Zajos Tücsök

2 hónapos az "Uraság", valóban ideje írni róla valamit. Van egy fél bejegyzés egy hónappal ezelőttről, de nem sikerült befejezni. Pedig a születése óta készülök egy postra. Most is itt kukacolódik a bal kezemben, félig alszik, félig pislog, és nem tudja eldönteni, hogy 100g anyatej meddig is elég...

No igen, ahogy mennyiségeket kezdett enni, úgy jött a hasfájás (nem hiába a címben szereplő Men in Black-es beceneve Ábelnek), a kis toka is, meg némi combocskák kikerekedése. :) Persze még így is kis nyúlánk, nagy praclikkal, de legalább már nem egy számmal nagyobb a bőre. Ez utóbbiaktól függetlenül nagyon erős kis legény, úgy néz ki egészséges, értelmes, helyes kis pofival. Nem győzök hálás lenni érte.

Az életünk az olyan, ahogy az összes anyuka előttem elmondta, semmire sincs idő. El kell döntened, hogy eszel, alszol, vagy főzöl valamit. Ennek megfelelően vagy éhes, vagy álmos, vagy fáradt vagy. Néha kiugranál az ablakon, néha kibújsz a bőrödből örömödben. Ezek az érzések azonban mind eltörpülnek. Hogyha a karodban tartva rád mosolyog, megölelnéd az egész világot. Csak nézel a csillogó nagy szemeibe, és elönt az édes érzés, bármit megtennél, hogy ne legyen könnyes az a szemecske.

Ez utóbbi pl. szoptatós menüt generál, és igen sok agyalást, hogy mi is fér bele, mit lehet készíteni ilyenkor. Az első 3 hónapban biztosan kiesnek a kedvenceim, de remélem azután fokozatosan be tudom majd építeni a menübe.  Épp ezért kicsit más jellegű ételek lesznek - csak sűrűsödnek a bejegyzések - a blogon, egyszerűbbek, gyorsabban elkészíthetők, babapocak barátok. :)