Datolya kabátban, illetve lekváros bukta

Az első változat hirtelen ötletből készült, és maradék tésztából. A Fiatalember miatt, aki aztán megeszi külön a datolyát, külön a tésztát. Egyben való fogyasztásával ne riogassam. :)

Most egy kicsit változtattam a tésztán. Bukta készült, de a hagyományos tésztába némi olajos mag is került. Nem sok, de éppen arra jó, hogy hozza a kellemes aromát.

A hozzávalók kb. 12 kisebb buktához, és egy tepsi datolyás kiscsigához elegendők.

Hozzávalók:

60 dkg liszt (kb. 30 dkg tk, 30 dkg fehér)

20 dkg kókuszzsír

10 dkg dió

10 dkg gyümölcscukor / eritrit / nyírfacukor

kb. 300 ml növényi tej

1/2 tk só

2 dkg élesztő

szilvalekvár / magozott datolya

A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd a kókuszzsírt beledolgozzuk. 1 dl cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt, majd beleöntjük a tésztába és gyúrni kezdjük. Folyamatosan adagoljuk a tésztához a folyadékot attól függően, hogy a liszt mennyit vesz fel. A teljes őrlésű lisztek mindig többet. Kissé lágy, de rugalmas tésztát kell kapjunk.

  a) A buktákhoz kb. félujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, ráhalmozzuk a lekvárt, formázzuk,

      a széleket aláhajtjuk. 

  b) A datolyás kiscsigához a tésztát vékonyra nyújtjuk. Ha szeretjük a nagyon édeset,tehetünk 

      bele egész datolyákat, de számomra az túl tömény volt, így feleztem.

     A datolya hosszának megfelelően vékony csíkokat vágunk a tésztából (kb. 3-4 cm) és a 

     szélétől elkezdjük a datolyát beletekerni. Másfél, két fordulat után elvágjuk tepsibe vele, 

     jöhet a következő...

     Ha ferdén vágjuk kicsit a tésztát, mutatósabb csigákat kapunk.

Bő fél órát kelesztjük. (A csiga a hűtőben pihent egy órát, míg a bukta sült, bírja.)

Közepes hőfokon 25-30 perc alatt sütjük.

"Csokis-kókuszos" briós

Mónika sok évvel ezelőtti bejegyzése alapján készültek a briósok. Ahogy olvasgattam a megjegyzéseket is, kicsit időutazás volt. :) 

Az általa leírt recept tökéletesen beleillett a képbe, minden összetevőből volt itthon, csak kicsit több lett benne a barna liszt, csoki helyett karobot tettem a tésztába, amivel nagyon finom lett, és kicsit több töltelékkel készítettem.

Hozzávalók a tésztához:
80 dkg liszt (50 dkg tk tönköly, 30 dkg fehér)
5 dl növényi tej
15 dkg gyümölcscukor/eritrit
10 dkg kókuszzsír
2 dkg élesztő
1 tk só

2 dl cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. A száraz hozzávalókat elkeverjük, majd átdolgozzuk a kókuszzsírral. A végén beleöntjük a felfutott élesztőt is a maradék tejjel, és rugalmas tésztát gyúrunk belőle. Vékonyra nyújtjuk.

Hozzávalók a töltelékhez:
1,5 dl növényi tej
15 dkg kókuszreszelék
5 dkg kókuszzsír
2 ek karobpor
2 ek gyümölcscukor/eritrit
vanília

A növényi tejet felforraljuk, beleöntjük a cukrot, a karobport és a kókuszreszeléket némi vanília porral. 

A kinyújtott tésztán elkenjük a kókuszzsírt. A tésztát kb. 15x25-ös téglalapokra vágjuk, amiken egyenletesen eloszlatjuk a tölteléket, csak az alsó hosszabb oldalon hagyunk ki egy ujjnyi részt.

A töltelékes oldala felől tekerjük a fedetlen rész felé csiga formába, majd újra csiga formába hajtjuk.

Bő fél órát kelesztjük, majd újabb fél óra alatt közepes hőfokon megsütjük.

Jó fotó nincs, az alany mind elfogyott. :)

Almás-diós puha keksz

A kis Mazsola nagyon szívesen rágcsál kekszeket. Pénteken még jól belefért a napba egy kis sütiféle is, így az itthon lévő dolgokból összeraktuk ezt az egyszerű kekszféleséget. Ábel bőszen segített, ha rajta múlik, liszt nem is marad a sütiben. :) 

Valószínűleg túró nélkül is működne, de nálunk ennek az elhasználása volt a cél.

A férj szerint az aznapi menüből ez lett az egyik legjobb, pedig más fogára való is akadt. Főleg, hogy este, mikor hazajött, és megkóstolta, először azt gondolta, újabb "fűrészpor" fasírt lesz, de kellemes meglepetés érte.

Hozzávalók:

25 dkg bio túró

20 dkg teljes őrlésű tönkölybúza liszt

20 dkg zabliszt

15 dkg gyümölcscukor / candidásoknak sztívia, eritrit

10 dkg darált dió

2 nagy alma

5 dkg pálmazsír (nem hidrogénezett)

vanília

1 cs foszfátmentes borkősütőpor

1 csipet só

A száraz összetevőket elkeverjük. A túrót áttörjük, az almát lereszeljük, majd ezeket a pálmazsírral együtt a száraz hozzávalókhoz adjuk. Alaposan összegyúrjuk, elég ragacsos állagot kapunk. 15-20 percet állni hagyjuk. Vizes kézzel gombócokat formázunk, amiket ellapogatva sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezünk. Némi helyet kell hagyni közöttük, de inkább felfelé hízik.

Közepes hőfokon 25-30 percig süssük.

Pizza/tésztaszósz

Ha nagyon sietek, és nincs kedvem a hagyományos szószt készíteni, az összetevők nagy része megy a turmixba, és kicsit összefőzöm. Ha nagyon híg a paradicsomlé, egy kanál zabliszt még mehet bele, és készen van. Ha meghűlt, rákenjük a pizzatésztára, a szokásos módon megrakjuk, és már sülhet is. Vagy ráönthetjük spagetti tésztára.

Hozzávalók:

1/2 l sűrű paradicsomlé

1 fej vöröshagyma

2 cikk fokhagyma

bazsalikom, oregáno

1 kk gyümölcscukor

1 csipet só

1 tk keményítő

A turmixba beleöntjük a paradicsomlevet, a négybe vágott, megtisztított vöröshagymát, fokhagymát, sót, cukrot és a fűszereket. Összeturmixoljuk, majd a folyadékot egy lábasba öntjük. Felforraljuk. Amennyiben a szósz igényli, a keményítőt néhány kanál hideg vízzel egy pohárban feloldjuk, majd folyamatos kevergetés mellett hozzáöntjük a szószhoz. Még egy percig főzzük, azalatt sűrűn kevergetjük.

Ha a vegán sajtszósszal napraforgóból készítjük a pizzát, akkor nagyon vékonyan kell kenni a paradicsomot, és lassú tűzön sütni a tésztát, mert egyébként nem sül át ropogósra.

Mazsolás csigabuci - vegán

Burgonyapehely és zabpehely helyett tehetünk bele egy közepes főtt burgonyát is összetörve, akkor  kb. 50 ml folyadékkal kevesebb kell, de érdemes figyelni a tészta rugalmasságát.

A forma a kölyök miatt született. :)

Hozzávalók:

60 dkg tönkölyliszt (40 tk, 20 fehér)

260-280 ml víz

6 ek olivaolaj

1 pohár szójajoghurt

1 nagy marék mazsola

1 ek burgonyapehely

1 ek zabliszt

2 ek méz

vanília

1 tk só

2 dkg élesztő

1 ek nyírfaporcukor

muffin sütő forma, vagy muffin papír

A szójajoghurtból 2-3 kanálnyit egy kispohárba teszünk, ahhoz adjuk a porcukrot és összekeverjük. A többi hozzávaló mehet a tésztába. Dagasztógépben összedolgoztatjuk a őket, majd a tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk. Megkenjük a tetejét kevés olivaolajjal, és 1-2 centi széles, arasznyi hosszú kissé ferde csíkokat vágunk belőle, amit majd a szélesebb végétől kezdve feltekerünk csigának, és muffin papírba tesszük. A tetejét megkenjük a szójajoghurt és porcukor keverékével. Bő fél órát kelesztjük, és 35-40 perc alatt közepes lángon megsütjük.

Tavasz, zsömle, Godzilla

A kertben mindenütt bújnak a hagymások, január vége óta figyelem őket, ahogy először kibújtak a jácintok hajtásai. Azóta a krókuszok közül már el is virágoztak, némelyik jácint kinyílt, rengeteg ibolya illatozik, a japánbirs virágai csaknem kipattannak.

  

 Csendélet, kicsi kéz épp nem töri a rügyeket, simogat, csodál, mosolyog. Másnap mire kimegyek a liliom megtaposva, jácint letörve, és virágonként szétszórva a járdán. A fás bazsarózsát megritkította még hetekkel ezelőtt, azóta nagyjából tiszteletben tartja, de tegnapelőtt csak a tenyerében landolt egy bimbó. [Ki ismeri a Lilo & Stitch Godzilláját? És persze valójában az ezt követő rész lenne lényeges igazán...]

Ilyenkor elszomorodik, elcsügged az ember, vagy felmegy az agyvize... Pedig valójában egy kis manó szívének megkeserítése ez ügyben nem áll összhangban semmiféle virág szépségével. Merthogy nem gonoszságból tette, csak az "elméjéhez köttetett a bolondság", nincsenek meg a fejében az ok okozati összefüggések, ő még tapasztal. (És én is, hogy mi minden lakozik bennem.) Persze a tépkedés nem folytatódhat, meg kell tanítani, hogy ez így nem állapot.

Az ember, mikor még nincs gyereke, fogalma nincs róla, valójában mit is vállal (akkor sem, ha kisgyermekes közegben sokat mozog) és hogy mekkora a felelőssége ezzel kapcsolatban. Csodálatos elméletei vannak, mégis a gyakorlatban mennyire más. Azután azt veszi észre, hogy hullanak ki az elméletek, olykor marad a kétségbeesés, hogy lesz ebből "rendes ember", ha az én kezeimre van bízva. 

Hát csak úgy, ha van egy segítőm, aki pontosan tudja  a jó irányt, és ráhagyatkozom. Ellenben hullámvölgy az egész, egyszer fenn, egyszer lenn. Mikor épp hallgatok rá, fenn, aztán azt gondolom megy ez nekem egyedül is, óhatatlan következmény a lent. Ennek ellenére pártfogol és megerősít, ha kérem. És egy ilyen kis nyüzsgő, érdeklődő lény örökös tevékenykedéséből adódó helyzetek mindig eszembe juttatják, még ha meg is feledkeznék egyébként a függőségi viszonyról, és letörik a szarvamat, már ha nőni kezdene. :)

Ugyanígy kell alakítani a csöppek akaratos jellemét "korlátok felállításával és tetteik következményeinek kiszabásával", ellenben károsíthatjuk a teljes szabadjára engedéssel. Hiszen később az életben, mikor mindenben érvényesíteni akarja majd az akaratát, és nem működik - mert nem is működhet közösségekben - kudarcként él meg mindent, és keseredik el olyan dolgokon, amelyekre csak legyintenie kellene, és elengedni. Persze ez nem erőszakos neveléssel megy, hanem jó példával, sok sok szeretettel, szelídséggel, öleléssel, türelemmel és bölcsességgel. Ami nem tőlünk van, hanem ajándékként kapjuk, és addig betonba ágyazott, míg folyamatos a kapcsolat Vele. (Különben ki adhatna jót önmagából?)

De térjünk egy kicsit gastro témára is, mert sültek ám zsömlék is a konyhában, nem csak kertészkedtünk. Magdi adott egy jó ötletet hozzájuk. A hagyományos tésztámat használtam, 60 dkg liszt, 360 ml növényi tej és víz keveréke, 6 ek olivaolaj, 1,5 tk só, 1 kk méz, 1/4 kocka élesztő, magok. A tetejére kentem egy kis szójajoghurtot, amitől tényleg fényes lesz, ahogy Magdi írta és megszórtam szezámmaggal. Máskor csak vízzel megkenem, hogy ráragadjanak a tésztára.

Ha már felbontottuk a szójajoghurtot, és el akarjuk használni, a tésztába is lehet tenni, akkor 1 kis dobozos szójajoghurt és kb 250 ml víz váltja ki a növényi tej és víz keverékét. Jó állagú tésztát kapunk, puhábbat a szokásosnál.

Vöröslencsés kölesfasírt

Ábel a hüvelyesek közül a vörös lencsével van igazán jóban. Miatta a feles arány a kölessel, éppenséggel növelhető is a lencse javára. Lencsét általában többet főzök, mivel sűrű, és inkább szűrök ki belőle, és a maradékból leves lesz.
Valahogy úgy találtam, hogy a fűszersók ebbe jobban illenek, bárhol lehet már ilyesmit kapni, még a Csepeli piac magos/fűszeresénél is. Én a fűszertartókkal együtt kaptam, és kezdtem el főzőcskézni vele. (Borzasztó drágának találtam, mikor megvettük a Kik*ban, de megéri a pénzét, mert nagyon jó használni, csak kéne még egy sor. :) )
 
Hozzávalók:
250 g vörös lencse
1/2 bögre köles
1,5 tk só
1 tk vegamix
2-3 db babérlevél
1 kk borsikafű
1 csipet vöröshagyma só / aprított vöröshagyma
1  csipet fokhagyma só / áttört fokhagyma

2 marék tk. kenyérmorzsa
1 tk pálmazsír

A vörös lencsét beáztatjuk 1-2 órára, majd bő fél óra alatt megfőzzük kevés babérlevéllel és sóval.

A kölest háromszoros mennyiségű vízben sóval, vegamix-szel 20 perc alatt megfőzzük.

A vörös lencsét leszűrjük és összekeverjük a kölessel. Beleszórjuk a borsikafüvet és a két hagymasót is. Alaposan átkeverjük.

Kicsit hűlni hagyjuk, majd vizes kézzel kis gombócokat formálunk, amit ellapogatunk, és megforgatunk zsemlemorzsában. Kizsírozott tepsibe rakjuk, közepes lángon 20-25 percet sütjük. Félidőben a fasírtokat megfordítjuk, mikor már szépen pirult az alja, és kissé szilárdult az állaga.

2. születésnapi (mogyorókrémes) torta

Az úgy kezdődött, hogy reggel 8-kor már a tortát akartam sütni, ehelyett akkor ébredtem. Illetve fél nyolc körül kinyitottam a szemem, rátekintettem az órára, aztán becsuktam gondolkodás nélkül. :) Második hete voltak már gondjaink az alvással... akkor hajnalban végre rendesen elaludt, vele én is aludtam (volna), csakhogy különleges nap másnapja volt. 8-kor kikászálódtam az ágyból, olvasgattam kicsit, közben főztem egy tejbegrízt, müzlit reggeliztem, és vártam, hogy végre felébredjen. Mert a konyha mellett aludt, és felébreszteni pedig nem akartam. Valójában jól is esett egy kis csend, nyugalom, befelé fordulás.

1/2 11-kor kelt. Az előző 2 évben ilyen nem volt.

Így lett a tervezett hajdina piskóta helyett tojásos piskóta. Még jó, hogy a krémet előző este bekavartam. Sűrű vajas krém helyett inkább valami könnyebbet szerettem volna, ezért a pudingos variáció, de szerencsére nem is vehető észre benne.

A megadott krémmennyiség egy kisebb tortára elegendő. A dupláját készítettem eredetileg, az egyik torta azután eper, a másik barack lekváros réteget kapott pluszban. Utóbbi nekem jobban bejött (mivel már vagy 5 éve nem ettem ilyesmit, nem vagyok kompetens személy), de a többiek egy szóval nem tiltakoztak az eper miatt. :) Kicsit olyan volt, mintha a piskótatekercset és a dobostortát keresztezték volna. Nagyon finom a férjem szerint is, aki még a karobtól is el tudott tekinteni. :)

Vegán, működőképes, és jó tojásmentes piskóta recept pl. ITT található.

Hozzávalók:
Piskóta:
5 tojás
5 ek eritritből darált porcukor
2 ek teljesőrlésű liszt
4 ek finomliszt
2 ek mogyoróőrlemény
1 ek olivaolaj
2 ek víz
sütőpor

Egy tepsit kibélelünk zsírpapírral, a sütőt begyújtjuk.

A tojások fehérjét és sárgáját kettéválasztjuk. A sárgájához öntjük az olajat és a vizet, beleszórjuk a cukrot, majd addig kavargatjuk, míg kissé kifehéredik a krém. Ezt követően rászórjuk a liszteket, a mogyorót, és a sütőport, és elkeverjük a tésztát.

A fehérjéből kemény habot verünk, amelynek a felével először fellazítjuk a sárgájás krémet, azután fakanállal finom mozdulatokkal beledolgozzuk a maradék fehérjét is, vigyázva, hogy nagyon könnyű masszát kapjunk. A masszát azután eloszlatjuk egyenletesen a tepsiben, és 200 C-on 10 percig, majd 180 C-on 20 percig sütjük, míg egy villát a tésztába szúrva már nem találunk rajta nyers tésztanyomokat.

Mogyorós tortakrém:
100 g margarin / vaj
100 g törökmogyoró
100 g eritrit
2 ek karob
1 csipet vaníliapor
1/4 l rizstej
1/2 cs bourbon vanília pudingpor
20 csepp sztívia

Kevés tejbe csöpögtetjük a sztíviát, és elkeverjük benne hidegen a pudingport. A többi rizstejet feltesszük főni. Amikor forr, beleöntjük a pudingos keveréket, és folyamatosan kavarva kb. 1 percig főzzük.

Hűtjük.

A törökmogyorót pár perc alatt kissé megpörköljük, majd hűtjük, és ledaráljuk.

A margarint és a porcukorrá őrölt eritritet a vaníliaporral együtt fakanállal finomra keverjük.

Hozzákavarjuk a mogyorót, majd a kész kihűlt pudingot is, és addig keverjük, amíg elegyednek, és finom krémet kapunk.

A piskótát ha nem formában sütöttük, egyszerűen négyfelé vágjuk, és egymásra helyezzük az egyes rétegeket. A rétegek közé először lekvárt, majd krémet, azután megint lekvárt kenünk. Ráhelyezzük az utolsó lapot is, és az egészet beborítjuk a mogyorókrémmel.

Szórhatunk rá darált mogyorót, édes morzsát, díszíthetjük a krémmel nyomózsákból, vagy egész mogyorószemekkel, ahogy a szülinapos kedvéért nálunk történt.

Complete tál

Minden évben van egyszer legalább, hogy a "Csicseri" Pointhoz tévedek a West Endben, akkor a kedvencemet rendelem, amiben gomba, falafel, egész csicseri szemek is vannak, és maga a krém némi oliva olajjal leöntve. A laffa valahogy nem jön be, mindig olyan sületlen tésztának érzem, pedig tudom, hogy nem az, egyszerűen nem nekem való.
Néha készítek itthon is hummuszt, de még sosem raktam össze úgy, mint a fenti tálat. A múltkor aztán kedvem támadt hozzá, és elkészítettem.
A hummuszhoz ők, ha jól tudom, ők tesznek joghurtot, de vegánoknak e nélkül is ízletes.

Hozzávalók:
Hummusz:
2 bögre csicseriborsó megfőzve / vagy  konzerv doboz
3 ek szezámpaszta, vagy tahini
1 nagyobb gerezd fokhagyma
1/2 citrom leve
1 tk só
2 ek olivaolaj

1 fél maréknyi borsót kihagyunk a díszítéshez.
A csicseriborsót, ha magunk készítjük, érdemes beáztatni előző este, és másnap a vizét leöntve megfőzni. Ha előre gondolkozunk, akár 2 napot csíráztathatjuk is, és azután mehet a fazékba, úgy könnyebben emészthetővé válik.
A szezámpaszta összetevői végeredményben szinte ugyanazok, mint a humuszéi, ezért külön nem szoktam ehhez készíteni, hanem csak némi vizet összeturmixolok szezámmaggal, és azt adom a krémhez. (Egyébként 10 dkg szezámmaghoz 1-2 gerezd fokhagymát, 3 ek olivaolajat, 50 ml vizet, némi citromlevet és sót adunk, azt turmixoljuk finomra. Ez a krém már önmagában is használható.)
Az összes hozzávalót egy nagyobb edényben összeturmixoljuk. Ha nagyon sűrű lenne, a megfőtt levével hígíthatjuk.

Gomba:
1/2 kg barna csiperke gomba
1 tk kókuszzsír
(fűszerhiányunk esetén némi curry)

Tisztítjuk, vékonyra szeleteljük, kevés kókuszzsíron megpirítjuk.

A falafel gombóc elkészítésének leírása: ITT.
Vagy néha lehet kapni zacskósat. Csak azok túl borsosak általában, meg azért a frissen sült, az frissen sült. :)

Vegán palacsinta

A múltkoriban már készítettem hasonlót, akkor is hajdinával. Most némi kalciumpótlás célzatán került bele szezámmag, és a sütőpor meg csak kipróbálás képpen.

Jól sikerült. Az íze is kellemes, az állaga is viszonylag jó lett, nem annyira törékeny, persze azért jó a széles lapos fordító fakanál, ha kéznél van.

Tölthető pl. a gyerek reggeli kásájának maradékával a túró alternatívájaként. (Főtt köles mazsolával, finomra reszelt almával és darált mandulával. Mindez villával eldolgozva finomra.)

A sztívia azért, mert így nem ragad a tészta, és ízét meg nem érezni benne.

500 g liszt (320 g hajdina, 180 g zab)

1,1 l szénsavas ásványvíz

4 dl növényi tej (szója)

1 dl olivaolaj

1 tk sütőpor (foszfátmentes)

40 csepp sztívia

3 ek darált szezámmag

1 csipet vaníliapor

1 csipet só

A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd bele tesszük a folyadékokat is, és alaposan eldolgozzuk - vagy dolgoztatjuk a botmixer habverő részével.

2-3 óra pihentetés után érdemes sütni. Mindkét oldalát közepes lángon 3-4 percig.

Mogyoró/mandulakrémes palacsinta

Na nem Nutellás. Ez annál sokkal jobb! Sok sok mogyoró, semmi cukor, némi karob. Ábel nagyon cuki volt ma. Két éjszakai nemalvás után ideje is volt, hogy feltöltse a cukiság tartályait. A konyhában tett-vett Ő is, amíg mosogattam, illetve az ebédet készítettem elő. Főleg a botmixerrel hadakozott, összerakta, szétszedte, és bőszen "zümmögtette", az egyébként tiltó listán lévő jószágot. Merthogy a konyhában vannak olyan szekrények, amikben nem pakolhat. Ilyen a mosogató pult alatti, a jénaikat és egyéb üvegeket tartalmazó, és az egyik elektromos eszközöket tartalmazó polc. Ezeket többnyire tiszteletben is tartja, ugyan fogalmam nincs miért. Talán mert kezdetektől így van.
Ma azonban az utóbbi polcon kotorászott. Mivel nem voltam a helyzet magaslatán, egyszerűen nem vettem róla tudomást egy darabig. Aztán csak elhangzott a mondat, hogy: - Tetted vissza de azonnal! Cserébe megígértem, hogy este bekeverünk egy adag palacsintát a gép habverőjével, ami a gép azon része, ami egyébként számára is elérhető.
El is kezdtem, ahogy sötétedni kezdett kézi habverővel. Már majdnem készen voltam, amikor a kis manó előhúzta a masinát, és várta, hogy használom. Minek ígérek neki ilyeneket, gondoltam magamban, a kézi habverő mégis a mosogatóban landolt, és elindítottam a botmixert.
A tésztából azonnal kicsöppent a földre. Ábel eliszkolt, én meg magamban morogtam, hogy itt az újabb mosatlan, a felmosni való, a gyereket meg nem is érdekli az egész.
De ha már ott volt a kezemben, jó habosra kevertem a tésztát. Közben hallom, hogy lefelé jön a lépcsőn, és közben magyaráz. Amikor odaért hozzám, majdnem össze-vissza puszilgattam.
A kezében az a törölköző volt, amivel előző este a fürdőszobában azt a vizet töröltem fel, amit kicsorgatott a kádból. - Kifolyt. Tészta. Nem lépünk bele. Feltöjöljük.
Hát feltöröltük. Nagy örömmel. Megsimogattam a buksit, megköszöntem a nagyszerű segítségét, és újra reménykedni kezdtem, hogy csak lesz ebből valami... :)
Miniszter éppen nem (nem is szeretném), de mire kettőt pislogtam, a kész palacsintából bevágott egy egészet.

Mogyorókrém hozzávalói:

200 g törökmogyoró

1 dl növényi tej

2 ek karobpor

2 ek olivaolaj

2 ek gyümölcscukor / sztívia stb.

vanília por

A mogyorót kicsit megpirítjuk (nálam a melegszendvics sütőben), azután a héjának a nagy részét ledörzsöljük. Darálón ledaráljuk, majd késes robotgép tartályában szórjuk. (Ha nincs, turmixgép is jó, de akkor hígabbra kell készítenünk a krémet.) Beletesszük a többi hozzávalót is a tej kivételével. A gépet elindítjuk, és hagyjuk, hogy a massza összeálljon. Kell neki idő. Azután lassan adagoljuk hozzá a tejet, míg finoman kenhető állagot nem kapunk.

Mandulakrém hozzávalói:

200 g mandula

50 g szezámmag

1 dl növényi tej

2 ek karobpor

2 ek olivaolaj

2 ek gyümölcscukor / sztívia stb.

vanília por

A mandulát kicsit megpirítjuk, azután a héjának a nagy részét ledörzsöljük. Darálón ledaráljuk, a szezámmagot is, majd késes robotgép tartályában szórjuk. Beletesszük a többi hozzávalót is a tej kivételével. A gépet elindítjuk, és hagyjuk, hogy a massza összeálljon. Kell neki idő. Azután lassan adagoljuk hozzá a tejet, míg finoman kenhető állagot nem kapunk.

Palacsinta tészta hozzávalói:

2 bögre zabliszt

2 bögre hajdinaliszt

2 bögre növényi tej

2,5 bögre szénsavas víz

1 dl olivaolaj

1 ek darált lenmag

15-20 csepp sztívia

1 csipet só

A liszteket elkeverjük a lenmaggal, a sóval, sztíviával és olajjal. Majd hozzádolgozzuk a tejet is, és a végén a szénsavas vízből 2 bögrényit. Ha sűrű a tészta, a maradék fél decivel hígíthatjuk.

A legjobb, ha a tészta pár órát pihen sütés előtt.

Sütőtök(ös)magos bucik

A sütőtökkel csak pár éve vagyok jó barátságban. Mivel a férj szereti, a kedvéért gyakrabban készítek krémlevest belőle. Újabban rizstejszínnel öntöm fel, vagy némi kesudiót turmixolok meg hozzá. Ma az előbbivel készült.

Délelőtt a jó időben sokat kinn voltunk a fiammal, megcsodáltuk, hogy kibújtak a téltemetők!!! Jeget törtünk, meg diót is, beszélgettünk a 9x éves szomszédasszonnyal, aki olyan fürgén kocog át a másik oldalunkon lakó barátnőjéhez, mintha hússzal kevesebbszer élte volna meg a születésnapját.

A rossz diókat (nem az avas, hanem a megrágott, stb) Ábel szépen elhordta a madaraknak, így neki is meg volt a program. Délben alvás. Gondoltam utána felkerekedünk, és veszünk "kiflizsömlét" Apának a másnapi szendvicséhez. Az időjárás másképp gondolta, altatás közben beborult, és mire lejöttem ebédelni, elkezdett hullani a hó. Erre mi meg úgy, hogy akkor a maradék sütőtököt hasznosítjuk, és zsömle lesz belőle.

Lett is, csak inkább buci féle. Ketten sütöttük, Ábel szemmel kísérte a kenyérsütő ténykedését, majd a lábát lógatva üldögélt a konyhaszekrényen, miközben a tésztát formáztam. Még egy darabbal gyurmázott is, de aztán ideadta, hogy tegyem bele a többibe. Illetve lelkesen siettetett, a "Megesszük" kijelentéseivel.

Este meg is tette egy kisebb darabbal és avokádóval. (Növekedési fázisban van, ma egyébként 7x evett, ha az esti szopit nem számítom, és még közben nassolt is némi kesudiót és datolyát. A normál napi 4 étkezés nála.)

No, de térjünk vissza a bucikhoz. A liszt mennyisége a sütőtök vizességétől függően nőhet, de a tésztánk a szokásos kenyértésztánál jóval lágyabb.

Hozzávalók:

80 dkg liszt (60 dkg tk tönköly, 20 dkg sima liszt)

300 ml növényi tej (nekem most 150 ml szója, 150 ml víz, ennyi volt itthon)

240 g sütőtök

100 g tökmag

100 ml olivaolaj

1 tk só

1 kk méz/gyümölcscukor

2 g élesztő

Ha van kenyérsütő gépünk, az összes hozzávalót beletesszük a gépbe, és megdagasztatjuk. Ha nincs, az olajat a liszttel, sóval, elmorzsoljuk. Beleszórjuk a tökmagot. Közben az élesztőt a langyos mézes tejben felfuttatjuk, és a liszthez öntjük. Az egészet alaposan megdagasztjuk, míg rugalmas, egynemű tésztát nem kapunk.

Kicsit kelesztjük, majd átgyúrjuk, kinyújtjuk lisztes deszkán ujjnyi vastagra. A tetejét megkenjük némi olivaolajjal, tenyérnyi darabokat vágunk, amit feltekerve buci/kifli formára igazítunk.

Ha nincs kedvünk ezzel kínlódni, vagy sietünk, a kenés ki is maradhat, két centisre kinyújtjuk a tésztát, és 12 db téglát vágunk belőle. Mindet zsírpapírral kibélelt tepsire rakjuk, és bő fél órát kelesztjük.

Közepes hőfokon 35-40 perc alatt ropogósra sütjük.

Mire tisztességes kép készült volna... (egyébként színhelyes :) )

Jött a minőség-ellenőrzés...

Vegyes saláta rukkolával

Félhomályos, csöndes minden. Egy órája esik a hó, kezd meglátszani a háztetőkön, Ábel hosszút alszik.

Ilyen téli délutánokon kedvcsinálóként valami színes saláta illik az ebéd mellé, hogy élénkítsen, vidámítson. A répa olcsó, egészséges, finom, a lila hagyma sem drága, és segít a bacilus űzésben, ami ebben az időszakban különösen kívánatos. Ehhez a csokorhoz a fokhagyma kívánkozna még, mint természetes antibiotikum, de nem illik a salátába. Inkább kenjünk meg vele egy darab pirítós kenyeret este felé. Szeleteljünk rá avokádót, és a salátával fogyasszuk el vacsorára.

A fenti két hozzávalóhoz aztán azt tehetünk, ami van a hűtőnkben, illetve a konyhaszekrényben. Zöldségfélék mehetnek bármilyen arányban, az is lehet, hogy nincs más szinte csak a répa és a hagyma, attól sem kell megijedni, a répát nagyon vékonyra kell reszelni, ízesíteni, a hagymával összekeverni, és ehető is. Bónuszként magvakkal aztán tökéletes.

Az olaj mennyisége soknak tűnhet, de nem az. A zsírban oldódó vitaminok miatt szükséges (pl. a répában lévő karotin), hogy fel tudjanak szívódni. Tisztelt Fogyókúrázók! Nem kell félni a hidegen sajtolt olajoktól és olajos magvaktól. Persze mértékkel fogyasszuk, de legyenek jelentősek az étrendünkben, mert a szervezetnek szüksége van rájuk. Különben aztán majd ész nélkül raktároz, mert úgy érzi, nem megfelelő az ellátottsága.

Mivel a Sógornőm fűszeres olajban érlelt sajtot készített a Férjemnek karácsonyra, annak az olajával bolondítottam meg az egészet, mert az nagyon izgalmas ízű, igazán tetszik. A Férjem kapott hozzá sajtot is, én ezt az erős ízű fajtát nem szeretem, ha lehet a sajtokat kerülöm is, mivel erősen addiktívek, és nehezen emészthetőek.

Hozzávalók:

1 cs rukkola saláta

3 szál sárgarépa

1 fej lilahagyma

1/2 db kígyóuborka (lehet több, kevesebb, kihagyható)

1 db kápia paprika (lehet több, kevesebb, kihagyható)

3-4 koktélparadicsom / 1/2 db citrom leve

kis darab feta sajt (simán elhagyható)

3-4 ek hidegen sajtolt olaj

1 csapott ek gyümölcscukor / nyírfa, sztívia

1 kk só

A répákat és a hagymát megtisztítjuk. A répát julienne-re vágjuk, a hagymát vékony szeletekre. Az uborka, a paprika és paradicsom kis darabokra vágandó. Mindezt egy nagy tálban összekeverjük. Megszórjuk sóval és cukorral (candidások sztíviával), átforgatjuk, majd ráöntjük az olajat és a citrom levét is. Azzal is átforgatjuk, a végén pedig a saláta és a sajt is belekerülhet.

Drága Bélám! II.

Ez a bejegyzés csak és kizárólag a te kedvedért született. Délután a telefonod hatására még fakanalat is fogtam (ja, nem, kézi habverőt) és a mostanában készített gofrihoz használt alapanyagok mennyiségeit lemértem. Közben Ábel fiam szorgosan segített. Így gyorsabban haladtunk, mert csak félkézzel méricskéltem, öntögettem. Mert a riadt kis lelkét ápoltam, míg ment a daráló. Mert kavarás után a szétcsöppent foltokat is törölgettem. Mert a végén a mosogatóba pakolás után eszembe jutott, hogy a köles kimaradt, azt még meg kellett darálni, hozzákeverni. Mert almát pucoltam a nyafogós gyereknek, aki azonnal akarta, amit kigondolt.

Ugye, ugye. Milyen ismerős lehet.

Mákos gofri

Hozzávalók:

2 bögre hajdinaliszt

2 bögre zabliszt

1/2 bögre darált mák

1/2 bögre darált szezámmag

1/2 bögre köles dara

1/2 bögre olivaolaj szűken mérve

2 bögre szójatej (vagy egyéb növényi)

2 bögre szénsavas ásványvíz

1 ek darált lenmag

1 csipet só

1 kis vaníliapor

40 csepp sztívia

2 alma durvára reszelve

A hajdinaliszt mennyisége növelhető még, ha gluténmentesebb irányba szeretnéd terelni, azonban a hajdina akkor már kicsit érezhető. Egyébként semleges, főleg, ha nem a pirított változatával készíted.

Nem tudom, van-e darálód, jó lenne. Ha nem, biztosan ott is vannak olyan üzletek, ahol lehet darálni. Ha nem, és van botmixered, akkor a szezámmagot, kölest, hajdinát addig mixeld, míg valamennyire egynemű lesz. Nem kell, hogy finom legyen az állaga, de azért menjenek szét a szemek. Egyedül a köles jó, ha dara szerű marad, és nem liszt lesz.

A mák kihagyható, de finom benne, és magas ásványi anyag tartalmú. Kitűnő kálciumforrás.

A szezámmag szintén ezt a vonalat erősíti. Meg a csontokat. :)

Bármilyen növényi tejjel készíthető, akár mind a négy pohár folyadék lehet az, ha van annyi tejem, olykor azzal készítem, ha nincs, nem. Szóját azért használok, hogy a komplettálás meg legyen, így a fehérje vonal is rendben lesz.

Az olivaolaj mennyisége soknak tűnik, de ez azért nagy adag. Kb. 12-14 db lesz belőle. És ebből 1-2 darabnál többet senki nem eszik meg. A hűtőben elvan 2-3 napot, este elkészítheted, és akkor reggel nem kell pepecselni, mehet rögtön a sütőbe. Kb. két teli kanálnyi egy-egy oldalra. Addig reszelhetsz frissen almát, kerülhet rá dió, mandula.

A sztívia ízét nem érezni benne. A goffrikhoz kifejezetten szeretem használni, mert nem ragadnak. A többi cukorféle hajlamossá teszi a tésztát arra, hogy beleragadjon a sütőbe. Ez a tészta, ha ragad, akkor kíván még egy kevés olajat, de nem nagyon szokott. Csak mikor készen van, meg kell kicsit mozdítani, és azután kipattan. Ha kinyitod a sütőt, és szétválik, akkor csukd be, és süsd még 2-3 percig. Összességében 8-10 perc, bár nagyon sütő függő. De ez a tészta nem 4 perces, mint a tojásos-tejes-cukros csoda, amit a strandon is árulnak.

Az alma valamiért nagyon jó bele, nem sok kell, de a tészta jobb lesz tőle.

Egyébként a száraz anyagokat összekevered, majd beleöntöd az olajat, kicsit megkevered. Végül a sztíviát és a folyadékokat. Kézi habverővel pár perc alatt összekevered. A legvégén megy bele a reszelt alma.

Jobb ha kicsit áll a tészta, de tegnap (igen, két napja készül a bejegyzés) is rögtön sütöttem, és teljesen jó lett.

8-10 perc alatt (ha állítható 4-es fokozaton) sül meg a goffrisütő teljesítményétől függően.

Fogyasztható friss gyümölcsökkel és olajos magokkal.

A kép egy régebbi bejegyzésből való, mert most nem fotóztam. Azt a receptet azóta kicsit átdolgoztam.

Drága Bélám!

Mint ahogy a mai röpke telefonálásunkból is kiderült, volna mondanivalónk egymásnak bőven. Nagyon jól megfogalmaztad akkor, hogy szükségünk lett volna arra a kiadós beszélgetésre, amit kénytelenek voltunk elhalasztani antigasztro események miatt. Pedig igen jó volt hallani a hangod, s vágyam támadt újra párizsi végtelenített sétákhoz.

Olyanokhoz, amelyek belül magukban hordozták a nyarat, amiktől boldogságos volt a kívül valójában szürke, hideg, nyálkás és ködös környezet is. Amelyek valójában Szibériában is ugyanolyan nagyszerűen teltek volna, de valami csoda folytán még ilyen illusztris helyéhez is kötődnek a világnak.

Kissé somolygok magamban. Az a vonat már elment.

Nem is sírom vissza. Hiszen építkeztünk rá. Mind. Mind máshogyan, és mégis kiemelkedőek a közös pontok. Talán épp filmbe illőek is, kicsit hihetetlenek, mégis mi éltük meg őket. 

Azonban megváltozott körülöttünk a világ, mi is változtunk.

Már nem vagyunk szabadok, bár mennyivel könnyebbnek tűnne. Akkor mennék hozzád, és akkor jönnél hozzám, mikor csak lehet. De nem lehet, mert megkötöznek bennünket. Vagy magunkat?!

Pedig az első nem kötözött mégsem úgy, még a második sem, de ez a harmadik, ez betette a kaput. Csúnyán. Pedig helyes. :) Talán ennek köszönheti, hogy még... Én meg magamnak, a döntés enyém volt.

S persze ajándék. A tiéd még egy kicsit csoda is. Mert bármilyen duma ellenére nem csereszavatos, nem adnád, nem adnám. Tán még Neked. Kölcsönbe, kicsit, ha kéne. ;)

Így változik körülöttünk minden, ahogy rendje van. Csitriből nénik lettünk, s olyan természetes. Valamikor el sem tudtam képzelni, milyen lehet ez. Milyen borzasztó. Ma benne élek, s már nem rendít meg.

Van ami igen. Az a francia kapcsolat látszólagos gyengülése. Az az igen fontos, és különleges.

Hogy van az, hogy egy orrfolyás, vagy valami hasonló aláássa?

Csak a találkozást.

Lélekben nem tudja. Hiszem. 

Sanyi