Hol is kezdjem... harmadik blogszületésnap

Ilyenkor szokták úgy kezdeni az elmaradt posztoló kollégák, hogy főzök, csak nem volt időm feltenni...

Bevallom, az utóbbi időben nem főztem. Vagy alig. Egyszer az is csirke sütés volt zöldség-ágyon. Azt meg csak nem fogom ide pakolni. :)

Megírtam a pár sort, közben eltelt három nap, és végre volt főzés - sütés. Igen, ez utóbbi a kinti 36 fokhoz tökéletesen passzolt.  Hőség ide, hőség oda, Anyának születésnapja volt pénteken, muszáj voltam valamit készíteni. Sárgabarackos túrótortát kapott. No, az még egy külön történet lesz, merthogy lángolt is egy fél percig... :) Igaz, hogy csak a sütőpapír fölösleges része a szélén, de akkor is. 

Tanulság. Ne vegyél olcsó sütőpapírt, aludj többet, ne hagyj fölösleges sütőpapírt magasan, ha a felső sütőszál is megy.

Visszatérve az előző időszakra. Ha Renáta nem figyelmeztet, elfelejtem, hogy blogszületésnap van. Mégpedig a harmadik. Igen fénytelen ez az esztendő, ha a bejegyzések számát tekintjük. Az okok megvannak a háttérben, nem is panaszkodom, mert jók, és rosszak is. (Újabb eltelt hét.)

Ilyenkor nyáron mindig rengeteg a feladat, ha hazaér az ember, ráadásul ha többször későn érkezik, még rosszabb a helyzet, mert a gyümölcs nem vár arra, hogy a munkahelyen is befőzéshez megfelelőek legyenek a körülmények. Ő érik könyörtelenül. Persze ennek lehet örülni, a hasunkba tenni. Csak hogy télire is maradjon, ahhoz szorgoskodás is szükséges. Azért örüljünk, hogy van mit eltenni. A szerdai vihar nagyon megtizedelte a gyümölcsöst is. Nekünk a hátsó diófa és a két őszibarack is áldozata lett. :( De sokkal nagyobb károk is keletkezhettek volna, mint az az x számú cserép, vagy a szalmás fólia. Mint másfelé, így nagyon hálás vagyok azért, hogy ennyivel megúsztuk.