Spenótos kenyérlángos

(Avagy mi legyen a spenótmártással, ha rájön az ember, hogy nem igazán szereti... )

Szoptatás közben ezerrel járt az agyam, hogy mit készítsek ebédre, ami kevés munkával jár, hamar megvan, Ábel is eszik belőle, meg az Apja is, nem fáj tőle a Flóra hasa, ha megeszem, és van is itthon hozzávaló. Felötlött a kenyérlángos, azt Ábel napokig hajlandó lenne enni. De mi legyen a spenóttal, amit előző nap készítettem először?

Anya sosem főzött spenótot, nem szerette, így ránk sem akarta erőltetni. Egyszer már próbálkoztam vele egy Kurma Dászás recepttel, de azt vitte a paradicsom és a csicseriborsó. Ezt a receptet meg a sült sajt. :) Így már egészen ízletes volt, a férj is megette szó nélkül. (Illetve előtte volt szó, hogy: Muszáj ezt?!  Kóstolás után már nem.)

A kenyérlángos tésztájának receptjét a hugomtól kaptam, ő meg a vőlegénye anyukájától. Érdemes kipróbálni natúr tésztaként kisütve, és vékonyra karikázott lila hagymával, tejföllel enni, úgy is nagyon finom. Vagy pl. karfiolkrémmel.

Hozzávalók:

A kenyérlángoshoz:

50 dkg liszt (30/20 tk/finom)

1 dl olivaolaj

250 ml víz

1/2 tk só

1 kk cukor

2 dkg élesztő

A száraz hozzávalókat összekeverjük, hozzáadjuk az olajat, belemorzsoljuk, majd a vízzel összegyúrjuk a tésztát. Fél órát kelesztjük, kinyújtjuk vékonyra. Zsírpapírral kibélelt tepsibe helyezzük, újra kelesztjük, villával sűrűn megszurkáljuk.

A spenótmártáshoz:

1/2 csomag mirelit paraj

1 kk só

1 kis fej fokhagyma

1 doboz rizstejszín

1 ek tk liszt

A parajt felolvasztjuk, felfőzzük a sóval és tört fokhagymával, hozzáadjuk a tejszínbe kevert lisztet. Összefőzzük, hűtjük.

Megkenjük vele a kenyérlángos tetejét, reszelünk rá sajtot (Violife pl.) és fél óra alatt ropogósra sütjük.

Valami jármű mindig kell láb alá... :)