Tücsökciripelés - avagy hol vannak a bejegyzések...

Nyár végi hűvös este tücsökciripeléssel. Késő van, húz az ágy, de jól esik egy kicsit végre ezzel is foglalkozni, mert ritkán jut idő rá. Elterpeszkedek a fotelben, közben a pocakban szintén helyezkedik egy 22 hetes kislány. Néha azt képzelem, hogy hinta van a pocakomban, amit ő előszeretettel, gyakran használ...

Hol van az már... eltelt azóta 14 hét, ami alatt a leányzó a hintát buldózerre váltotta, leesett az első hó a Mátrában, a területünkön lehullott 10 zsák levél. A bicliklit is nehéz tekerni, és a kényelmes fotel is csak nyom mindenütt. Vagyis ilyen nyügi vagyok, de azért főzök, csak kevés újdonságot. Inkább a megszokottakat, esetleg kis csavarral. Tegnap például az erdélyi töltött káposztát akartam sütni, de nem jutottam el a boltba káposztáért, végül a félig elkészült hozzávalóit - főtt rizs, szójagranulátum - összekevertem egy doboz lencsével, és összesütöttem lencsehurkának. Ma zöldborsó leves készült galuskával, este hajdina piskóta. Tegnapelőtt jénaiban fűszeres krumpli sült, főleg kisebbeket pucoltam, kevés pálmazsír került az aljára, arra az egész burgonyák megszórva némi zöld fűszerrel. Ha lehet, mindenfélét egyszerűsítek. Egyrészt Ábel segít, a gombaaprítás már nagyon megy neki, ha csak egészben szeretném, vagy negyedekre vágva megpirítani kicsit a gombát pl. zöldséges rizs mellé, úgy kell menekítenem a fejeket. Beáldozok olyankor párat, míg ő kaszabol én szélsebesen dolgozom a többivel. :) A másik része, hogy egyre nehézkesebb vagyok, nincs már egy hónap hátra, bár szerintem elég jól bírom, azért sok a nyűg.

Ma pl. egyedül bevásároltam, míg a fiúk a parkban szaladgáltak, élveztem a viszonylagos nyugodtságát, de mire hazaértem, húzott az ágy. Csakhogy a borsóleves meg várta a galuskákat, aztán a gyerek az ebédet... Így nehezebb pihenni, amiért a doki biztosan fejbe verne - teljes joggal. Mert megmondta, ha ilyenkor hazaballag az ember, és keményedik a pocak, lefeküdni, és nem törődni semmivel, meg enni a magnéziumot, mint a cukorkát. 

Persze aztán feküdtem picit, mert tényleg jót tesz, és a dokira is érdemes hallgatni, mert bár a múltkor nem fejeztem ki teljes egyetértésemet étkezési javaslataival szemben, nagyon jó szakembernek tartom, és különlegesen megbízom a hozzáértésében. Hálás vagyok, hogy az Apósom volt kollégájaként elvállalt, és nagyban rajta múlt, illetve szintén egy volt anesztes kollégán, hogy Ábel születésével kapcsolatban pozitív élményeim vannak. Imádkozom érte, hogy hasonlóan rendben legyen minden a második csemetével is. Mert bár egy szülés tényleg nem fenékig tejfel, annyira különleges dolog, hogy a fájdalmat kifelejted belőle, ha visszagondolsz. Volt, mert csillagokat is láttam, de aztán az, amikor a kis buksi végre a világra jön, kicsit mossa az ember agyát. :)

Kissé elkanyarodtam a gasztro területtől, de ez az anyaságos téma most kissé aktuálisabb, mint pl. az almaszószos kölesgombóc, amit egyik reggelire ettünk. Ilyenekről most könnyebben tudok fecsegni. Ha valami újdonságot készítünk, majd jelentkezem, addig meg kissé kevesebb a bejegyzés sajnos.