2011. június 14., kedd

Doktor Natúrsziget Egészségnap 2011. június 26., Klauzál Ház

2011. június 26.-án vasárnap a Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ (Klauzál Ház) ad helyet egy országos egészségnap-rendezvény első alkalmának. Olyan előadók lesznek jelen, mint Antal Vali, Tóth Gábor, Soós Attila, Bata Zsuzsi. Aerobik roadshow is lesz, és az egész rendezvény ingyenes.

A program: 
9.45–10.00 A csíráztatott gabonák és omega-3 zsírsavak jelentősége az egészséges táplálkozásban
10.15–10.30 A jövő élelmiszerei. A funkcionális élelmiszerek forradalma Magyarországon. Globális kihívások az elhízás, a túlsúly és a cukorbetegség területén.
10.45–11.15 Az egészség birodalma
11.30–12.00 LactoMicroSel – áttörés a szelénpótlásban. Egy nemzetközi szabadalom története. A herpeszvírus okozta megbetegedések kezelése. A lazacolaj.
12.00–12.15 Tudatos élet – tudatos táplálkozás. A Doktor Natúr Sziget Egészségpatikák bemutatása.
13.00–13.30 Lehet, hogy lisztérzékeny vagyok?
13.30–13.45 Harc a cukorbetegség ellen: a biocsicsóka-sűrítmények orvosbiológiai és népegészségügyi jelentősége Magyarországon.
14.00–14.30 A társadalmi és egészségügyi fejlődés az elmúlt 10 évben, Venezuelában
14.30–15.00 A magyar női kézilabda-válogatott
15.00–15:30 Szoó Judit: Kilófaló házi csodák c. kötetének első bemutatója
15.30–15.45 Nyitott Szemmel – egy lap az egészséges gondolkodásért
16–16.30 Az Érthetően az Egészségért Program bemutatása
16.30–17.00 Mindennapi mérgeink, káros anyagok a kozmetikumainkban

Elérhetőség ITT. (1222 Budapest, Nagytétényi út 31–33.)

2011. június 2., csütörtök

Spagetti

Nagyon úgy rémlett, hogy a napokban ezt már feltettem, de csak egy régi változatot találtam. No nem baj. Ha kétszer lesz lejegyezve sem dől össze a világ. 
Anya említette csütörtök este, hogy készíthetnénk szombatra spagettit, úgyis régen volt, és mindenki szereti. Bevágtattam hát a kamrába előbányászni a hozzávalókat, miközben ő a századik edényt mosogatta, s végre kiürült a mosogatótálca szennyes oldala. Szegény a végén megtörölte a homlokát: Csak kész lett, jelenthette be. Azt hittem, már sosem érek a végére.
Persze ha attól eltekintünk, hogy egy óra múlva ugyanannyi edény virított maszatosan ugyanott, s ő nézett rám a szemét forgatva... :)
Közben nem találtam a granulátumot, miközben állította, hogy ott van a második doboz alján. Ilyenkor szokott az lenni, hogy kizavar a kamrából, és elővadássza. Miért van az, hogyha Ő keres valamit, azt tudom hol van, ha én keresek, akkor Ő? :)

Spagetti paradicsomszósszal

Hozzávalók:
1 doboz paradicsomkonzerv (400 g)
100 g szójagranulátum
5-6 fej hagyma
3 ek olivaolaj
1 fél cirom leve
2 gerezd fokhagyma szétnyomva
1 ek méz
1 púpos ek majoranna
1 ek vegamix
1 tk bazsalikom
1 tk ropogós csirkefűszer
1 tk só
1 csipet babérlevél őrlemény

A szójagranulátumot jó sós vízben puhára főzzük. (10 perc), azután leöntjük a vizét. Ha át is mossuk, akkor adjunk az ételhez kevés sót, ha nem, akkor elegendő, ami a szójában maradt.
A hagymát pucoljuk, apróra vágjuk. Kevés vízzel megpároljuk.
Ráöntjük az olajat, összekeverjük, majd a szóját, és a ropogós csirkefűszer keveréket. (Ez nem valami ördöngösség, az összetevői a következők: Só, pirospaprika, fokhagyma és vöröshagyma őrlemény, köménymag, borsikafű, majoránna, rozmaring.) Egy két percig kavargatva összesütjük, majd jöhet hozzá a paradicsom püré némi vízzel felengedve, a citromlé, a fokhagyma és a fűszekerek. Amikor felforrt, hozzáadjuk a mézet, és elzárjuk.
Azért szeretem ezt a változatot, mert a szója a főzéssel egészen puha lesz, és a "csirke fűszer" feldobja az izét. Persze bármilyen szárnyas fűszerkeverékkel megoldható. Ennek ellenére arra ügyelni kell mind a szójakockánál, szeletnél, granulátumnál, hogy jó alaposan átrágjuk többször is, így könnyebben emészthetővé tesszük. 
Persze jobb választás a tofu, de ebbe nem illene.
Mi most zabtésztával fogyasztottuk, de árpával is finom. Candidások hagyják ki a mézet (helyette sztívia, vagy nyírfacukor, ha hiányzik) és tk. tönkölytésztával helyettesítsék a zabot.
 

2011. május 24., kedd

Ünnepi menü

Lassan egy hete múlt a 33 + 3/3-ik születésnapom. Ezzel a szép számmal azután örvendeztetett meg valaki, hogy panaszkodtam, a harmincnégy az rosszul hangzik. :)
Mivel 19.-én nem volt együtt a család, vasárnap "ünnepeltük". A szokásos ünnepi menüktől eltérve, most kivételesen maradt idő valami számomra is ehető, és finom ételt összeállítani, és nem megint natúr főtt krumpli vándorolt a tányéromba reszelt répával. :) De mit panaszkodok itt, hiszen akkor ebből egyenesen következik, hogy számomra minden nap ünnep, hiszen azért többnyire készítek magamnak valami vegán fogást, csak épp nagycsaládi összeröffenésekkor nem marad rá elég idő. :)
Délután két jó barát kíséretében még a meglepetés tortám is megérkezett magokból.
Visszatérve az ebédre, a család vérengzőbb felének csirkemellet sütöttünk gombával. Abból kiindulva elkészítettem a vegán változatát is.
Nem akarom fényezni magam, mert nem is az én ötletem volt, hanem Anyáé, csak el kellett mennie, de nagyon finom lett! Amikor a családom kritikusabb fele elégedetten majszolja, és közli is pozitív véleményét, akkor az az étel sokcsillagos.


Gombával rakott szójaszeletek

Hozzávalók a feltéthez (nagy tepsire való adag):

1 kg gomba
20 dkg szójaszelet
5 fej hagyma
3 db paradicsom
3 db paprika
1 doboz szójatejszín
3 ek olivaolaj
1 ek vegamix
2+1,5 ek só
Ropogós csirke fűszerkeverék (lentebb részletezve)

A szójaszeleteket jó sós vízben  legalább 10 percet főzzük, azután ha megpuhult, leöntjük róla a vizet, átöblítjük. (Így nem egészen puha lesz, és elveszíti a jellegzetes mellékízét is.)
A gombát megpucoljuk, felszeleteljük, a hagymát, paradicsomot, paprikát úgyszintén.
Mindezt egy olajjal kikent tepsibe szórjuk, vegamixszezzük, sózzuk és elkeverjük.
A szójaszeleteket a fűszerkeverékkel megszórjuk, és a zöldségek közé igazgatjuk. Akkor lenne igazi persze, ha kis fűszeres olajban pácolódnak egy éjszakát.
A fűszerkeverék helyettesíthető a következőkkel: Só, pirospaprika, fokhagyma és vöröshagyma őrlemény, köménymag, kevés borsikafű, majoránna, rozmaring.
Az edényt alufóliával lefedve kb. 30 percre 200 C-os sütőbe helyezzük. Ha ez az idő letelt, levesszük a fóliát, ráöntjük a szójatejszínt egyenletesen, kicsit eligazgatjuk villával, hogy mindenfelé jusson. Még további 15-20 percig sütjük.

A család egyik része főtt barna rizzsel fogyasztotta (candidásoknak ajánlom figyelmébe), a másik csapat galuskával.
Ez utóbbi most ovovegetáriánus volt.
1 kg lisztet (ebből 20 dkg tk) összekevertem 3 db tojással, 2 dl szójatejjel, kb. 6 dl vízzel, 1 ek sóval.
A vizet apránként kell hozzáadni, attól függően, hogy a liszt mennyit vesz fel, sűrű galuskatésztát kell kapjunk.
Forrásban lévő sós vízbe kell szaggatni, pár percig főzni, majd leszűrni, kissé beolajozni, hogy ne ragadjon össze.
Magdi a múltkor írt a vegán változatról itt.



A nyers: Uborkából és jégsalátából készül salátát tálaltunk még mellé.
Ezeket úgy szoktuk készíteni, hogy az uborkát/jégsalátát besózzuk, állni hagyjuk. Közben 1 citrom levét kicsavarjuk, hozzáadunk 1 ek gyümölcscukrot, vagy mézet, felhígítjuk vízzel, és azután összeöntjük a zöldségfélével. Vagy a salátalevélre kerül, vagy az uborkára.
Kicsit állni hagyjuk, majd jól megesszük. :)

2011. május 10., kedd

Kreatív blogger

Hehe, azzal kezdtem a kreativitást,  hogy alig tudtam bepötyögni a címbe az első szót. :) Esztertől kaptam a díjat már régen, és nem érdemlem meg. Keveset foglalkozom a bloggal, s az alkotószellem a munkahelyem kapujáig tart, mert ott kénytelen vagyok sokszor minden eszemet összeszedni ahhoz, hogy a kötéltánc folytatódhasson.
Ilyen labilis helyzetekben nagyon sokszor tapasztalom, hogy amikor a saját eszem nem elég, fentről jön a segítség, amiért is az első helyen számomra is Isten áll a felsorolásban. Hogy kit, s mit szeretek, és azt 10 csoportra összeszedve mondjam meg? Lehet, hogyha holnapután írnám ugyanezt a bejegyzést, teljesen más dolgokat sorolnék fel.
No jó, van ami/aki iránti rajongásom nem változik.
Szeretem a természetet, a hegyet, völgyet, vízeséseket. (2)
Ugyanilyen fontos számomra a családom (3) és a zene, a zenekar is. (4)
Jelentős szerepet töltenek be az életemben, és tanítanak is közben szeretni a barátaim. (5)
Szívesen főzőcskézek, hogy az elkészült étellel örömet szerezzek annak, akinek tálalom. (6)
Szeretem a munkahelyem is, aminek gyönyörű környezete előnye és hátránya egyben. Arról most bölcsen hallgatni kellene, hogy néha bizony erősen radíroznám az előbbi mondatot. (7)
Szeretem a fényképezőgépemet használni, amellyel oly sok bolondos fénykép készült már. (8) Szeretem azt, aki miatt a kezemben lehet. (9) Nem csak szívesen nézegetem a képeket, az olvasás legalább annyira fontos. (10)

Annyit még megjegyeznék, hogy számok a zárójelben nem a sorrendet jelölik, ezek között rangsort képtelen lennék felállítani.
Hát itt a vége, pedig folytatható lenne a leírás a végtelenségig.
Kedves Eszter! Köszönöm, hogy elgondolkodtattál.

2011. május 9., hétfő

Új pályázat


A Nyitott szemmel magazin újabb kiírása.
A receptek beküldési határideje 2011. május 31. kedd.
Biztatok mindenkit receptküldésre! :)

2011. május 4., szerda

Pizza

Valamikor már készítettem... Most a sógornőm féle feltét miatt közlöm elsősorban, illetve azért, mert hónapok óta áll befejezetlenül a bejegyzések között. 
A tészta kifejezetten jól sikerült, elégedetten majszolta az egész család. Elcsodálkoztam rajta, hogy semmi nyafogás nem volt a tészta vastagságát illetően sem, hiszen egyiknek hajszálvékony tésztával az igazi, a másiknak meg kétujjnyi vastag már elfogadható. :)

Hozzávalók 2 nagy tepsire való vastagabb tésztához:
60 dkg liszt (10 dkg fehér, 50 tk/50 dkg fehér, 10 tk)
3,2 dl víz
6 ek olaj
1 ek burgonyapehely (elhagyható)
1/2 ek méz
1 csapott ek só
2 dkg élesztő

Feltét:
Sógornőm féle változat, 2 nagy tepsire való adag:

50 dkg gomba
25 dkg kukorica
20 dkg szójakocka
2 dl tejföl (vegánoknak szójajoghurt)
3 ek ketchup
 

Ami volt itthon változat 2 tepsire való adag:
25 dkg zöldborsó
25 dkg gomba
25 dkg kukorica
néhány szelet gabonakolbász, vagy szójavirsli
1 fej hagyma
1 paradicsom
1 paprika

Legvégül bazsalikommal, majoránnával megszórni, és sajtot reszelni rá.

A vegán, sajt helyettesítő változaton, vagyis az enyémen napraforgó sajtkrém landolt, ilyen, mint ez is.

Hozzávalók:
1 csésze hántolt napraforgó
1/2 csésze zabpehely
Kicsit kevesebb, mint 2 csésze víz
Fél citrom leve
3 gerezd fokhagyma
1 tk só
½ pritaminpaprika, vagy 1 kiskanál pirospaprika
1 közepes fej vöröshagyma apróra vágva
Kis olaj és víz
¼ csésze sörélesztőpehely

Ha sűrűbb „sajtot” akarunk: 2 tk kukoricakeményítő, ha szeletelhető sajtot szeretnénk: 1 teáskanál agar-agar kerülhet bele.
A hagymát kis olajon és vízen megpároljuk.
A napraforgót a zabpehellyel és vízzel összeturmixoljuk (vagy megőröljük, majd elkeverjük vízzel, ha nincs turmixunk). Mindezt néhány percig főzzük, míg be nem sűrűsödik, majd az áttört fokhagymát hozzáadjuk a többi ízesítővel együtt, és néhány percig főzzük.

Mivel a főzős változatot macerás rákenni, volt már, hogy egyszerűen összeturmixoltam a hozzávalókat, és azután ráöntöttem a tésztára.


Tészta kiindulási alapja és a napraforgó sajt receptje: Balázs Katalin - Kiss Balázs: A Biblia a helyes táplálkozásról c. könyvből.

2011. április 19., kedd

Húsvéti ajánlat

Kriszta játszani hívott...  "A játék lényege: Írj egy bejegyzést Húsvéti ajánlat címmel! Az ünnepre való tekintettel javasolj 5-10 ételt bármilyen kategóriában, egy feltétel van, hogy a korábban már közzétett receptjeid közül válogass! Ha megkapod a játékot, akkor kérlek küldd tovább 10 bloggernek! De a játékot szabadon is "elviheted" nem kell megvárni, hogy hozzád is eljusson!:) Játékra fel!!!"

A felhívásnak megfelelően elkezdtem nézegetni a bejegyzéseket, s az ajánlatom a következő:


Reggelire: Köles túrós rétes sok sok gyümölccsel.



Ebédre: Töltött padlizsán kínai kel salátával.

 

Vagy barnarizs szeletet zöldségfasírttal, esetleg zakuszkás szójaszelettel. Mellé ajánlható vegyes saláta, pl. ilyen.

 Süteményként választható a hajdinapiskóta.



Vacsorára: Reform Kifli vöröslenecse, vagy karfiolkrémmel sok zöldségfélével. Esetleg káposztasalátával.

Jó étvágyat kívánok!

2011. április 12., kedd

Almás-pudingos sütés nélkül

Kifehéredett az alig zöldülő táj pár nap alatt. Virágzik a kökény, a fehér szirmok tömkelege nagyon széppé teszi a még mindig kopár határt. Reggel a szél hívatlanul mindenhová be akart bújni,  de nem törődtem vele, csak örömmel nézelődtem, mielőtt felszálltam volna a vonatra.
Különösen szeretek kinn lenni ebben az időszakban, valóban úgy érzi magát az ember, mintha burokból szabadult volna. Még a kerti hajlongás is másképp esik legyen szó hagymaduggatásról, vagy almafa ültetéséről. Nagy megelégedésemre most ez utóbbira is sor kerülhetett, néhány újabb gyümölcsfa között 3 fajta alma is helyet kapott. Persze még soká fog teremni, de kivárjuk. Addig esszük a Nyírségből hozott gyümölcsöket legtöbbször nyersen. Vagy ritkábban süti lesz belőle. Mint legutóbb az almás-pudingos.

Kollégáktól kapott receptet reformosítottam részben, viszont bolti kekszet használtam, de az legalább korpás volt.

Hozzávalók:
1 csomag korpás keksz (pl. Korpovit)
10 alma lereszelve
1 l almalé (fele az alma kicsavart levéből)
2 cs pudingpor
2 ek méz



Az almát kimagozzuk, lereszeljük. (Sokszor nem magozom ki, hanem körbe reszelem a magházat.) A levét kinyomkodjuk amennyire lehet. Azt kiegészítjük annyi almalével, hogy 1 liternyi folyadékot kapjunk. Az almaléből 9 dl-t felforralunk, 1 decinyi folyadékba viszont hidegen belekeverjük a pudingport. Amikor felforrt az almalé, belekeverjük a mézet és a pudingot, egy perc alatt sűrű kavargatás mellett összeforraljuk.
Egy üres szögletes tál alját kirakjuk keksszel, teszünk rá egy réteg almát, némi pudingot, majd újabb réteg keksz, alma és puding jön. A végére annyi pudingot hagyunk, hogy teljesen el lehessen igazgatni a süti tetején a maradékot.
Egy napot érdemes pihenni hagyni, és csak azután fogyasztani el. De hát ki győz addig várni. :)

Hagyományosan vaníliapudinggal készíthető.  Almalé helyett tejjel. Reformos lelkületűeknél a tej egyszerűen kiváltható valamilyen növényivel, ízre nem tűnik fel senkinek amikor már készen van.

2011. április 3., vasárnap

Szívdobogás

Az ember lánya olykor igen el tud érzékenyülni azon, hogyha azt tapasztalja, hogy szeretik. Itt most eltekintenék a szerelem és szeretet elkülönítésétől, mély érzelmek esetén ezek nagyon hasonlóak, ha kihagyjuk az első fogalom "bújós, csókolózós" oldalát. :) (Végül is az eredete közös, ugyanonnan származik.)
Tettekben mutatkozik meg, apró figyelmességekben, amit meglepve tapasztalok. Mint pénteken, amikor kinyitottam a szekrényemet, és volt benne egy banán kicetlizve. Olykor későn végezve a munkával tömegközlekedéssel egy órával hamarabb érnék haza, ezért elém jön valaki a családból, pedig neki is lenne dolga elég. Vagy körbejárja valaki miattam a fél város üzleteit, hogy valami különleges dolgot szerezzen be nekem, gyötri magát, de miután ismer, azt képes mondani, hogy "nem muszáj hordanod...".

Valami kis apró szívesség akart lenni egyik vasárnap reggelre készített mákos-barackos rakott árpa a két tesómnak, mivel mindkettő nagy mákfan. :)
Elővettem Nagy Zsuzsa "kásás" kis füzetét, és megvizslattam a recepteket hozzávalók szempontjából. Ehhez az ételhez nem sok hozzávaló kellett, némi módosítással ugyan, de erre esett a választás.

Mákos rakott árpa

Hozzávalók:
1/2 kg árpagyöngy
20-25 dkg darált mák
1 üveg őszibarack befőtt (persze ha szezonja van, akkor csakis érett gyümölcs, de hol van az még...)
2 nagyobb alma lereszelve
4 ek méz (ha a befőtt cukrozott, akkor akár el is hagyható)
1 ek olivaolaj
1 csipet só

Az árpagyöngyöt legjobb éjszakára beáztatni, azután háromszoros mennyiségű sós vízben 40-50 percig főzhetjük.
(Szerencsére ez az idő nálunk lerövidíthető egészen jól, amióta Anyunak karácsonyra Avair elektromos kuktát vettünk. Bárkinek tudom ajánlani, mert gyors, hatékony, jó.)
Egy mélyebb jénai tálat szükséges kikenni kevés olivaolajjal, majd az árpagyöngy felét eligazgatni az edény alján. Azután a reszelt alma felét kell lerakni. Megszórhatjuk a maradék mákkal, pici mézet csurgathatunk rá. Azután újabb réteg árpa jön, alma, mák, méz és a tetején a felezett barackok.
25 perc alatt 180-200 C-on hamar összesül. 


2011. április 2., szombat

La Défense zöldbab csicsókával kiegészítve

Elmesélem, hogyan függ össze a La Défense és a zöld zöldbab. Kata barátnőm még évekkel elcipelt oda, hogy megmutassa az Új Diadalívet, s máig sem tudom hogyan, de feljutottam a tetejére azon az üvegliften keresztül, amitől megreszketősödnek a lábaim. :)
(Most önszántamból terveztem újra a felmenetelt - talán az Eiffel torony megmászását szándékoztam kiváltani, amit évek óta elbliccelek - azonban be volt zárva technikai okokra hivatkozva.)
Visszatérve arra a zöldbabos napra, már összefolynak az események. Rémlik, hogy metróztunk  Montrouge-ból és Kata az aluljáróban közölte velem, hogy mindenféle értéket erősen szorítsak magamhoz, amit addig egy környéken sem tett. Kóboroltunk, a bevásárló központban is szétnéztük, közben cseverésztünk. Ez utóbbi foglalatosságot imádtuk gyakorolni mindig is, azonban kellemesen emlékeim támadnak arra a napra visszaemlékezve is, amikor végig gyalogoltunk a Notre Dame-tól tizensok km-t a Szajna parton és nagyokat hallgattunk.

A mostani ott tartózkodás kicsit más volt, mint a többi. Háttérbe szorultak a fentiek, pedig nagyon fontos számomra, hiszen az életben nem mentem volna ilyen nagyvárosba önként és dalolva hatodjára. (Változtathatatlanul falusi lány vagyok.) Párizs valóban elbűvölő, és sohasem térek haza onnan üres kézzel. Nem azért, mert pénz cserélt gazdát, valamit  vettem, vagy kaptam. Ilyen is előfordult, de általánosságban gumicukor szintig. :)
Nem. Azért mert az érzelmi tankjaim töltődnek fel. Mert olyan barátaim vannak, akikkel ha a megboldogult piros kanapén ülve kellene töltenem a hetet az összes emberi kéz alkotta csinálmány bámulása helyett, sem zavarna túlságosan. Eltekintve néhány magnóliabokor megtekintésétől.
Hihetetlen, hogy azok pont most kezdtek virágozni. Úgy meglepődtem, de nagyon örültem neki.

Persze mindig szívesen kóborlok a városban, de csak a megfelelő társaságban. Ez utóbbi pedig garantálja azt, hogy a putriban, vagy a világváros legismertebb negyedében ugyanolyan jól tudjam magam érezni, ha velem egy hullámhosszon  lévő emberrel járom azt be.

Miután megint össze-vissza csapongok, visszatérek ahhoz a zöldbabos naphoz. Az üzletközpontban Kata megkeresett egy éttermet, amit már ismert. Sokféle dolog közül válogathattál kis és nagy tányérokra, és a tányérméretek alapján fizettünk. No ott ettem zöld zöldbabot először éltemben. (Heh, hogy 1 oldal volt kinyögni? :) ) Talán fokhagymával párolhatták vajon, olyasmi íze volt. 
Hogy azon kívül mi finomat ettem, már meg nem mondom, de ez a zöldbab valahogy megmaradt.

Leültünk az asztalhoz, és dumáltunk. Miről? Másokról, magunkról, a volt közös munkahelyről, arról a városról, a beilleszkedésről, a szokatlan dolgokról, ami jött. Amikor elmenni készültünk egy idősebb férfi odajött, és kérte, hogy ugyan mondjuk meg milyen nemzetiségűek vagyunk... az derült ki, hogy svédnek, vagy hasonló északi országból jött embereknek gondolt. Addig ezen soha nem is gondolkoztam, hogy a magyarnak ennyire érdekes a hangzása egy idegen fül számára.

Hazatérés után nem sok főzőcske volt, egyszerűbb kajákat kerestem, így a mélyhűtőben heverő zacskókból vadásztam, illetve volt csicsókám, hát a kettőt összecsaptam.
Bonyolult volt elkészíteni. ;)
Adott volt 1 kg zöld színű zöldbab, 1/2 kg csicsóka, 1 dl rizstejszín, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis fej hagyma, 1 kanál pirospaprika, 1 kanál olaj és 2 dl víz és 1 csipet köménymag.
A hagymát vízen megpároltam, a végén hozzáadtam a kanál olajat és pirospaprikát, beleraktam a megpucolt és felaprított zöldbabot, továbbá a csicsókát is. Hozzáöntöttem a vizet, belenyomtam a fokhagymát és a köményt, azután kb. fél óra alatt puhára főztem. A legvégén hozzákevertem a rizstejszínt, majd elzártam a gázt.
A csicsóka jellegzetes érdekes ízhatást ad, nekem tetszett.

Kölesfasírtot ettünk hozzá, és salátát.

2011. február 27., vasárnap

Puha zsömle

A teljes kiőrlésű tésztát tartalmazó zsömlékkel a legtöbbször az a baj, hogy hamar megkeményednek. Most sikerült kisütnöm (szükség volt rá), mert akkor magamtól nem ment semmi) egy viszonylag ruganyosat, s nem csak én örültem neki, hanem a család többi tagja is, hiszen szívesen fogyasztották. A második napi adagnál próbáltam csökkenteni a különféle adalékok mennyiségét, de úgy látszik, ehhez kell.

Hozzávalók:
80-85 dkg liszt (25 dkg rozs, 50 dkg tk. tönköly, 10 dkg finomliszt)
1 púpos ek szejtán
1 púpos ek zabliszt
3 dl növényi tej (szója volt)
2 dl víz
1 pohár szójajoghurt
5 dkg pálmazsír
1 marék dió öszetörve
1 ek napraforgómag
1 ek lenmag
1 ek szezámmag
1 ek méz
1,5 tk só
2 dkg élesztő
1 csipet őrölt köménymag

A liszt ízlés szerint variálható. A lazasághoz azt gondolom, hogy a zabliszt és a pálmazsír kellett. Mostanában ez utóbbit ritkán használtam, elment a kedvem, mikor hallottam, hogy vágják ki miatta az esőerdőt, és telepítik ész nélkül a pálmákat. :( Ha valakinek nincs otthon, olivaolajjal is pótolható.
A folyadék lehet teljesen növényi tej, az otthon rendelkezésre álló összetevők függvényében.
A szójajoghurt először bevallom őszintén azért került bele, mert pogácsát terveztem, csak a közben módosult helyzet miatt nem fért bele az időbe. Viszont kellemes ízhatású zsömléket eredményezett. :)
A szejtán, vagy búzasikér a jobb állag miatt került bele.
Az olajos magok ízlés szerint tehetők bele, ebben az összetételben ehhez íllik.

 A tésztához a száraz anyagokat összekeverjük, a pálmazsírt eldolgozzuk vele egy nagy tálban. Közben az élesztőt felfuttatjuk langyos mézes tejben, és a szójajoghurttal együtt hozzáöntjük a tálban lévő anyagokhoz. Ezután alaposan átgyúrjuk, majd langyos helyen fél órát pihentetjük. (Vagy beledobjuk a kenyérsütő gép üstjébe, és hagyjuk dolgozni, ahogy aznap este tettem.)
A pihenő elteltével egy tepsit kibélelünk sütőpapírral.
A tésztát 9 részre osztjuk, meggömbölygetjük mindet. Jó nagy zsömléket kapunk. (Hugicám: Cipókat sütsz?)
A tetejét megkenjük vízzel, bevágjuk,  és megszórjuk szezámmaggal.
További fél órát kelesztjük, majd 200 C-on 45 perc alatt megsütjük.

2011. február 22., kedd

Jeles és jeltelen napok

Születésnapok, egyéb ünnepek kapcsán elszaladtak a gondolataim hazafelé. A busz szokásos rázkódásában most nem ment az olvasás, csak néztem a tájat, a dimbes dombos bal oldalt, a sáros út szélét, az olvadó havat. Túl sok szépség nem bújt meg bennük, borult volt az ég is. Hamar lecsuktam a szemem, de az agyam járt még percig. Ilyenkor vagy megragadok egy gondolatnál, amin nem vagyok képes túl lépni, vagy össze-vissza csapongok. Ma ez utóbbi jellemezett. 
Bevillant egy emlékkép egy pillanatról, amely akkor úgy beégette magát a lelkembe. Nem a magasztosságával, vagy érdekességével tűnt ki, s nem kapcsolódott hozzá semmiféle jelentősebb eseményhez. Egyszerűsége tette különlegessé a hétköznapi eseményt egy vásárlás közepén.
Az a pillanat igazi ünnep volt számomra, pedig nekem csak hónapok múlva lesz születésnapom. 
Az a Másik talán nem is gondolta meg, mit tesz, vagy nem is vette észre, milyen hatása volt, de nekem a lelkem lett csordultig vele. 
S most azon gondolkozom, hogyan lehetne ilyen pillanatokat meghonosítani az életünkben. Ajándékozni, de úgy, hogy eltaláld, hogy valóban miatta, és Neki szóljon. Mert nekem ez most nem ment senkinek. Csak rohanok, rohanok, s ki állítja meg? Miért, és minek? Van annyi haszna, mint annak a fentinek, ami nem került semmibe, és mégis oly sokba...?
Nem tudok válaszolni.
Most annyit tehetek, hogy egyszerűen megköszönöm. Annak, aki mindennek valódi forrása, és annak, akin keresztül eljutott hozzám. Azután talán tovább is jutok egyszer.

2011. február 16., szerda

Barnarizs szelet

Valamiért napok óta tavasz érzésem van. Talán az teszi, hogy a múlt hét óta többször hallottam a "nyitnikéket" odafenn. Akkor már elolvadt a hó, de a meteorológusok nélkül is sejtettem, hogy lesz még. Ma reggel aztán hóesésben kocoghattam ki az állomásra, s fenn is gyönyörű havas táj fogadott. Az épület felé bandukolva a hulló hó dacára újból hallottam madarakat pimaszkodni a fellegekkel. :)
Mindezek mellett kibújtak a hóvirágok, és ezek a csodaszép sárgák azóta el is hullatták a szirmaikat a gazdájuk szerint. Pedig mennyire jólesően elnézegettem őket, persze kerttakarítás közben sokkal mulattatóbb ilyesmivel foglalatoskodni. :)
Egyébként a kerti munka sem olyan veszélyes, sokszor inkább csak nehéz rávenni magunkat, azután a napsütés, és a friss levegő megteszi a hatását. Vidámabb elme, szorgosabb kéz, és talán némi haszon is az elvégzett feladatok eredményeképp.
Mennyivel jobb érzés ezek után leülni, és megenni az ebédet, mint ha egész nap a számítógépet nyomkodtuk...


Ha már ebéd, írok valami receptfélét is, mert kiraknak a gasztroblogosok közül. :)
Viszonylag egyszerűen elkészíthető ételről van szó. Fasírtot szerettem volna, de azután annyira elszaladt az idő, hogy túl fáradt voltam bármit is kezdeni vele.

Hozzávalók:
60 dkg barnarizs
3 szál répa
1 nagyobb fej zeller
1/2 tofu
1 kis fej hagyma
1 doboz szójajoghurt (vagy vegán sajt)
2-3 ek napraforgómag
2-3 ek lenmag
2-3 ek szezámmag
2 ek olivaolaj
1 tk borsikafű
1 tk bazsalikom
1 kk őrölt kömény
1,5 tk só

Az összetevők azt gondolom bátran variálhatók. A zellernek nincs annyira jellegzetes íze, bátran beletehető, ha valaki azért idegenkedne. A tofu akár ki is hagyható, de a komplettálás miatt. Hogy ez utóbbi mit takar? Azt, hogy egy vegán étrenden lévő is teljes értékű fehérjét képes fogyasztani különböző növényi eredetű ételek kombinálásával, mivel az egyes ételek aminosavai kiegészíthetik egymást.


A barnarizst megfőzzük kb. 40 perc alatt 2,5x-es sós vízben, erre vonatkozóan Nagy Zsuzsának vannak jó ötletei. Ha nincs sok időm vacakolni, berakom kuktába. A zöldségeket megpucoljuk, és nem túl finomra reszeljük. A hagymát apróra szeleteljük. A tofut is lereszeljük.
A tepsi alját vékonyan kiolajozzuk, majd beleöntjük a rizst, és a lereszelt zöldségeket, tofut. Picit még sózzuk, fűszerezzük. Hozzáadjuk a len- és napraforgó magokat. Összekeverjük, és egyenletesen elosztjuk a tepsiben.
(Amikor sietek, és nincs időm magtejfölt készíteni, vagy vegán sajszószt, akkor jön a szójajoghurt, most is ez történt.)
A szójajoghurtba belekavarjuk az őrölt köményt, pici sót, és a szezámmagot. Elsimítjuk a rizs tetején.
Mindezt berakjuk a sütőbe, és 200 C-on kb. 45-50 perc alatt készre sütjük.
Egyszerű, és finom étel lett.

2011. február 2., szerda

Zima, hó, meg díjak

Anita meglepett egy "Liebster blog" díjjal néhány napja, keresgélek majd a tehetséges kezdő blogolók között.
A ma reggeli -11 fokos hideg nem tetszett a lelkemnek túlságosan, de legalább nem olvad a hó. A Mátrában tartja magát, s ilyen viziszörnyeket "szül", mint ezt itt.
Mikor leindultunk is, -9 volt, reggelre szerintem elő kell keresnem a bundabugyit. ;)
Viszont a medve nem bújt ki!
Egyébként, ha valaki nagyon izgulna rajta, nem célom képekkel telenyomni az oldalt, amelyek kiabálnak néhány plusz fényértékért. Főzök is, csak valahogy nem értem odáig, hogy publikáljam. Vagy a kép nincs épp az érintett gépen, vagy az összetevők arányát felejtettem el, vagy kimerült egy akkumulátor. Amikor pedig mindez összejön, úgy döntök, megyek aludni, mert ha álmos az ember, jobban fázik. Majd következőleg folytatom.