Péntek óta, nem újdonság, de fenn még van valamennyi, és pár nappal ezelőtt gyönyörűen mutatott. Akkor Nagymamám és Németh Lajos időjárás előrejelzését megszívlelve fotóztam a Mátrában mindenfélét. Ami nem mozgott. A mókusok elkerültek.
Semmi kiemelkedőt nem alkottam, inkább a gépet nyomkodtam, találgattam, mire mit reagál, hogyan lehet vele belőni, hogy ne legyen borzasztó alexpós a havas táj, meg élveztem a manuálfókusz előnyeit. Persze ez utóbbi inkább életlen képek garmadát eredményezte, de akkor is na! :)
Öt perc alatt belapátoltam azt hiszem a bablevest, ettem hozzá jégsalátát, meg talán kenyerem is volt. Fura, hogy mikor más érdekli az embert, nem is éhes. Bezzeg a hétfő dél mindig nehezen jön el. (Sokszereplős többéves megfigyelés szerint. :) ) Az ebédidő többi részét kinn töltöttem. Jól felfrissít, az bizonyos. Többször gondolkodtam már rajta, hogyan lehetne bevezetni az ebéd utáni sétát, de nem találtam ez ügyben nyitott fülekre.
Kivételt képeznek a Telkibányai zenekaros tartózkodásaink, mert ott az ebéd elfogyasztását követően mindig felkerekedünk, ha esik, ha fúj. Nem saját találmány, több mint száz éves, de csak javasolni tudom mindenkinek. Könnyebben megy az emésztés, ráadásul kevésbé akar az ember feje leesni a kanál letétele után.
Hogy ne csak dumáljak, beillesztek pár képet is holmi rejtőzködő sündisznókról, sima útjelzőtábláról, havas banánszoknyáról, deres semmit gömböcökről, meg villámot fából. (Szigorúan a sorrend betartásának mellőzésével. :) )
1 megjegyzés:
Szia! Kaptál tőlem egy díjat! Kérlek nézz be hozzám. :) www.kavecsokolade.blogspot.com
Megjegyzés küldése