2012. augusztus 9., csütörtök

1 év

Hogy elszaladt ez az egy év is, mintha kergették volna a napokat egymás után... Azért persze voltak lecsöndesedett nyugodt pillanatok is, amelyek feltöltik az ember érzelmi tankjait és erőt adnak a hétköznapi taposómalom folytatására. 
Olykor kell a kiszállás, mert aztán ezek az emlékek segítenek át a csüggesztő pillanatokon. Mikor bánatosan bandukolsz, és fáradtan hagynád az egészet, eszedbe jut egy mosolygós pillanat, és a többi máris lényegtelenné válik, mert az akkor annyira szép volt, hogy nem hagyja az embert most sem búslakodni.
És persze törekedni kell a hétköznapot is megtölteni ilyen pillanatokkal, mert hogy vannak, és olyan jók. Hétköznapi ünnepek. Mint amikor a frissen sült almás pite ha belengi a házat...

2 megjegyzés:

Éva írta...

Már másodszor kattintottam ide hozzád, először azt hittem blogszülinapod van.Később rájöttem hogy csak az idő múlásáról írtad le a gondolataidat. Te még fiatal vagy és ha már neked is ilyen gyorsnak tűnik a napok, hetek, hónapok múlása akkor már magamon annyira nem is csodálkozom! Nagy szerencsémnek tartom azt amilyen a természetem, hisz gondom bánatom nekem is van mint annyi más embernek, de ahogy fáj idővel ez valahogy számomra csökken tompul.Viszont a jó és kellemes élményt bármikor áttudom élni és boldoggá tud tenni! Talán ezt hívják pozitív gondolkodásnak? Így telnek múlnak a napok , hetek, hónapok és évek !!

Bridge írta...

Kedves Éva!

A 4. blogszületésnap júliusban volt, de ez a másik évforduló kapcsán megfogalmazott gondolatsor...
Örülök neki, hogy így gondolkozol, és inkább a kellemes élményekre koncentrálsz. Nagyon jó dolog, és könnyebbé teszi az ember életét.

Brigi