33

Életem legkedvesebb szülinapjai között emlegethetem ezt a mait, ha eltekintünk attól a Párizsban töltöttről, mikor első évben voltunk Katusnál Györgyi barátnőmmel. Az inkább különleges volt, erre jobban illik a fent alkalmazott jelző, mert a legjobb barátaim leptek meg.

A fél világ ajándékait nem cserélném el ezért a meglepetésért, hiszen számomra fontos emberekkel lehettem.

Kicsit őrül nap volt, semmiféle szülinapos beütéssel a reggeli Anya féle "fülhúzástól" eltekintve, ami a másik igazán boldogságos dolog volt ma. Hazafelé nem sikerült a tervezett időben indulni, pedig a lelkemre kötötte, hogy Mama miatt haza kell érnem, mert ő nem tud. Ennek ellenére azért még időben voltunk bár én nem tudtam. Csak éreztem, hogy jobban nyüzsög, mint egyébként. Meg kinn telefonálgatott, és rendet akart rakni.

Nagymamimhoz átbandukoltam, sikerült rábeszélnem egy kis evészetre. Annyi mindent ajánlgattam, de nem kellett, végül egy kis lebutított tzatziki győzte meg. Lereszeltem 1 fürtös uborkát, tettem rá egy csipet só, meg pici mézet, és 3 tk joghurtot. (csak ha már gasztroblog) Összekevertem, és egy fél szelet kenyérrel bevágta. Amennyit eszik egyébként, ez nagy szó.

Jól eltelt az idő, hazajöttem, eszegettem némi karalábé levest, egy pici töltött padlizsán maradékot. A kamrába bekocogtam pár szem dióért, közben csöngettek. Anya otthagyott csapot, papot, hogy nyissa az ajtót. A kutya úgy vakkantgatott, mintha ismerős jött volna...

Gyerekhang? Jól hallom? Kikászálódva a kamrából, Katus áll ananász"tortával" az ajtóban! :)

És aztán még egy vigyorgós csillogó szemű Valaki jelenik meg az ajtóban, és egy még magasabb vigyorgós, meg egy igen régen látott francia, meg azért Ő is...

Hát. Kicsit döbbenten állhattam a a macigatyámban, igaz vigyorogva, és nem tudtam mit kezdeni a pillanattal. :)

Később érkezett meg egy szintén régen látott, de nagyon kedves barát. Majd felhívott egy, aki jelen nem lehetett, de szintén nagyon jelentős. Nem baj, majd bepótoljuk a találkozót.

Ó, hogy ezek milyenek! Zakatolt a fejemben, és tovább mélyültek a nevetőráncaim.

Nagyon szépen köszönöm ezt a szép estét! Egyrészt a barátoknak, akik tényleg szűkös idejüket képesek voltak rám pazarolni. Másrészt a családnak, hogy aktívan közreműködtek ebben a sumákságban.

Töltött padlizsán

Vasárnap a nagy sürgés forgásban már nem akartam külön főzni magamnak, csak valami igen egyszerűt. Padlizsánt terveztem sütni, amit egyébként annyira nem kedvelek.

Sógornőm beszélt rá, hogy annyi recept van, nem létezik, hogy nem találunk egyet, ami szintén hamar készen van, és számomra is ehető.

Végül egy receptkártyáról a kölespite, és F. Horváth Ilona töltött padlizsánja keverékeként született meg valami teljesen más, de finom étel.

És az a jó benne, ahogy a sógornőm is mondta, hogy bárhogyan variálhatja az ember, attól függően, mit kedvel az összetevőkből, és mit nem.

Kölessel töltött padlizsán

Hozzávalók:

1 bögre köles
3 bögre víz
só

1 fej vöröshagyma
2 paprika
2 padlizsán
2 ek olivaolaj
1 csokor petrezselyemzöld
1 csipet őrölt köménymag
só


100 ml szójajoghurt
1,5 ek sörélesztőpehely
pici só

A kölest felengedjük 3 bögre vízzel, hozzáadunk két csipet sót, és lefedve kis lángon 20 perc alatt megfőzzük.

A vöröshagymát felaprítjuk, a paprikát félcenti vastag szeletekre vágjuk, sózzuk, fűszerezzük, és kevés vízen 5 percig pároljuk.

Ezalatt a padlizsánokat kétfelé vágjuk, és a belsejét kivájjuk. A belső részt felaprítjuk és a hagymához keverjük, a "csónakokat" félretesszük. Pár perc párolás után hozzáadjuk az olajat, picit sütjük, majd elzárjuk a gázt.

A petrezselyem zöldjét felaprítjuk, a főtt kölessel együtt hozzákeverjük a zöldségekhez.

A padlizsánokat kiolajozott tepsibe helyezzük, és megtöltjük a köleses masszával.

Egy kis pohár szójajoghurtot összekeverünk sörélesztőpehellyel, és mindezt eloszlatjuk a négy töltött padlizsánon, hogy sütés közben ne száradjon meg a köles.

Ha nincs szójajoghurtunk, pótolható némi olajos mag és víz összeturmixolt keverékével. Vagy készíthetünk növényi tejfölt, vagy sajtot. Candidásoknak ez utóbbi ajánlott, ők hagyják ki a sörélesztőpelyhet, és pl. napraforgó, vagy mandula és víz keverékét használják, mert a kesudiónak is elég magas a glikémiás indexe.

Mindez 30 perc alatt hőlégkeverésen 180 C-on készre süthető. 

222. bejegyzés

Mindkettő! Szokta volt Apa mondani a kilométert jelző táblára, ha elhaladunk mellette. A mindegyet is, de arra ritkábban járunk. :)

Tegnap Anya szakdolgozatához keresgéltem képeket, majdnem végiglapoztam a 41 gigás könyvtárat. Olykor rácsodálkoztam az egyes fotókon lévőkre, van akivel igen régen találkoztam, de egyből elkapott a vigyorgás, ha ránéztem a képekre. Volt, aki a 6 év alatt sok sok arcát mutatta, akadt az ellenkezője is, aki semmit nem változott ez idő alatt. És volt olyan kép, ami legörbítette a számat, bár jó volt visszaemlékezni, olyanokra, akik már visszatértek a porba. Persze ezen nem kellene szomorkodni igazán, hiszen felkelnek majd sorsukra a napoknak végén. (Dán 12:13) Meg nekik jó, hiszen semmit nem háborgatja pihenésüket, "Mind szeretetök, mind gyűlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik." (Préd. 9:8)
Mindezt felfogja az ember ésszel, elfogadja, helyesli, mégis, mikor érintett a kérdésben, vagy a közeli elmúlás jelei érintetté teszik, többet foglalkozik gondolatban ezekkel, de beletörődni nem akar. Mama az orvosok szerint csoda, hogy él, hogy egyáltalán felgyógyult a tüdőgyulladásból. Gyenge. Felkelni alig tud, fullad.

Ahogy ott üldögélek az ágya szélén, sokszor közli, hogy jobb lenne már neki, ha a "Jóatya magához szólítana", vagy hallom az Ő nagymamája szavaira visszaemlékezni: "Igen, igen... de meddig sugorgatsz még Jóatyám... mint Matuzselemet?!" Ez utóbbin persze mindketten elmosolyodunk, de lassan érteti meg velem, hogy nem mindig az a helyes, ha az ember ragaszkodik a saját elképzeléseihez. Néha el kell engedni. Mert neki úgy jobb, és nem magamra tekinteni, hiszen az merő önzés.
Hétfőn a reggeli dicséret pont témába vágott, a Boldog élet című könyv "Legyen meg a Te akaratod" fejezetéből idéztek. Megfogott egy mondat: [Isten]"Tudja, hogy életük áldás, vagy átok lenne-e önmaguk és a világ számára." Ezt magyarázza Mama már régóta, értsem meg, ő ezt már átoknak érzi.
 

De sokszor néz az ember mindent a saját szemüvegén keresztül, és nem is akarja a másik álláspontját megérteni. Lehet, hogy helyes a saját elképzelésem is, hiszen azt szeretném, ha meggyógyulna, és menne minden a régi kerékvágásban, sütne, főzne, lelkesítene, bosszantana, mikor éppen mit. 

Azonban ha ez nem megy, ne nehezítsem számára a helyzetet. Hagyjam, ha épp nem akar enni, ne tukmáljam. Ha ócska dologhoz ragaszkodik, és nem értek vele egyet, végül is nem mindegy? Nem érdemes vitatkozni valójában semmiségen.

Üljön oda az ember az ágya mellé, mosolyogjon rá, simogassa meg a kezét, hallgassa meg, szeresse, mert még itt van.

Remélhetőleg a jövő héten is.

Paradicsomos gombóc

Avagy töltött paprika paprika nélkül. Terem már a fóliában szépen, de azért ott még nem tartunk, hogy csak úgy megfőzzük.

A hugom csütörtök este kijelentette, hogy töltött paprikát enne. Amikor alternatívaként Anyával a bablevest ajánlottuk fel, tovább erősítettük benne a gondolatot. :) Két fajtát készítettem, egy vegánt és egy vegetáriánust.

A vegánt szójával, a másikat tojással. Mivel ez előbbit nem igazán fogta össze semmi, és a paradicsomos lében sütöttem, kicsit meglazult, de a fél gombóc formát tartották.

Paradicsomlében sült gombócok

Hozzávalók:

1/2 kg rizs
1 fej hagyma
7 db tojás
10 dkg dió darálva
1 ek vegamix
3 l paradicsomlé
4 kanál oliva olaj
3 kanál méz
só

Elkészítés:

A felaprított hagymát vízen megpárolom, hozzáteszek egy kanál olajat, összekeverem, ráöntöm a rizst, picit pirítom együtt, sózom, majd felöntöm 2x-es mennyiségű vízzel. (1/2 kg-hoz 1 liter ez esetben.)

Ha barna rizzsel készítem, 2,5x-es vízben 40 percig főzöm.

Míg a rizs fő, felverek 5 tojást, megsózom, kevés olajon megsütöm rántottának. Amikor kész, egy villával apróra töröm. Belekeverem a diót, a vegamixet, és a főtt rizst. Ezután a maradék két nyers tojást belekeverem, hogy jobban összefogja.

Egy kiolajozott tepsibe szépen egymás mellé formázok tenyérnyi gombócokat. Amikor a tepsi megtelt, felöntöm a mézzel elkevert paradicsomlével.

Lassú tűzön sütöm legalább egy óra hosszát.

Paradicsomos gombócok reformosan
Hozzávalók:
1/2 kg barnarizs
1 fej hagyma
15 dkg szójagranulátum (vagy gombával, napraforgómaggal vegyesen)
10 dkg dió darálva
1 ek vegamix
1 tk majoranna (kihagyható)
1 tk borsikafű
pici fej fokhagyma (kihagyható)
3 l paradicsomlé, vagy 3 db (170 g-os vagy milyen) paradicsomsűrítmény
4 kanál oliva olaj
só

Elkészítés:

A felaprított hagymát vízen megpárolom, hozzáteszek egy kanál olajat, összekeverem, ráöntöm a rizst, picit pirítom együtt, majd felöntöm minimum 2,5x-es mennyiségű vízzel és 40 percig főzöm. (Sokszor jóval több vízben főzöm, és inkább leszűröm, egyszerűbb számomra, mert kevésbé égetem oda a lábasok alját. :) )

Jó sós vízben felteszem a szóját főni. Forrás után kb. 3-5 perc múlva már készen is van. Lecsöpögtetem, kinyomkodom. (így elmegy az a kellemetlen mellékíze) 1 ek oliva olajjal, fűszerekkel, apróra vágott fokhagymával összekeverem, rövid ideig hagyom összeérni az ízeket. Később belekeverem a diót, a vegamixet, és a főtt barnarizst. Meg kell kóstolni, igényel-e még egy kis sót.

Amikor kész, és hűlt valamennyit, kézzel gombócokat formázok, amiket egy kiolajozott tepsibe  helyezek, majd felöntök paradicsomlével.

Arra ügyelek, hogy a gombócok tetején mindenképp legyen sűrűbb paradicsomlé, így nem szárad meg a gombóc teteje.

180 C-os sütőben 1 óráig sütöm. 

Mazsolás kalács

Vasárnap egyedül tartottam a frontot, mert a család többi tagja elment Mamát meglátogatni a kórházba. (Ma hozták haza, de harmatgyenge...) Tatával együtt 11 emberre főztem, plusz számítottam 2-3 "csellengőre", akik végül lemaradtak. Pedig szívesen láttuk volna őket is, de gondoskodtak róluk az otthoniak.

Ebből kifolyólag, a zöldségleves, a töltetlék, a gombaszósz, illetve a nagy tál krumpli pucolása után süteményre már nem futotta. (A salátát is a vendégek állították össze, míg sütöttem a karfiolt, arról nem is beszélve, hogy a krumplipürét sem én törtem, hanem az erősebbje.)

Akkor jutott eszembe, hogy egy mazsolás kalácsnak valót viszont bekészíthetnék a kenyérsütőbe, délután jó lesz, hiszen gyorsan megvan, és finom is. A vendégeink miatt gondolkoztam rajta, hogy teljesen fehér lisztből készítsem-e, de gyorsan elvetettem az ötletet. Egyrészt nagyon nem egyezik az elveimmel - bár a csirkehúst is kivettem időben a sütőből, ami Anya összekészített... ;) Másrészt pedig tudtam, hogy így is finom lesz, és reménykedtem benne, hogy ők is így fogják gondolni. Hála Istennek, valóban szívesen ették. (Vagy igen ügyesen tudnak hazudni. :) )

A külseje viszont valami borzasztó lett, ugyanis nem a kenyérsütőben terveztem, hogy kisül, de idő és alkalom híján ott maradt. Felnőtt a tetejéig, majd még tovább is szeretett volna, de már nem volt hely, így a közepe kissé behorpadt. (Hm, elhallgathattam volna, de ez is hozzátartozik a történethez és a konyhai botladozásaimhoz.)

Hozzávalók:
45 dkg tk tönkölybúzaliszt
15 dkg fehér liszt
4 dl szójatej
10-20 dkg mazsola ízlés szerint
3 ek méz
4 dkg vaj / vagy 4 ek olaj
1 ek szejtán
2 dkg élesztő
1 tk só
1/2 vaníliarúd kikapart belseje

A mazsola kivételével az összes hozzávalót a kenyérsütőgéppel összedolgoztattam alapprogramon. Nekünk egy Moulinex gépünk van, karácsonyra kaptuk aznapi - nekem - legkedvesebb látogatónktól. Hm, így is lehet fogalmazni, ámbár remélem inkább otthon érzi magát... Főleg, ha nem "mindig szaladsz van részemről". :)
Visszakanyarodva a kenyérsütőre, az alapprogram 3:40 percig tart. Talán, de nem esküszöm, mert a barna kenyér programot használom. Nos, ezen végigfutott.
Épp ezért javasolnám mindenkinek a hosszú kelesztést, a dagasztás utáni 3/4 órás kelesztés utáni újbóli átdolgozást, majd újabb 1 órás pihentetést. Viszont ha tehetem, azért ezen túl is a sütőben sütném a kenyérsütő gép helyett.

Tehát, ha kézzel dolgozunk, a lisztet elkeverjük a szejtánnal, vaníliával, és sóval, hozzámorzsoljuk az élesztőt, majd beleöntjük a tejet és belecsurgatjuk a mézet.

Alaposan összekeverjük, majd dagasztjuk, ameddig bírjuk... de legalább 20 percet javaslok.

A végén hozzágyúrjuk a mazsolát is. (A kenyérsütő ezért külön csipog. Azért érdemes ilyenkor beletenni, mert egyébként szétkeni a mazsolát dagasztás közben a gép.)

Pihenni hagyjuk legalább 3/4 órát langyos helyen egy konyharuhával letakarva.

Ha letelt az idő, átgyúrjuk újra az egészet alaposan, formázzuk, majd egy zsírpapírral kibélelt formába tesszük.

Ha kedvünk van, lehet fonni is, de kerek cipónak formázva is ugyan olyan finom íze van. :)

Ezek után kelni hagyjuk egy órát, majd 200 C-on 1 óra alatt kisütjük. Vagy benn felejtjük a kenyérsütőben, mint egyesek... 

Nagyon finom, lágy, ruganyos tészta lett. Rövidre sikerült "anyabarát" délutáni kirándulásunkat követően gyorsan fogyott, amit elégedettséggel nyugtáztam.

Waldorf saláta vegánul

Alma - zeller saláta, így is lehet mondani, de a kiindulási alap valóban a fenti hangzatos nevű receptből született.

Vegánosítottam. Kicsit tömény lett, de finom. A zeller íze teljesen beleolvadt a környezetébe, így azok számára is fogyasztható lett, aki egyébként nem szerette a növényt magát.

Hozzávalók

1 nagy zellergumó

2 nagy alma

1 marék dió

1 citrom leve  

2 ek vegán majonéz

1 dl növényi tejszín

1 kk só 

Mivel növényi tejszínem nem volt, a majonézt készítettem több folyadékkal, citrommal és kesudióval. Ez esetben a hozzávalók a következőkkel egészülnek ki:

1 ek szójaliszt
2 ek szójatejpor
4 ek mandula / kesudió
1 kk só
1 tk méz / stevia
1 cirom leve
1 ek mustár
(vagy 1 kk őrölt mustármag)
2 ek olaj (hidegen sajtolt napraforgó, oliva)
víz

Mindezt turmixgépben ledaráltatom úgy, hogy először az olajosmagokat, citrom levét és a vizet kevertetem össze, majd ha finom az állag, mehet bele a többi anyag is.

Ezt követően a zellert és az almát julienne-re vágtam.  A citrom levével gyorsan megöntöztem, és átkevertem, hogy ne barnuljon meg. Megsóztam. Ezután hozzáadtam a majonézt, és a diót.

Ha későbbre is hagyunk belőle, nem csak frissen fogyasztjuk, érdemes a diót utólag beletenni, mert megszínezi a salátát.

Vegyes zöldség leves töltelékkel (avagy a Fradi leves)

Az Anyák napi menü között szerepelt Anya kedvéért, neki hiányzik, ha nincs. Ugyan nem egy hagyományos zöldséglevest készítettem, hanem inkább olyan (sajnos a már nem élő) nagyanyám féle "fradi" (mindentbele) levest. Ennek következményeként, a fokhagymát pont azon szívemhez közel álló személy gyűjtötte be tányérjába, akit Anyukámhoz hasonlóan ki lehet vele üldözni a világból. :)

Ettől függetlenül persze mindketten jóízűen elfogyasztották az ételt, mivel a fokhagyma nem a jellegzetes ízét adja a levesbe, hanem valami kellemes aromát, amit nem lehet külön azonosítani.

Amiből készült: (nagykonyhai mennyiség)
1 kg zöldborsó
5 nagy szál répa
4 vastag petrezselyem
5-6 karfiolrózsa
1 paradicsom
3 kis fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
1 kk őrölt kömény
1 ek só
1 ek olivaolaj
víz

A sárga és fehérrépát megpucoltam, megmostam, vastagabb karikákra vágtam. A 8 literes fazékba borítottam, hozzáöntöttem 1 dl vizet, rászórtam a sót, és kb. 10 percig pároltam lefedve, időnként megrázogatva.

Azután hozzáadtam az olajat, köménymagot, a zöldborsót, és felengedtem annyi vízzel, hogy ellepje. Feltettem a tűzhelyre nagy lángra. Ezután megpucoltam a fokhagymát, vöröshagymát, azokat is beleraktam. Kb. fél óra főzés után a karfiolrózsákkal egészítettem még ki, illetve a tetején  bevagdosott paradicsommal.

20 perc elteltével megszúrkáltam villával a zöldségeket, megpuhultak, így elzártam a gázt.

A  tölteléket már itt leírtam, akkor kissé kalandosabb környezetben. Bár nem vegán, azonban nagyon finom tud lenni együtt, néha kell ez is, főleg falusi tojásból.

Tehát a lábatlan tyúk, a telkibányai asszonyok módjára:

Készült:
8 tojás
8 ek tk tönkölybúza liszt
2 közepes fej hagyma
2 ek olivaolaj
1 tk vegamix
só felhasználásával

Ha valaki nem jött volna rá, ez is szintén ipari mennyiség. ;) (Szándékosan, hogy másnap se kelljen főznünk.) 11-en ebédeltünk/vacsoráztunk belőle, és mára is maradt.

Mindezt összekeverem a kézi habverővel, belekanalazom 6-8 nylonzacskóba, amiket úgy zárok le, hogy legyen hely fővés közben a tölteléknek növekedni. Egy nagy fazék forró vízben főzöm legalább 10 percig, Amikor megkeményedik, a zacskókból kiborítom a vízbe, hagyom, míg teljesen át nem fő. Ha nagyobb darab, kettévágom. Szervírozás előtt szeleteljük. Jó letakarni, vagy a levesbe tenni, mert különben megszárad.

(Az eredeti recept: A Biblia a helyes táplálkozásról című könyvből)