2013. augusztus 29., csütörtök

Az 5. blogszületésnap...

...volt július 16.-án, döbbenek rá pelusozás közben, és azonmód el is felejtem, mihelyst a fiatalember le akar ugrani a pelenkázóról. Előző években is hajlamos voltam elfeledkezni róla, de Léttudatos Reni - akivel egyszerre indultunk - mindig eszembe juttatta.
Sajnos kevesebb idő jut a blogra, de azért igyekszem. Kevesebbet is főzök, sokszor nagyon egyszerűeket, és két napig azt eszem. Helyette inkább a fél éves és 1 napos pici pocakossal múlatjuk az időt, aki vacsorakor addig kunyerált, hogy először kapott a kölesemből. Szopizik, gyümölcsöt olykor kap, de ma, hogy kibújt az első fogacskája, úgy gondolta, jár neki a különleges menü. ;)
Fenekestől felfordult az életem az első bejegyzés óta. A legnagyobb változást persze épp az Ő világrajövetele okozta. Lassan a blog menüjére is hatással lesz, megszaporodnak a "papi" receptek majd, bár elég sok kaja kis módosítással így is baba kompatibilis.
Azért nagyon hálás vagyok, hogy ezt is megértük, remélem, hogy lesz, akinek hasznára is válunk majd...

2013. augusztus 27., kedd

Gombóc sárgabarackkal, szilvával

Érik a sok szilva a hátsó kertben, a gyümölcsök a földig húzzák az ágakat. Tegnap a sógornőmmel azon fáradoztunk, hogy megkönnyítsük kicsit a fákat, és a letörés veszélyeztetett ágakat megszedtük.
Azok a szilvák befőttnek alkalmasak, mert kissé még éretlenek, de már finomak, és nincs rajtuk zöld folt. Sajnos volt olyan ág is, amit sámlin ülve lehetett szedni, mert a gyümölcsök súlya letörte...
Még két hét, és készülhet az üst a nagy üzemre, addig is pár befőtt készült, épp az utolsó két üveg rotyog a gázon. Illetve 10 perccel később már múlt idő, mert dunsztban van mind a 8 db 1,7 literes üveg. No, nagyúti mértékkel nézve nem sok, csepelivel egészen jó. Bár a férjem épp az előbb közölte, hogy egy baj van a szilvabefőttel, hogy pillanatok alatt meg tudja enni az összeset, és csinálhatom a következő adagot. 
Még mit nem! Mint jó feleség az egészségét védve közöltem vele, hogy egye a nyers szilvát, mert az sokkal jobbat tesz a szervezetének. Majd télen eheti az aszaltat és a befőttet.
Persze lehet, hogy ennek ellenére mire egyszer szétnézek, csak a befőttes üvegeket találom a mosogatóban... :)

Furcsa volt itt befőzni. Otthon vannak erre alkalmas óriási edényeink, itt meg két ötliteres lábasban főztem, mert azok voltak a legnagyobbak. Ugyan nézegettem a boltban, de egy 20 literes lábas vagyonokba került. Meg itt lavór sincs, csak egy pici kád, így már a gyümölcs mosása is kalandos volt. De csak megoldottuk, igaz, hogy néha Ábel lábujja beleért a szilvás vízbe. ;)

Még a sárgabarackos idény végén készítettem gombócot. Régebben itt és itt írtam róla. A szilvás végül is ugyanaz a recept, csak cserélni kell a gyümölcsök neveit a leírásban. A kiinduló recept a Horváth Ilona szakácskönyv burgonya sodrottja.

Hozzávalók:
1 kg burgonya
30 dkg tk liszt
2 ek olivaolaj
1 ek zabliszt
1 ek búzadara
1 csipet só

30 dkg tk zsemlemorzsa
2 ek olivaolaj

szilva / barack
 
A burgonyát héjában megfőzzük, majd krumplinyomón áttörjük. Hozzáadjuk a liszteket, az olajat, a darát és a sót is. Alaposan átgyúrjuk, majd azonnal nyújtjuk is kb fél centi vastagságúra. 8 cm-es darabokat vágunk (vagy amilyet sikerül), gyümölcsöt rakunk a közepébe, a sarkait összefogjuk, gombócot formázunk. Jó lisztes deszkára  a nyomott végeivel lefelé sorakoztatjuk, míg nem főzzük.
A zsemlemorzsát megpirítjuk, a végén összekeverjük az olajjal. 
A gombócokat forró sós vízbe tesszük, amikor feljön a víz tetejére, még hagyjuk egyet forrni, szűrjük, és a morzsába forgatjuk.


 

2013. augusztus 17., szombat

Majonézes cékla (vegán)

Most már csak azért is tojás nélkül készül a majonéz felénk, mert nyár van. Persze télen is készítettem már főtt tojásból, de ilyenkor minden romlékonyabb. Viszont nagyon szép a cékla a kertben, és a savanyított formáját előző héten ettük. A majonézes krumplit nagyon szeretem, így gondoltam céklával sem lehet rosszabb a dolog.
A fotó mondjuk nem erről árulkodik, elfogadom, borzasztóan néz ki. Úgy rikít, mintha a T reklámra erősítettem volna be, csak még a fehér festéket elfelejtettem belekeverni. :) (Ha nem másnap fotózzuk  100 km út után, jobban mutat.)
A céklát a legtöbbször sütőben sütöm, mert úgy a legfinomabb, és nem fogja meg a fazekat. Alufóliába alaposa bele kell tekerni, és amíg pl. a kenyér sül, addig lassan azok is elkészülnek. A tisztítása nem nagy ördöngösség. Gumikesztyűben meg kell pucolni - vagy ha nincs, alaposan kenjük be előtte kis idővel a kezünket jó zsíros krémmel - és a végén beleszeletelni egy üvegtálba.

Vegán majonézt lehet kapni a bioboltokban, de egy jó turmix, vagy botmixer segítségével mi is készíthetünk. Csak olajos mag, főtt krumpli, olaj és némi mustár szükséges hozzá. Ha nincs házi mustárunk, használhatunk őrölt mustármagot és citromlét, bár az ecetesnek azért meg van a maga jellegzetes íze, ami hiányozhat.

Hozzávalók:
1 nagy sült cékla
Petrezselyem zöldje

1 marék olajos mag (most mandula volt)
2 db főtt burgonya
0,5 dl hidegen sajtolt napraforgóolaj
1 púpos ek vegimilk (kihagyható)
1 púpos ek őrölt lenmag
1 ek mustár
1 tk gyümölcscukor
1 csipet só
1 ek citromlé

A céklát sütőben megsütjük, ha hűlt, megtisztítjuk, és felkarikázzuk.
Az olajos magokat kevés vízzel összeturmixoljuk, majd hozzáadjuk a többi összetevőt is, és a végén az olajat.
A petrezselyem zöldjét felaprítjuk, a majonézbe keverjük. A céklát eloszlatjuk egy tál alján, ráöntjük a majonézt, és hagyjuk, hogy egy kicsit az ízek összeérjenek.


2013. augusztus 16., péntek

Egyházzenei hangverseny

Mindenkit szeretettel várunk.
Idén ugyan most csak hallgatóság leszek, de a családom egy része tevékenyen részt vesz az előadásokon. A darabokat ismerem, nagyon szépek.

A miskolci koncert meghívója itt található.
Gyere el meghallgatni!

2013. augusztus 7., szerda

Barátfüle



Avagy eredetileg szilvalekváros derelye néven fut, de felénk inkább a címben szereplő elnevezés használatos. Érnek bizonyos szilvafajták, de akár még összetört maradék sárgabarackkal is megtölthető, ezért aktuális lehet. Mi nagyon szeretjük, és nem olyan bonyolult elkészíteni.
A Horváth Ilona féle szakácskönyv  50 dkg liszthez ír 2 tojást, én 40 dkg-hoz tettem egyet. A tészta elég jó ruganyos volt így is, és úgy gondoltam, hogy végre kihasználom a tésztagépet, amit karácsonyra kaptam. Egyébként nyújtófával kicsit többet dolgozhat az ember.
A 2. tojást vagy hozzáadjuk a liszthez, és akkor 50 dkg liszttel indulunk, vagy a maradékát másra használjuk, de egy kis fehérje szükséges a derelyék egymáshoz ragasztásához. Először azt hittem, a nélkül is megy, de pár darab szétvált, és a tölteléke a főzővízben nem túl gusztusos.

40 dkg liszt
1 tojás + 1 kis fehérje
3 ek olivaolaj
30 dkg lekvár, vagy összetört gyümölcs
10 dkg zsemlemorzsa
nyírfaporcukor a szóráshoz

A lisztből és tojásból némi víz hozzáadásával kemény tésztát gyúrunk. Vékonyra nyújtjuk.
Ha friss gyümölcsöt használunk, az érettebbeket simán villa segítségével összenyomkodhatjuk.
Kb. a tészta felénél elkezdjük lerakni a tölteléket 5 centinként. A közöket megkenjük vékonyan tojásfehérjével. Ráhajtjuk a tészta másik felét, és a derelyevágó gombos végével összenyomkodhatjuk a tésztát. Egyforma négyszögeket vágunk belőle.
Forró sós vízben 15-20 perc alatt fő meg.
A zsemlemorzsát szárazon megpirítjuk, a végén hozzákeverjük az olajat.
A kész tésztát leszűrjük, és a zsemlemorzsába forgatjuk.
Némi porcukorral megszórva tálaljuk.