
2 megjegyzés:
Nagyon szépek lettek! Ebből a mennyiségből lett bőven gondolom a kis Ábel is termelte befelé:-)) Horváth Ilona szakácskönyve nekem már sallangokban van annyit forgattam ezidáig!
Ábel azóta hordja... mire szétnézek, már megint a kezében van egy. (Önkiszolgáló lett, és nincs az a magasság már, ahová tehetném a dolgokat, illetve már foglaltak. :) ) Gondolom, hogy a kis unokáidtól ez ismerős.
Igen, az otthoni szakácskönyv, a régebbi kiadású már lapokban van nekünk is, mai napig ez a legforgatottabb a házban. Nekem egy újabb kiadás van meg, kicsit szokni kellett, de a receptek benne vannak, és az a lényeg.
Megjegyzés küldése