A szombati győri fellépésünkkor és vasárnap is bár szeles volt az idő, rengeteget sütött a nap. Olyan jól esett kinn lenni, vagy csak nézni a kék égen robogni a bodros fehér felhőket, a kipattanó rügyeket, döbbenetesen göcsörtös fűzfát, de még a közelről ismerkedés is öreg rózsa bokrok tüskéivel.

Gyerekként mindig azt mondtam, a tavasz a kedvenc évszakom. Talán mert akkor születtem. Ma már nem vagyok képes egyértelműen eldönteni. Mindben van valami szeretni való. A nyárban a meleg, az őszben a megérlelt termés, a télben a hó, a megnyugvás.

De most végre tavasz, örüljünk az éppen aktuálisnak, eltekintve a mai áldástól, ami borsónyi jéggel keverve hullott alá - szerencsére ez utóbbival kiegészítve csak - a Mátrában. 

A gondviselésnek hála éppen a buszon ültünk, elnézegetve az ablaküvegről lepattanó szemek nagyságát, leamortizálta volna a gyenge virágokat a kiskertben.

Hazaérve sétáltam egyet, készítettem pár képet, de a nap már lemenőben volt, a házak árnyékoltak.

Vacsora után átkocogtam Mamáékhoz, és kulturfoglalkozásként törtünk mogyorót.

Ő mesélt, én hallgattam. Én törtem, ő válogatta. Azután Tata is belekotnyeleskedett kicsit, így egészen jól haladtunk. A kis öregek elégedettek voltak, hogy ott vagyok, a munka haladt, jómagam meg újabb érdekes történetekkel lettem gazdagabb.

Barátnőmmel beszélgettük pont hét elején, hogy akár milyen nehéz idők is voltak, jobb szeretne legalább 50 évvel korábban élni. A generációk együttélése megszokott volt... Igen, annak sok hátulütője volt, de olykor szeretné az ember ezt a nyüzsgő, romló világot elfelejteni.

Azonban mégsem érdemes ennél egy percet sem tovább időzni, hiszen hiába nosztaliázunk, csak bosszantjuk vele magunkat, eredménye pedig pozitív nincs.

Viszont, hogyha előre nézünk, van befolyásunk a saját életünkre, vannak döntéshelyzeteink, jól kell dönteni. Vagy ha rájöttünk, a döntés rossz volt, próbáljuk meg a legjobbat kihozni belőle, vigyük végig, ne visszafelé botorkáljunk. Magunktól persze nem könnyű, de akinek nincsen bölcsessége, kérje Istentől. (Jakab 1:5)

Vannak vágyaink, álmaink, elképzeléseink. Sokszor mindből engedni kell. Mert sosem a körülöttünk lévő tárgyak, nem magunk vagyunk lényegesek, hanem a minket körülvevő emberek.

Az almás golyó füstbe ment terve

Hajdinát csíráztattam, hogy majd süti lesz végre belőle. Mint annyiszor, most sem sokon múlt, hogy a szokásos variációban némi kockára vágott kivivel, almával, banánnal végzi reggeli gyanánt, mert így nagyon finom. Semmi köze a főtt hajdina markáns, sokak által nem kedvelt ízéhez.

De csak nem nyugodtam. Anya is lelépett a konyhából, így könnyebben lehetett "garázdálkodni". :)

Megpucoltam 4-5 almát, összeturmixoltam, azután hozzákevertem a hajdinát, egy pici fahéjat, néhány csepp sztíviát. Először le akartam csöpögtetni, de nagyon elszaladt az idő. A frankfurti levessel is kellett még foglalkozni. Így hát gyorsítottam volna a folyamaton némi zabpehely és őrölt szezámmag hozzáadásával, hogy azután golyókat formázhassak belőle meghengergessem némi kókuszban, vagy darált dióban.

9 óra körül gondolkoztam el azon, hogy talán a hűtőben lenne a helye az egész kotyvaléknak, Bridget pedig menjen aludni, lévén, hogy reggel 4:35-kor csipogott a földszinten a kenyérsütő. Persze az óra is hasonlóan tette volna ugyanezt pár perccel később, de így már nem kellett igénybe vennem a szolgáltatásait. :)

Végül összeszedtem magam, előhoztam az aszalót, vágtam bele zsírpapírt, és két rétegben szétkentem a masszát.

Nos, a zabpehely nem épp a legmegfelelőbb formában került így bele, de most talán elmegy. (Vagy csíráztatva, vagy 15 percet hőkezelve illene a gabonaféléket fogyasztani.)

Akkor azon paráztam, ha valamit elmértem, és elkezd folyni a massza leve, és reggelre tönkreteszem az aszalót, hát biztosan lemondok az ilyen formában fogyasztott nyers étel csodájáról... Azonban eddig úgy tűnik nem lesz gond.

Legközelebb meg elmesélem, mi "sült" ki ebből az egészből. :)

Utóélet

Ízre? Azt hiszem "feltaláltam" a könnyen szállítható rakott tésztát. Anya szerint is baracklekváros-mákos jellegű utóíze van. Az öcsémet - aki nagy szakértő ez ügyben - még nem kérdeztem, csak az öltönye zsebébe dugtam egy darabot Győrben. (Sógorasszonyok ugye nem olvasnak blogot? :) )
Állagában az omlós tejkaramellához tudom hasonlítani, bár a kettőnek csöppnyi köze sincs egymáshoz.
Összességében fura és finom. Épp ezért, ha másnak nem is, de magamnak lejegyzem.

Összetevők (csak úgy hasra)
5-6 db nagyobb alma
15 dkg csíráztatott hajdina
4 marék zabpehely
4 ek darált szezámmag (1-1 darálás)
2 ek lenmag
10 csepp sztívia (akár el is hagyható, ha az alma elég édes, vagy pótolható 1 kanál mézzel)
1/2 citrom leve

Mindezt botmixerrel összedolgoztattam.
Jó minőségű zsírpapírt kerekre, a közepére lyukat vágtam. Rátettem az aszalólapra. Arra kentem a kapott szószt ujjnyi vastagon. Két réteg lett a gépben ekkora mennyiségből.
Egy éjszaka (kb. 9- 3/4 5-ig) dolgozott az aszaló.

A (nem)vörös lencsekrém

Avagy az egyik legfinomabb színevesztett kenőke... :)

Csütörtök reggel szokás szerint lassan vánszorgott a busz, és lekéstem a mátraházi csatlakozást. Ilyenkor a ráérő blogger mit csinál? Pénzt vesz fel, berohan tofut venni a város lassan egyetlen reformsarkot is tartalmazó ABC-jébe, vagy legtöbbször kikocog a piacra.

A piacon a szárazárus kistermelőnél (kofa, csak ffiben) ahol a babot is szoktam vásárolni, megláttam a narancssárga kis bogyókat. Pár hete a Rongybaba konyhából rémlett valami recept, meg a Zenekar is jött hétvégére, így vettem fél kg-ot. A Nyagi féle receptet azután sajnos nem tudtam megnézni újra, majd legközelebb kipróbálom azt is, csak némi emlékem volt a hagymáról. :)

Amíg meg nem kóstoltam, lencse, lencse, egy kutya volt számomra minden fajta. De nem, ez a vörös mindent visz, annyira kellemes íze van!

Hozzávalók:

1/4 kg vörös lencse

1 fej hagyma

2 ek tk kenyér morzsa

6 dl víz

1 ek olivaolaj

1 kk só

1 csipet őrölt kömény

A hagymát felaprítottam, majd olaj és víz keverékén megdinszteltem. Megszórtam köménnyel, majd hozzáadtam a lencsét, vizet és sót.

Kb. fél óra alatt főtt meg. A színe eltűnt, pedig azt hittem virítós marad. :)

A végén belekavartam a kenyérmorzsát, de talán a nélkül is egészen finom lehet. Viszonylag könnyen kenhető, és igazán finom pástétom lett. (No jó, ne nagyzoljunk. Inkább kence.)

Tagnap fel kellett mennem Kékestetőre. Vittem magammal a fényképezőgépet is, de szinte csak az épületben tudtam fotózni, mert szűkös volt az időkeret. Azért kiszaladtam kicsit - a sofőr majdnem ott is hagyott. 

Pedig odakinn még számomra is meglepően nagy volt a hó. Olyan rész is akadt, ahol összehordva a nyakamig értek a kupacok, de többnyire fél lábszárközépig érő hóban gázolhatott az arra vágyó. Khm. :)

Ott fenn még nem is olvadt, míg Házán az előző napi friss 10 centis hó szépen megcsappant.

Idelenn pedig? Zöldell... Vasárnap a széltől eltekintve kertészkedésre alkalmas idő volt. Illetve átfogalmazom - robbantásra is. :)

Ebből kifolyólag az étkezéssel kevésbé foglalkoztunk, gyümölcslevesre futotta a hozzávalókból és a szűkös időkeretből. 

Ami egyébként jó lett cukormentes befőtt alapjához képest. Nekem. Más meg elővette a cukros pixit... A készítésére most nem térnék ki, ITT már leírtam egy vegán változatot, ha valakit érdekel. Bio müzlivel ettük, mert épp az volt kéznél, meg miért ne. :)

Kalács

Pénteken Nagymamámmal hókiflit sütöttünk, mert a hétvégére unokatesómékat vártuk vendégségbe. Mama már elég gyengusz, egyedül nem vállalta volna a munkát, de ketten egészen jól boldogultunk. Hamar megsündörgettük a két diós, és az egy mákos tepsire való kifliket. E pillanatban jöttem rá, hogy a kisült eredményről egy fia fotó nem készült, csak az előkészületekről. A receptet, ami nem túl egészséges, és egyáltalán nem vegán azért valamikor lejegyzem, mert így meglesz a recepturája egy olyan sütinek, aminek az eredményét rajtam kívül mindenki nagyon szereti a családban.

Miután Mamától hazajöttem (szomszédban lakik) előszedtem a száz éve gyűjtögetett recepteket, hogy majd sütök valami vegásat. Végül két receptből született egy kalács. Az alapja Kata vegán húsvéti kalácsa volt, a másik Mennyei Manna kakaósa. Ez utóbbi inkább csak a formai megvalósításban segített. Valamiért nekem sok volt a megadott folyadék mennyisége, lehet, hogy a liszt miatt, a módosítottakat adom meg. Az élesztőt igazán sokallottam, de kell bele.

Hozzávalók:
60 dkg liszt (fele-fele arányban tk/finom liszt)  

3,6 dl növényi tej

10 dkg gyümölcscukor 

5 dkg friss élesztő
1 dl olivaolaj

1 csipet aszkorbinsav
csipet só 

4-5 evőkanál karobpor

5 dkg gyümölcscukor

vanilia

1/2 dl növényi tej a kenéshez

A lisztet egy nagy tálba öntöttem, beleszórtam a gyümölcscukrot, a sót, hozzáöntöttem az olajat, amivel átmorzsoltam az egészet. Ezután hozzáadtam az élesztőt is, végül a tejet is beleöntöttem. Mindezt jó negyed óráig gyúrtam, míg a tészta kezdett leválni a kezemről.Konyharuhával letakarva langyos helyen kelesztettem fél órát.

Ezalatt kikapartam egy vaníliarúd belsejét, és összekevertem a maradék gyümölcscukorral.

Ezután a tésztát három részre vettem, egyenként vékonyra kinyújtottam, mindegyiket megszórtam a cukor harmadával, és a karobporral, majd feltekertem, mint a beiglit.

Mikor készen volt mind a három csigám, egymás mellé vettem őket, és összefontam. A végét behajtottam, hogy ne szóródjon a töltelék.

Sütőpapírra helyeztem, és megkentem növényi tejjel alaposan a tetejét.

Amikor készen volt, 40 percig kelesztettem szintén langyos helyen, majd 180 C-on 1 óráig sütöttem.

OK, a fontást még gyakorolnom kell, de ettől eltekintve nagyon szépen megkelt, és viszonylag formás is lett.

Káposztás burgonya II

Tavaly tavasszal volt egy hasonló posztom. Némi változtatást eszközöltem a recepten, pl. kimaradt a hagyma.

1,5 kg héjában főtt burgonya

1-1,5 kg savanyú káposzta

3 db alma

1 tk bazsalikom

3/4-1 l növényi tej

3 kanál olivaolaj

1 dl szójajoghurt (elhagyható)

A burgonyát héjában megfőztem sós vízben, meghámoztam, és villával áttörtem úgy, hogy darabos maradjon.

A savanyú káposzta levét kicsit kinyomkodtam, késsel keresztben-hosszában átvágtam a szálakat. Ezt talán érdemes lett volna kinyomkodni, mert még nekem is savanyú volt. Ha nem túl érett a káposzta, nem muszáj teljesen kinyomkodni, csak akkor elég kevesebb tej a felöntéshez.

Az almát feldaraboltam kisebb kockákra.

A tepsit kikentem olivaolajjal, belehalmoztam a savanyú káposztát, rászórtam a krumplit és az almát, megszórtam bazsalikommal, és átkevertem az egészet.

Felöntöttem 3/4 liter szójatejjel - épp ez volt itthon felbontva, a tetejét megkentem szójajoghurttal (lassan lejáratos volt, nem akartam tovább tartogatni), ami elhagyható. A tetejét megszórtam bazsalikommal. Ezután kb. 50 percig sütöttem 180 C° -on.

Hó, kenyér, leves

Sejtettem, hogy valahogy így lesz. Majdnem azóta esik, mióta megírtam a "tavasz" című bejegyzést. :)

De azért is beteszek ide pár képet, ne tessenek utálni a telet, hiszen szép. És lehet örülni neki. Akkor is, ha miatta csuszkorál, vagy épp keresztbe áll velünk a busz. Csak akkor nem, amikor elkezdem hallani az ereszt. Először csöpög, majd csordogál, végül folyamatosan adja jellegzetes zaját, míg a napocska előbújva apasztja a hókupacokat. Ennek sosem tudok örülni, de elfogadom, ha körülöttem mindenki elégedetten nyugtázza az ilyesfajta tényeket.

Nem ragozom tovább ezt a dolgot. Már csak írogatok. Várom, hogy a rokonságnak tervezett egri húsleves megfőjön, meg kisüljön a kenyérkém. Hupsz, ez utóbbi rendes ám, mert már csörgött is a sütő.

Szép lett. Fele rozs, fele tk tönkölybúzaliszt. A szokásos recept szerint. (60 dkg liszt, 360 g víz, 1,5 g élesztő, só, méz, magok)

A géppel megdagasztattam alaposan, hagytam kelni fél órát, majd újra dagasztattam. Szépen dolgozott a kis Moulinex, karácsony óta az is látott sok mindent a konyhánkban.

Havat azt nem. Csak mert háttal van az ablaknak. :)

Remélem, hogy holnap engem meg nem állítanak a sarokba.

Levettem ugyanis a levest, de egy húsevő nem volt a környéken, hogy megkóstoltassam vele, valóban megfőttek-e szegény marha alkatrészei. Beleszúrtam a villát ugyan, puhának tűnt. Remélem, hogy nem azon a 3 darabon próbálkoztam, ami megfőtt, de a többi még nem. Mert akadhat ilyen szerencsés eset is. Akkor senki le nem mossa rólam, hogy direkt toltam ki velük. Pedig biztosan nem is.

Olykor mégis sikerülnek úgy dolgok, hogy szándékoltnak tűnik. Mint a karácsonyi mákos beiglijük. Pedig még kóstoltattam is, hogy ugyan jó lesz-e.

Szerintük nagyon light-osra sikerült. Mit tegyek. Legközelebb tudni fogom, hogy ugyanannyi cukrot kell borítanom a mákhoz, mint saját mennyisége.

Most viszont, miután a kedvenc barátném és kedvenc barátom is elhagyta a skype légterét, magam is aludni térek.
Mindenkinek kellemes, jó éjszakát! 

Tavasz

Igaz, még csak cserépben lakozik... :) mégis érzi az ember, hogy itt sompolyog a környéken. Pont, mint a róka, ahogy tyúkot lopni jár. Rejtőzködik rendesen. Aztán majd csak azt vesszük észre, hogy volt nincs. Ott csirke, itt tavasz.

Bár minden az ellenkezőjét mutatja. Hiszen leesett tegnapelőtt is 8 centi hó, mínuszokat mutat a hőmérő, a híradó pedig dunántúli havazást.

Ennek ellenére tudom, hogy az utolsókat rúgja a tél. Nagyon szeretem, még ha jobban kezd is esni a kissé melegebb napfény. Bár a szám csak mosolyra görbül minden alkalommal, amikor pelyhekben látom hullani a csapadékot.

Türelem. Még a héten kidühöngi magát, a napokban még fagyoskodunk kicsit a Mátrában, azután hipp-hopp a nagy többség azon nyavajog majd, hogy megpusztul a melegtől. Ki érti ezt?! :)

Sok zöldséges rizs pataki tálban

A falafelhez zöldséges rizs is készült, amit tofuval turbóztam fel kicsit. Inedites tofu volt, az omlósabbik fajta, így még a "szójaellenes" családtagok is fintorgás nélkül fogyasztották, mert kellemesen elvegyült a tömegben. :) Kicsit olyan jellege lett, mint a feta sajtnak a görög salátában.

Hozzávalók:

1/2 kg barnarizs

1/2 kg borsó

3 nagyobb sárgarépa 

2 szál petrezselyem, vagy egy darab zeller 

3 cukkini 

2 dl zakuszka 

só és víz

A pataki tálat beáztattam. 

A barnarizst feltettem főni háromszoros vízben 40 percre, 1 csapott tk sót tettem a vízbe.

Ezalatt megpucoltam a répát, a petrezselymet, felaprítottam kockákra és sós vízben megfőztem.

A cukkiniknek levágtam a végeit, majd kisebb darabokra szeletem.

Mikor készen volt a rizs, leöntöttem róla a fölösleges vizet, hozzákevertem a leszűrt főtt zöldségeket és a cukkinit. Ráöntöttem a zakuszkát, és mindezt alaposan összekevertem.

Ezután a masszát beleöntöttem a pataki tálba, eligazgattam az egészet, és 200 C-on 1 óra hosszáig sütöttem.

Falafel

A múltkori kicsit szétesős, de ízletes falafel gombócom után megpróbáltam változtatni az eredeti koncepción. Most főtt köles került bele, mert ez volt épp készen a hűtőben, de pont meg is felelt ahhoz, hogy viszonylag jól összetartsa a masszát. Ráadásul a lúgosító gabonák közé tartozik, plusz hétféle aminosavat tartalmaz.

Hozzávalók:

1/2 kg csicseriborsó

20 dkg szezámmag

20 dkg köles

2 gerezd fokhagyma

1 közepes fej vöröshagyma

babérlevél

őrölt kömény

őrölt koriander és szerecsendió

1 csokor petrezselyem zöldje 

só 

15 dkg tk zsemlemorzsa 

A csicseriborsót egy éjszakás áztatás után (minimum 8, de inkább 12 óra)  2,5-3 óra hosszáig sós vízben babérlevéllel és köménnyel főzzük, míg meg nem puhul. Ezalatt 3xos sós vízben megfőzzük a kölest. 15-20 perc alatt készen van.

Ha mindez megfőtt, a lecsöpögtetett csicseriborsót, kölest összeöntjük, hozzáadjuk a szezámmagot, vöröshagymát, fokhagymát és a fűszereket. 

Botmixerrel összeaprítjuk az egészet krémesre. Kevés víz esetleg adható hozzá, de a köles eléggé megkönnyíti a dolgunkat.

Azután kisebb darabokat veszünk ki belőle, tenyerünkben formázzuk, zsemlemorzsában megforgatjuk, kiolajozott tepsibe fektetjük, és 40 perc alatt kisütjük úgy, hogy közben megfordítjuk a fasírtokat.

Csicseriborsó krém

Falafel gombócot készítettem, és a csicseriborsó egy részét meghagytam a krémnek. Finom lett, de ez nem az a kence, amire azt mondjuk, hogy hidegen is kitűnően kenhető. :)

Mindez lefordítva annyit jelent, hogy fogyasztás előtt vagy érdemes a krémet picit meglangyosítani, vagy kanállal kell enni a kenyér mellé, mert különben lepotyog. Persze megoldás lehet a lényegesen több zsíradék hozzákeverése is, de ezt a megoldást nem preferálom annyira.

Hozzávalók:

15 dkg csicseriborsó

10 dkg szezámmag

1/2 citrom leve

4 ek olivaolaj 

2 gerezd fokhagyma

petrezselyemzöld

babérlevél, őrölt kömény

só 

A csicseriborsót legalább 8 órára beáztatjuk, majd  megfőzzük minimum háromszoros vízben babérlevéllel, köménymaggal és sóval. 

A főzési idő extrém esetben 3 óra is lehet. Ha jól emlékszem, nálunk ez 2,5 óra volt. Akkor jó, mikor az egész szem szétrágva nem szemcsés, hanem finoman kenődik. 

Legközelebb kuktába rakom. (Vagy konzervet vesz az ember, de bevallom, azt még sosem próbáltam.)

A szezámmagot megpirítjuk serpenyőben.

A citrom levét kicsavarjuk, és a megfőtt csicserihez adjuk, hozzáöntjük az olajat, belerakjuk a fokhagymát. Mindezt botmixerrel pürésítjük, ha szükséges utánasózzuk. Amikor készen van, hozzákeverjük a felaprított petrezselyem zöldjét és a szezámmagot.

Hajdina piskóta

Reggelire igen jó alternatívának találom, mivel nem esik szét útközben, nem kenődik, buszon is eleszegethető, nagyrészt lúgosító gabonából készül, ráadásul a hajdina hasznosításának ízletes formája.

Egyszer már lejegyeztem, de ez más ízzel, de jóra sikerült, és nem szeretném elfelejteni az arányokat.

Azóta egyszer készítettem csak hajdinából is. Az a tészta veszített a könnyű piskóta jellegéből, kicsit keményebb lett, tehát ha valaki glutén menteset szeretne, az is megoldható, csak bátran.

30 dkg hajdinaliszt (kávédarálóval őrölve)
23 dkg tk tönkölyliszt
1 l növényi tej (szója)
1 tányér aszalt gyümölcs felaprítva (datolya, vörös áfonya, füge, szilva)
2 ek olivaolaj
2 ek nyírfacukor / 2 ek méz / 20 csepp sztívia
1 csipet só
2 ek lenmag 

5 ek szezámmag őrölve
1 cs foszfát mentes borkősütőpor

1 kk szódabikarbóna
1 csipet őrölt szegfűszeg
1 csipet őrölt fahéj 

Egy tepsibe zsírpapírt teszünk, eligazgatjuk. A sütőt 190 C-ra melegítjük. 

Ezután a száraz összetevőket egy tálban keverjük össze, majd az olivaolajat, és a végén adagonként hozzáöntjük a tejet. Gyorsan összedolgozzuk finom masszává, a legvégén beleszórjuk a gyümölcsöket, összekeverjük, és mindezt szétterítjük a tepsiben. 45-50 perc alatt 190 C-on sütjük.
Candidások aszalt gyümölcs helyett almát, ananászt tehetnek bele apróra vágva, vagy esetleg házilag aszalt epret, vagy hasonlóan alacsony glikémiás indexű gyümölcsöt, és persze nyírfacukrot, vagy szteviát használjanak.

Életmód klub Kaposváron

Hátha érdekel valakit:

Márc. 10. 17 óra: Természetgyógyászati irányzatok napjainkban
- mit nevezhetünk természetgyógyászatnak?
- léteznek-e csodaszerek?
- a hit szerepe a gyógyulásban
- miért kell mindent józanul megvizsgálni? milyen veszélyei vannak az okkult irányzatoknak?

Márc. 24. 17 óra: Mit tehetünk a tavaszi fáradtság ellen?
- tavaszi vitamin-források
- a természet regeneráló szerepe
- tavaszi étrend-javaslat

Márc. 28. vasárnap 14 órától medvehagyma-gyűjtés!

Ápr. 7. 17 óra: Mindennapi mérgeink a háztartásban
- tisztító, tisztálkodó szerek összetétele
- mérgek a levegőben, vízben és élelmiszerekben
- hogyan méregtelenítsük környezetünket és szervezetünket?

Ápr. 21. 17 óra: Házi gyógymódok
- milyen betegségeknél alkalmazhatunk házi gyógymódokat?
- melyek a legegyszerűbb víz-kezelések?
- a faszén, lenmag, agyag-pakolások

Az összejövetelek helye: Kaposvár, Virág u. 43.

Minden alkalommal a témához kapcsolódó ételkóstolóval!

Gesztenye massza házilag

Nem a tegnapi "jól sikerült" sütibe valóval hozakodnék elő. :)

Még a múltkoriban készítettem gesztenyepürét, ami finom lett, bár megszenvedtem a gesztenyével, mert elég vacak minőséget kaptam.Érdemes vásárlás előtt megvizsgálni alaposan a szemeket, hogy nem nagyon ráncos, illetve könnyű, nem zörög-e a héjában, nincsenek e rajta fúrt lyukak stb.  Sokszor az olcsóbbat választva összességében többet fizet az ember, ha a felét kidobálja azután a szemétbe.

Főzés előtt a szemeket keresztben be kell metszeni, a felforrt vízbe önteni, és 40-50 percig főzni.

Nagyon sok helyen ennél kevesebb időt (15-20 perc) is láttam javaslatként, de az enyém nem készült el addigra. Előfordulhat, hogy nem megfelelően tárolták, és megöregedett, vagy nem a legjobb fajtához volt szerencsém.

Azt javaslom, ha szép, frissebb szemeket készítünk, még szezon elején, 15 perc után próbáljunk kóstolni.

Kicsit macerás pucolgatni, de ki lehet bírni, nem annyira haladatlan munka, és a kész gesztenye massza pedig kárpótol a körmünk alá bújt koszért. ;)

Hozzávalók:

1 kg főtt, hámozott gesztenye

1/2 l szójatej

1/2 rúd vanília

4 ek dióolaj (vagy 5 dkg vaj)

4 ek gyümölcscukor

1 csipet só

Olyan receptet is olvastam, ami szerint a tejben addig kell főzni a gesztenyét, míg szét nem esik, de ekkor már nem főztem. Az összes hozzávalót egy nagy tálba tettem, és botmixerrel pürésítettem.

Nagyon finom lett. Reggelire főtt köles mellé jól illett.

Gesztenyés és kókuszos kekszek - avagy "nyomós süti"

Tegnap délután nagy ráértemben a maradék gesztenyét szerettem volna hasznosítani, azonban túl sok rossz volt benne, így nem lett volna elég a Dulmina féle gesztenyés csillagra. Abból a receptből kiindulva, dióval kipótolva végül egészen puha és finom sütemény keletkezett, azonban a cseresznye kicsit eláztatta a közepét. Viszont kell hozzá ízre. Tudom, hogy ő aszalványt használt, de ha már felbontottam a leve miatt a befőttet, használtam a gyümölcsöket is.

Mivel nem gesztenyepürém volt, hanem szemes főtt gesztenyém, és egyneműsíteni szerettem volna, a javasolt meggylé mennyiségét emeltem meg. Azzal, vajjal és vaníliával, illetve nyírfacukorral botmixerrel dolgoztattam össze. Később hozzáadtam a diót, lenmagot és a lisztet is.

Hm, összeállt. Nagyszerű, nyugtáztam magamban. Felmásztam a kamrapolcra, elővadásztam az évek óta nem használt kis gépet. Minimum 3,5 éve (candida előtt) ki sem bontottam a dobozát, más meg nem "merészel" ilyesmihez nyúlni ebben a házban, mivel köztudottan veszélyes eszköz. ;)

Egy sütőpapírt beigazgattam a tepsibe. Na ez az a pont, amit mindenki hagyjon ki! Látszik, hogy tényleg régen gyakorlatoztam magam benne. Elfelejtettem minden gyakorlati tudnivalót... zsírpapírra nem ragad a massza, így nem is lehet belőle keksz.  

Beletöltöttem a krémet. Nem jó, nem ragad. Biztosan a több folyadék miatt kevés a liszt. Elmértem. Hozzátesz egy kis rozslisztet. Tettem, kettőt. Aztán még kettőt, mire rájöttem, mennyire analfabéta vagyok, csak a sütőpapírt kell elfelejteni, és a massza tökéletes. Két kattintásnyira formás keksz.

Mivel több lett benne a liszt, összesen kb. 25 percet sült egy adag.

Legközelebb inkább előszedem a házilag készült gesztenyemaszát a mélyhűtőből, és megpróbálom az eredeti receptet is. Így is finom lett, csak a dió miatt kevésbé gesztenyés jellegű. 

A nagyszüleimnek, mivel elég puha volt, kifejezetten ízlett. Ennek ellenére javasolnám az eredeti változatot kipróbálni mindenkinek. :) Az biztos, hogy legközelebb nem teszek a közepébe cseresznyét.

Hozzávalók ehhez a változathoz:

30 dkg főtt gesztenye

1,5 dl meggylé

7 dkg vaj

4 ek darált dió 

1,5 ek lenmag

2 ek nyírfacukor (3 ek gyümölcscukor)

3 cm vaniliarúdból

4 ek tönkölyliszt

2 ek rorzsliszt 

60 fél szem cseresznye

csipet só 

Egy második adagot is sütöttem, az kókuszos lett. A többieknek jobban ízlett, nekem az töményebb volt. Hasraütésre raktam a hozzávalókat abból, amit találtam, illetve ami kéznél volt, felbontottam, stb. Több, mint ehető lett. :)

Hozzávalók:

10 dkg kókuszreszelék

10 dkg zabliszt

3 ek rozsliszt 

2 ek gyümölcscukor

6 ek magozott cseresznye

10 dkg vaj

1 dl meggylé

csipet só

A cseresznyét és a vajat, ha már elő volt szedve a botmixerrel kevertem, majd a gyümölcs leve és a cukor is hozzáadódott, azután a többi szárazanyag. Összedolgoztam egyneműre, és beletöltöttem a gépbe. A kókusz miatt kicsit darabosabb lett, de formásak azok is. 

Ezekre pár db. kivételével nem tettem gyümölcsdarabokat, viszont ezen nem puhította meg a kekszeket, mert valamiért jobban átsült.

Eszegettem belőle, de rájöttem, hogy ezek a kekszek túl vajasak. A többiek nem bánták, nem sok maradt a végén.