Vegán palacsinta

A múltkoriban már készítettem hasonlót, akkor is hajdinával. Most némi kalciumpótlás célzatán került bele szezámmag, és a sütőpor meg csak kipróbálás képpen.

Jól sikerült. Az íze is kellemes, az állaga is viszonylag jó lett, nem annyira törékeny, persze azért jó a széles lapos fordító fakanál, ha kéznél van.

Tölthető pl. a gyerek reggeli kásájának maradékával a túró alternatívájaként. (Főtt köles mazsolával, finomra reszelt almával és darált mandulával. Mindez villával eldolgozva finomra.)

A sztívia azért, mert így nem ragad a tészta, és ízét meg nem érezni benne.

500 g liszt (320 g hajdina, 180 g zab)

1,1 l szénsavas ásványvíz

4 dl növényi tej (szója)

1 dl olivaolaj

1 tk sütőpor (foszfátmentes)

40 csepp sztívia

3 ek darált szezámmag

1 csipet vaníliapor

1 csipet só

A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd bele tesszük a folyadékokat is, és alaposan eldolgozzuk - vagy dolgoztatjuk a botmixer habverő részével.

2-3 óra pihentetés után érdemes sütni. Mindkét oldalát közepes lángon 3-4 percig.

Mogyoró/mandulakrémes palacsinta

Na nem Nutellás. Ez annál sokkal jobb! Sok sok mogyoró, semmi cukor, némi karob. Ábel nagyon cuki volt ma. Két éjszakai nemalvás után ideje is volt, hogy feltöltse a cukiság tartályait. A konyhában tett-vett Ő is, amíg mosogattam, illetve az ebédet készítettem elő. Főleg a botmixerrel hadakozott, összerakta, szétszedte, és bőszen "zümmögtette", az egyébként tiltó listán lévő jószágot. Merthogy a konyhában vannak olyan szekrények, amikben nem pakolhat. Ilyen a mosogató pult alatti, a jénaikat és egyéb üvegeket tartalmazó, és az egyik elektromos eszközöket tartalmazó polc. Ezeket többnyire tiszteletben is tartja, ugyan fogalmam nincs miért. Talán mert kezdetektől így van.
Ma azonban az utóbbi polcon kotorászott. Mivel nem voltam a helyzet magaslatán, egyszerűen nem vettem róla tudomást egy darabig. Aztán csak elhangzott a mondat, hogy: - Tetted vissza de azonnal! Cserébe megígértem, hogy este bekeverünk egy adag palacsintát a gép habverőjével, ami a gép azon része, ami egyébként számára is elérhető.
El is kezdtem, ahogy sötétedni kezdett kézi habverővel. Már majdnem készen voltam, amikor a kis manó előhúzta a masinát, és várta, hogy használom. Minek ígérek neki ilyeneket, gondoltam magamban, a kézi habverő mégis a mosogatóban landolt, és elindítottam a botmixert.
A tésztából azonnal kicsöppent a földre. Ábel eliszkolt, én meg magamban morogtam, hogy itt az újabb mosatlan, a felmosni való, a gyereket meg nem is érdekli az egész.
De ha már ott volt a kezemben, jó habosra kevertem a tésztát. Közben hallom, hogy lefelé jön a lépcsőn, és közben magyaráz. Amikor odaért hozzám, majdnem össze-vissza puszilgattam.
A kezében az a törölköző volt, amivel előző este a fürdőszobában azt a vizet töröltem fel, amit kicsorgatott a kádból. - Kifolyt. Tészta. Nem lépünk bele. Feltöjöljük.
Hát feltöröltük. Nagy örömmel. Megsimogattam a buksit, megköszöntem a nagyszerű segítségét, és újra reménykedni kezdtem, hogy csak lesz ebből valami... :)
Miniszter éppen nem (nem is szeretném), de mire kettőt pislogtam, a kész palacsintából bevágott egy egészet.

Mogyorókrém hozzávalói:

200 g törökmogyoró

1 dl növényi tej

2 ek karobpor

2 ek olivaolaj

2 ek gyümölcscukor / sztívia stb.

vanília por

A mogyorót kicsit megpirítjuk (nálam a melegszendvics sütőben), azután a héjának a nagy részét ledörzsöljük. Darálón ledaráljuk, majd késes robotgép tartályában szórjuk. (Ha nincs, turmixgép is jó, de akkor hígabbra kell készítenünk a krémet.) Beletesszük a többi hozzávalót is a tej kivételével. A gépet elindítjuk, és hagyjuk, hogy a massza összeálljon. Kell neki idő. Azután lassan adagoljuk hozzá a tejet, míg finoman kenhető állagot nem kapunk.

Mandulakrém hozzávalói:

200 g mandula

50 g szezámmag

1 dl növényi tej

2 ek karobpor

2 ek olivaolaj

2 ek gyümölcscukor / sztívia stb.

vanília por

A mandulát kicsit megpirítjuk, azután a héjának a nagy részét ledörzsöljük. Darálón ledaráljuk, a szezámmagot is, majd késes robotgép tartályában szórjuk. Beletesszük a többi hozzávalót is a tej kivételével. A gépet elindítjuk, és hagyjuk, hogy a massza összeálljon. Kell neki idő. Azután lassan adagoljuk hozzá a tejet, míg finoman kenhető állagot nem kapunk.

Palacsinta tészta hozzávalói:

2 bögre zabliszt

2 bögre hajdinaliszt

2 bögre növényi tej

2,5 bögre szénsavas víz

1 dl olivaolaj

1 ek darált lenmag

15-20 csepp sztívia

1 csipet só

A liszteket elkeverjük a lenmaggal, a sóval, sztíviával és olajjal. Majd hozzádolgozzuk a tejet is, és a végén a szénsavas vízből 2 bögrényit. Ha sűrű a tészta, a maradék fél decivel hígíthatjuk.

A legjobb, ha a tészta pár órát pihen sütés előtt.

Sütőtök(ös)magos bucik

A sütőtökkel csak pár éve vagyok jó barátságban. Mivel a férj szereti, a kedvéért gyakrabban készítek krémlevest belőle. Újabban rizstejszínnel öntöm fel, vagy némi kesudiót turmixolok meg hozzá. Ma az előbbivel készült.

Délelőtt a jó időben sokat kinn voltunk a fiammal, megcsodáltuk, hogy kibújtak a téltemetők!!! Jeget törtünk, meg diót is, beszélgettünk a 9x éves szomszédasszonnyal, aki olyan fürgén kocog át a másik oldalunkon lakó barátnőjéhez, mintha hússzal kevesebbszer élte volna meg a születésnapját.

A rossz diókat (nem az avas, hanem a megrágott, stb) Ábel szépen elhordta a madaraknak, így neki is meg volt a program. Délben alvás. Gondoltam utána felkerekedünk, és veszünk "kiflizsömlét" Apának a másnapi szendvicséhez. Az időjárás másképp gondolta, altatás közben beborult, és mire lejöttem ebédelni, elkezdett hullani a hó. Erre mi meg úgy, hogy akkor a maradék sütőtököt hasznosítjuk, és zsömle lesz belőle.

Lett is, csak inkább buci féle. Ketten sütöttük, Ábel szemmel kísérte a kenyérsütő ténykedését, majd a lábát lógatva üldögélt a konyhaszekrényen, miközben a tésztát formáztam. Még egy darabbal gyurmázott is, de aztán ideadta, hogy tegyem bele a többibe. Illetve lelkesen siettetett, a "Megesszük" kijelentéseivel.

Este meg is tette egy kisebb darabbal és avokádóval. (Növekedési fázisban van, ma egyébként 7x evett, ha az esti szopit nem számítom, és még közben nassolt is némi kesudiót és datolyát. A normál napi 4 étkezés nála.)

No, de térjünk vissza a bucikhoz. A liszt mennyisége a sütőtök vizességétől függően nőhet, de a tésztánk a szokásos kenyértésztánál jóval lágyabb.

Hozzávalók:

80 dkg liszt (60 dkg tk tönköly, 20 dkg sima liszt)

300 ml növényi tej (nekem most 150 ml szója, 150 ml víz, ennyi volt itthon)

240 g sütőtök

100 g tökmag

100 ml olivaolaj

1 tk só

1 kk méz/gyümölcscukor

2 g élesztő

Ha van kenyérsütő gépünk, az összes hozzávalót beletesszük a gépbe, és megdagasztatjuk. Ha nincs, az olajat a liszttel, sóval, elmorzsoljuk. Beleszórjuk a tökmagot. Közben az élesztőt a langyos mézes tejben felfuttatjuk, és a liszthez öntjük. Az egészet alaposan megdagasztjuk, míg rugalmas, egynemű tésztát nem kapunk.

Kicsit kelesztjük, majd átgyúrjuk, kinyújtjuk lisztes deszkán ujjnyi vastagra. A tetejét megkenjük némi olivaolajjal, tenyérnyi darabokat vágunk, amit feltekerve buci/kifli formára igazítunk.

Ha nincs kedvünk ezzel kínlódni, vagy sietünk, a kenés ki is maradhat, két centisre kinyújtjuk a tésztát, és 12 db téglát vágunk belőle. Mindet zsírpapírral kibélelt tepsire rakjuk, és bő fél órát kelesztjük.

Közepes hőfokon 35-40 perc alatt ropogósra sütjük.

Mire tisztességes kép készült volna... (egyébként színhelyes :) )

Jött a minőség-ellenőrzés...

Vegyes saláta rukkolával

Félhomályos, csöndes minden. Egy órája esik a hó, kezd meglátszani a háztetőkön, Ábel hosszút alszik.

Ilyen téli délutánokon kedvcsinálóként valami színes saláta illik az ebéd mellé, hogy élénkítsen, vidámítson. A répa olcsó, egészséges, finom, a lila hagyma sem drága, és segít a bacilus űzésben, ami ebben az időszakban különösen kívánatos. Ehhez a csokorhoz a fokhagyma kívánkozna még, mint természetes antibiotikum, de nem illik a salátába. Inkább kenjünk meg vele egy darab pirítós kenyeret este felé. Szeleteljünk rá avokádót, és a salátával fogyasszuk el vacsorára.

A fenti két hozzávalóhoz aztán azt tehetünk, ami van a hűtőnkben, illetve a konyhaszekrényben. Zöldségfélék mehetnek bármilyen arányban, az is lehet, hogy nincs más szinte csak a répa és a hagyma, attól sem kell megijedni, a répát nagyon vékonyra kell reszelni, ízesíteni, a hagymával összekeverni, és ehető is. Bónuszként magvakkal aztán tökéletes.

Az olaj mennyisége soknak tűnhet, de nem az. A zsírban oldódó vitaminok miatt szükséges (pl. a répában lévő karotin), hogy fel tudjanak szívódni. Tisztelt Fogyókúrázók! Nem kell félni a hidegen sajtolt olajoktól és olajos magvaktól. Persze mértékkel fogyasszuk, de legyenek jelentősek az étrendünkben, mert a szervezetnek szüksége van rájuk. Különben aztán majd ész nélkül raktároz, mert úgy érzi, nem megfelelő az ellátottsága.

Mivel a Sógornőm fűszeres olajban érlelt sajtot készített a Férjemnek karácsonyra, annak az olajával bolondítottam meg az egészet, mert az nagyon izgalmas ízű, igazán tetszik. A Férjem kapott hozzá sajtot is, én ezt az erős ízű fajtát nem szeretem, ha lehet a sajtokat kerülöm is, mivel erősen addiktívek, és nehezen emészthetőek.

Hozzávalók:

1 cs rukkola saláta

3 szál sárgarépa

1 fej lilahagyma

1/2 db kígyóuborka (lehet több, kevesebb, kihagyható)

1 db kápia paprika (lehet több, kevesebb, kihagyható)

3-4 koktélparadicsom / 1/2 db citrom leve

kis darab feta sajt (simán elhagyható)

3-4 ek hidegen sajtolt olaj

1 csapott ek gyümölcscukor / nyírfa, sztívia

1 kk só

A répákat és a hagymát megtisztítjuk. A répát julienne-re vágjuk, a hagymát vékony szeletekre. Az uborka, a paprika és paradicsom kis darabokra vágandó. Mindezt egy nagy tálban összekeverjük. Megszórjuk sóval és cukorral (candidások sztíviával), átforgatjuk, majd ráöntjük az olajat és a citrom levét is. Azzal is átforgatjuk, a végén pedig a saláta és a sajt is belekerülhet.

Drága Bélám! II.

Ez a bejegyzés csak és kizárólag a te kedvedért született. Délután a telefonod hatására még fakanalat is fogtam (ja, nem, kézi habverőt) és a mostanában készített gofrihoz használt alapanyagok mennyiségeit lemértem. Közben Ábel fiam szorgosan segített. Így gyorsabban haladtunk, mert csak félkézzel méricskéltem, öntögettem. Mert a riadt kis lelkét ápoltam, míg ment a daráló. Mert kavarás után a szétcsöppent foltokat is törölgettem. Mert a végén a mosogatóba pakolás után eszembe jutott, hogy a köles kimaradt, azt még meg kellett darálni, hozzákeverni. Mert almát pucoltam a nyafogós gyereknek, aki azonnal akarta, amit kigondolt.

Ugye, ugye. Milyen ismerős lehet.

Mákos gofri

Hozzávalók:

2 bögre hajdinaliszt

2 bögre zabliszt

1/2 bögre darált mák

1/2 bögre darált szezámmag

1/2 bögre köles dara

1/2 bögre olivaolaj szűken mérve

2 bögre szójatej (vagy egyéb növényi)

2 bögre szénsavas ásványvíz

1 ek darált lenmag

1 csipet só

1 kis vaníliapor

40 csepp sztívia

2 alma durvára reszelve

A hajdinaliszt mennyisége növelhető még, ha gluténmentesebb irányba szeretnéd terelni, azonban a hajdina akkor már kicsit érezhető. Egyébként semleges, főleg, ha nem a pirított változatával készíted.

Nem tudom, van-e darálód, jó lenne. Ha nem, biztosan ott is vannak olyan üzletek, ahol lehet darálni. Ha nem, és van botmixered, akkor a szezámmagot, kölest, hajdinát addig mixeld, míg valamennyire egynemű lesz. Nem kell, hogy finom legyen az állaga, de azért menjenek szét a szemek. Egyedül a köles jó, ha dara szerű marad, és nem liszt lesz.

A mák kihagyható, de finom benne, és magas ásványi anyag tartalmú. Kitűnő kálciumforrás.

A szezámmag szintén ezt a vonalat erősíti. Meg a csontokat. :)

Bármilyen növényi tejjel készíthető, akár mind a négy pohár folyadék lehet az, ha van annyi tejem, olykor azzal készítem, ha nincs, nem. Szóját azért használok, hogy a komplettálás meg legyen, így a fehérje vonal is rendben lesz.

Az olivaolaj mennyisége soknak tűnik, de ez azért nagy adag. Kb. 12-14 db lesz belőle. És ebből 1-2 darabnál többet senki nem eszik meg. A hűtőben elvan 2-3 napot, este elkészítheted, és akkor reggel nem kell pepecselni, mehet rögtön a sütőbe. Kb. két teli kanálnyi egy-egy oldalra. Addig reszelhetsz frissen almát, kerülhet rá dió, mandula.

A sztívia ízét nem érezni benne. A goffrikhoz kifejezetten szeretem használni, mert nem ragadnak. A többi cukorféle hajlamossá teszi a tésztát arra, hogy beleragadjon a sütőbe. Ez a tészta, ha ragad, akkor kíván még egy kevés olajat, de nem nagyon szokott. Csak mikor készen van, meg kell kicsit mozdítani, és azután kipattan. Ha kinyitod a sütőt, és szétválik, akkor csukd be, és süsd még 2-3 percig. Összességében 8-10 perc, bár nagyon sütő függő. De ez a tészta nem 4 perces, mint a tojásos-tejes-cukros csoda, amit a strandon is árulnak.

Az alma valamiért nagyon jó bele, nem sok kell, de a tészta jobb lesz tőle.

Egyébként a száraz anyagokat összekevered, majd beleöntöd az olajat, kicsit megkevered. Végül a sztíviát és a folyadékokat. Kézi habverővel pár perc alatt összekevered. A legvégén megy bele a reszelt alma.

Jobb ha kicsit áll a tészta, de tegnap (igen, két napja készül a bejegyzés) is rögtön sütöttem, és teljesen jó lett.

8-10 perc alatt (ha állítható 4-es fokozaton) sül meg a goffrisütő teljesítményétől függően.

Fogyasztható friss gyümölcsökkel és olajos magokkal.

A kép egy régebbi bejegyzésből való, mert most nem fotóztam. Azt a receptet azóta kicsit átdolgoztam.

Drága Bélám!

Mint ahogy a mai röpke telefonálásunkból is kiderült, volna mondanivalónk egymásnak bőven. Nagyon jól megfogalmaztad akkor, hogy szükségünk lett volna arra a kiadós beszélgetésre, amit kénytelenek voltunk elhalasztani antigasztro események miatt. Pedig igen jó volt hallani a hangod, s vágyam támadt újra párizsi végtelenített sétákhoz.

Olyanokhoz, amelyek belül magukban hordozták a nyarat, amiktől boldogságos volt a kívül valójában szürke, hideg, nyálkás és ködös környezet is. Amelyek valójában Szibériában is ugyanolyan nagyszerűen teltek volna, de valami csoda folytán még ilyen illusztris helyéhez is kötődnek a világnak.

Kissé somolygok magamban. Az a vonat már elment.

Nem is sírom vissza. Hiszen építkeztünk rá. Mind. Mind máshogyan, és mégis kiemelkedőek a közös pontok. Talán épp filmbe illőek is, kicsit hihetetlenek, mégis mi éltük meg őket. 

Azonban megváltozott körülöttünk a világ, mi is változtunk.

Már nem vagyunk szabadok, bár mennyivel könnyebbnek tűnne. Akkor mennék hozzád, és akkor jönnél hozzám, mikor csak lehet. De nem lehet, mert megkötöznek bennünket. Vagy magunkat?!

Pedig az első nem kötözött mégsem úgy, még a második sem, de ez a harmadik, ez betette a kaput. Csúnyán. Pedig helyes. :) Talán ennek köszönheti, hogy még... Én meg magamnak, a döntés enyém volt.

S persze ajándék. A tiéd még egy kicsit csoda is. Mert bármilyen duma ellenére nem csereszavatos, nem adnád, nem adnám. Tán még Neked. Kölcsönbe, kicsit, ha kéne. ;)

Így változik körülöttünk minden, ahogy rendje van. Csitriből nénik lettünk, s olyan természetes. Valamikor el sem tudtam képzelni, milyen lehet ez. Milyen borzasztó. Ma benne élek, s már nem rendít meg.

Van ami igen. Az a francia kapcsolat látszólagos gyengülése. Az az igen fontos, és különleges.

Hogy van az, hogy egy orrfolyás, vagy valami hasonló aláássa?

Csak a találkozást.

Lélekben nem tudja. Hiszem. 

Sanyi

Zöldség pörkölt barna rizzsel

Ez mi? Zöldségpörkölt... Mondtam, hogy el kéne menni a boltba.

Abból készült, amit itthon találtam. Egészen finom lett.

Hozzávalók:

20 g csiperke gomba

1 szál répa

1 szál petrezselyem

15 dkg zöldborsó

1 kis fej vöröshagyma

1 tk őrölt pirospaprika

1/2 tk só

1/2 tk kókuszzsír

1 kis marék kesudió / 1 kis pohár tejföl

1 bögre barna rizs

1/2 tk só

A barna rizst 2,5-szeres mennyiségű sós vízben 45-50 perc alatt megfőzzük.

A zöldségeket megtisztítjuk, a gombát vékony szeletekre, a répát, petrezselymet, hagymát apró darabokra vágjuk.

A hagymát kevés vízen megpároljuk, majd hozzáadjuk a gombát és a kókuszzsírt. Megsózzuk, kis lángon pároljuk. Amikor nagyjából elfőtt a leve, hozzáadjuk a pirospaprikát, és a zöldségeket. Felengedjük kevés vízzel.

A kesudiót kevés vízzel összeturmixoljuk. Amikor megfőttek a zöldségek, felöntjük a kapott szósszal, és összefőzzük. 

Zserbo-szelet

Mama készített mindig zserbót, gyerekként nem, felnőttként megszerettem. Főleg a szélét, mert ott jó ropogós maradt a tésztája, nem volt túl édes töltelékes, és csokis. Az általa készített sütemények közül azután ez volt a kedvenc, illetve a pogácsa és a kelt kifli, amiről régen már írtam. Már akkor emlegettem, hogy elkészítem a reformosabb változatot, de 5 év kellett neki, mire megérett a gondolat. Közben Ő szépen elballagott...

A gyümölcscukor könnyedén helyettesíthető eritrittel, vagy nyírfacukorral, ha valaki light-osabban szeretné. Az eredeti receptben (Horváth Ilona féle) több cukor van, de a férjem szerint is elég édes volt így.

A csokimáz "hagyományosan" rondára sikerült, pedig tisztességesebb is került már ki a kezem alól. Mama nem tudta szépen elkenni sosem. Valahogy nem ment neki. De senki nem bánta. Ellenben gyönyörű kifliket tudott formázni pillanatok alatt. 

Hozzávalók:

45 dkg liszt (30 dkg tk tönköly, 15 dkg fehér)

25 dkg margarin, vagy 20 dkg pálmazsír

1,25 dl növényi tej

10 dkg gyümölcscukor

1 tojás (vagy 1 ek zabliszt és lenmag)

2 dkg élesztő

1 csipet sütőpor (foszfátmentes, elhagyható)

1 csipet só

15 dkg darált dió

10 dkg gyümölcscukor

20 dkg baracklekvár

1/2 tábla karobcsoki

A lisztet összekeverjük a cukorral, sütőporral, sóval. Vegán tészta esetén beleszórjuk a lenmagot és a zablisztet is. Belemorzsoljuk az élesztőt, majd az egészbe beledolgozzuk a margarint, vagy pálmazsírt, a végén pedig a tejet, és ha tojást használunk, azt is. Kicsit lágyabb, puha tésztát kapunk, amelyet három részre osztunk. Egy közepes tepsit kibélelünk zsírpapírral. A diót ledaráljuk, és összekeverjük a cukorral. Lisztezett deszkán a tésztákat egyenként kinyújtjuk szűken a tepsi méretére. (Kelni fog.) Az első réteget a zsírpapírra helyezzük, megkenjük a lekvár felével, megszórjuk a cukros dióval. Ráborítjuk a második réteg tésztát, majd azt is megkenjük lekvárral, és megszórjuk dióval. A harmadik réteggel mindezt lefedjük.

Bő fél órát kelesztjük.

Közepes hőfokon fél óra alatt kisütjük a tésztát.

Amikor kisült, hagyjuk hűlni. Ezalatt a csokit vízgőzön felolvasztjuk, majd a tészta tetejét vékony rétegben bevonjuk vele.

Meghívó

Túrós batyu

Amennyiben a vegán változatot készítjük, a kölestúróval kell kezdeni. Órákkal a tészta begyúrása előtt főzzük, hogy legyen ideje kihűlni. Meleg kölest ne tegyünk a kelt tésztára, különben megpuhul, és szétnyúlik az egész. (Igen, egyszer régen kipróbáltam. :) )

Hozzávalók:

Tészta:

60 dkg tk tönkölybúza liszt

360 ml növényi tej

1 dl olivaolaj

2 ek gyümölcscukor

1/2 kk só

2 g élesztő

Töltelék:

1/2 kg túró

1 kis pohár tejföl

2 ek gyümölcscukor

1 csipet vanília

Köles"túró" vegánoknak:

1/2 bögre köles

2 bögre víz

1 kis pohár szójajoghurt (elhagyható)

20 csepp sztívia

1 marék mazsola

1 csipet vanília

1 csipet só

reszelt (bio) citromhéj

A kölestúró esetében a kölest négyszeres mennyiségű vízben a vaníliával, sóval, citromhéjjal, sztíviával 20 perc alatt megfőzzük. A végén belekeverjük a szójajoghurtot. Botmixerrel finomra dolgoztatjuk, majd belekeverjük a mazsolát. Megvárjuk, hogy kihűljön! 

Az élesztőt belemorzsoljuk 1 dl langyos tejbe, amibe előtte belekevertük a gyümölcscukrot és megvárjuk, míg felfut. Azután a lisztet összekeverjük a sóval, elmorzsoljuk az olajjal. Hozzáadjuk a felfutott élesztőt, és a maradék tejet, majd jó alaposan megdagasztjuk.

Ha rendes túróval készül, amíg a tészta kicsit kel, a túrót a tejföllel és a többi hozzávalóval összedolgozzuk.

A tésztát kinyújtjuk kb. fél centi vastagra, tenyérnyi kockákat vágunk belőle, amiknek a közepébe halmozunk a túróból. Két-két szemben lévő sarkát egymáshoz csíptetjük, majd a széleket összenyomkodjuk.

Hagyjuk kelni kb. fél óráig, majd bő fél óra alatt közepes lángon megsütjük.

Gyümölcsös zabpelyhes sütemény

Rendes fotó nem készült, mert amint földet ért a tepsi a kisember keze máris benne matatott. Neki is ízlett.

Hozzávalók:

50 dkg zabpehely
1 dl olaj1/2 kg fagyasztott meggy
10 dkg darált dió/mandula

2 ek gyümölcscukor

2 alma (szeletelve)

 

A zabpelyhet, az olajat, a diót és a cukrot jól összedolgozzuk. Belekeverjük a meggyet is. A tészta puhaságát némi búzadara hozzáadásával szabályozhatjuk. (Én nem szoktam bele tenni.) Kiolajozott tepsibe nyomkodjuk a masszát, tetejét almaszeletekkel fedjük le. 20-25 percig sütjük, míg a teteje szép aranybarna lesz.

Ugyanitt használt vágódeszka ingyen elvihető...

A Férj gasztobloggernek képzelte magát, a szobát meg elterítették a disznóságok. Jelentem Ő vásárolt, nyiszatolt, maszatolt, mártogatott , fotózott, mosogatott!, és pakolt el, még a deszkát is alaposan elsúrolta, de nem maradhat...

Borzasztó lelkesedéssel indult neki a projektnek, és várta a hatást, meg a véleményeket. Említettem neki, hogy megjegyzések olyanok itt, mint a fehér holló, erre nagyon csalódott lett, de a látogatási statisztika alakulásával elégedett. Igen, a hülyeség mindig kelendő, valószínűleg az előző bejegyzés és a szalonnacukra rekordokat fog dönteni. Bezzeg a hajdinás sütim! Azt ugye nem nézi csak néhány elvetemült hasonszőrű, meg gluténérzékeny.

De legalább libasonka lett volna...

Azt, hogy vegetáriánus az ember, könnyebben megértik az emberek, mintha szelektíven bizonyos húsokat nem eszik meg, és még csak nem is zsidó származású. Viszont hasonló okokból nem fogyasztunk pl. disznó, nyúl, egyéb húsokat. Amik mára kiderültek, hogy valóban nagyon egészségtelenek. Így a jelige az, hogy be se kerüljön a házba! Másrészt büdös is, nem csak ártalmas a fogyasztása, és idegesít. 

A mélyen tisztelt főszakács úr sem táplálkozik ilyenekkel, bár húsevő, csak most megengedte magának ezt a gyagyaságot. :) Egyébként aranyos volt, ahogy nagy lendülettel tett-vett. Mint a kis majdnemkétévesünk, mikor a vonatait tologatja szenvedélyesen, és közben magyaráz.

Azért visszásak az érzelmek bennem, az első hozzávalónál felberzenkedtek az idegeim. Másrészt viszont oly sok fotós projektjében részt vettem, és olykor nagyon élveztem az egész menetét, és büszke voltam az eredményre, ezért valahol ezt is megértem. Ez az oka, hogy teret kapott, és vendégposztként szerepelhet. A többi véleményemet meg majd egyszer leírom, amikor már megint rá se néz a blogra. :)

Jó étvágyat a karácsonyhoz!

Vendégposzt.

Szalonnacukor

Ez a fantasztikus gasztronómiai érdekesség először a kolléganőm fejéből pattant ki, puszta véletlenségből. Az ügyfeleink számára a szezonban kihelyezett kedveskedő érdességek megnevezése közben. Elgondolkodtam rajta, hogy az állandóan újdonságra éhes Internet miként profitálhatna a nevében is tökéletes karácsonyi ötletből.

Összetevők 25-30 darabhoz:

25 deka vegetarjánus sertésszalonna (bio, mármint "Azt dobd ki fiam, a töbBIJÓ lesz a disznónak!")
1 tábla tortabevonó minőségi csokoládé
1 csomag sliced bacon (császárszalonna)
3 méter spárga

A boltban kapott csomagolásától alaposan megtisztított szalonnát a vegetáránus feleségem kedvenc deszkáján felkockázzuk, szaloncukor méretű darabokra.

Felkockázzuk

A csokibevonás módszertana kezdő szalonnacukrászoknak

A csokoládé bevonómasszát egy tálban megolvasztjuk. Lustáknak ajánlott a mikró, de óvatosan! Mint tudjuk, csokoládéval és mikrohullámú sütővel a fény sebessége is megmérhető! A gyakorlatban nekünk ez azért fontos, mert a csoki nem egyenletesen melegszik, 10-15 másodpercenként érdemes megkevergetni.

Ezután a szalonnakockákat megforgatjuk a megolvadt matériában, majd kirakjuk mondjuk egy mélyhűtőben előre fagyasztott csempelapra, amire egy alufólia darabot teszünk. Így hamarabb kihűl.

A félkész finomságot már csak be kell csomagolni. Ezt a legízlésesebben császárszalonnába csavarással tehetjük meg. A boltban szalonnacukorpapír vékonyságúra szeletekre vágott verzió is kapható. Megfelelő darabokra szabdalás után apró, főtlen kenderspárgadarabokkal lehet rávenni a húskészítményt, hogy formában maradjon.

Csomagolás előtt

A kész (és félkész) ínyencségeket ízlés szerint tálaljuk, majd megfelelően gyér világítás mellett elfogadhatónál alig jobb képeket készítünk róla, és feltöltjük az összes általunk használt közösségi megosztóeszközre. Rosszabb megfigyelő ismerőseink kedvelni fogják, figyelmesebb rajongóink valószínű aznap már nem esznek semmit.

Békés, boldog karácsonyt!

Akit igazán boldoggá lehet tenni egy nagy tál ínycsiklandozó szalonnacukorral, az a házi bio beléptető/riasztó és védelmi rendszer. Boldog karácsonyt, Bundás!

Almás pite mandulás tésztával

Anyának van egy nagyon jó receptje az almás pitéihez - illetve inkább a fejében és a kezében van. :) Nagyon finomat tud készíteni, abból indultam ki. A mandula a tejföl helyettesítésén gondolkozva jutott eszembe. A gyereknek nagyon tetszett, mert a fél rácsot a süti tetejéről Ő eszegette meg, mint édes ropit...

Hozzávalók egy nagy tepsire való süteményhez:

2 kg alma

60 dkg liszt (nekem 40 dkg tk tönköly, a többi fehér)

25 dkg pálma sütőzsír / margarin

10 dkg darált mandula

kb. 2,5 dl almalé / növényi tej

2 ek gyümölcscukor / candidásoknak eritrit

1 cs sütőpor (foszfátmentes borkő)

1 csipet só

Az almát nagy lyukú reszelőn lereszeljük. Ha jó leves, húsos, édes, akkor  levét kinyomkodjuk, és azt tesszük majd a tésztához.

A mandulát ledaráljuk.

A lisztet összekeverjük a sóval, cukorral, sütőporral, és a darált mandulával. A keveréket a pálmazsírral elmorzsoljuk. Azután annyi folyadékot adunk a liszthez, amennyitől rugalmas tésztát kapunk, aminek a két harmadát ujjnyi vastagra kinyújtjuk, és kibélelünk vele egy tepsit. 

A tésztára ráhalmozzuk az almát, amit megszórhatunk kis gyümölcscukorral, de ha édes alma, anélkül is nagyon finom tud lenni. 

A maradék tésztát vékonyra nyújtjuk, kétfelé vágjuk, majd félcentis csíkokra, amikkel keresztben az alma tetején rácsokat formálunk.

Candidások a két hónap letelte után próbálkozhatnak vele. A tésztába keverjenek lenmagot, teljes kiőrlésű lisztből készüljön az egész, és gyümölcscukor helyett használjanak sztíviát.

Datolyás kiscsigák

Ismét csak  a fiatalúr miatt született meg a süti. A datolyát nagyon szereti. Van egy doboza, amit elővesz a konyhaszekrényből, és hozza. 

- Ana. Datolya. Kinyitni. Van teteje. Kinyitjuk...

Ott ugrált a sütő mellett, mikor kivettem, szinte tördelte a kis kezét, mikor hűl ki. Végre a kezébe került, mosolyogva vártam, mi lesz ebből. 
Hát... előkelően körberágta és meghagyta a datolyát középen. :)

Hozzávalók:

40 dkg liszt (30 dkg tk, 10 dkg fehér)

240 ml növényi tej

5 dkg pálmazsír

2 ek gyümölcscukor

1/3 kocka élesztő

1/2 kk só

300 g kimagozott datolya (hozzávetőleges)

A felhasznált datolya mennyisége függ attól, hogy milyen vastagra nyújtjuk a tésztát, és attól is, hogy mekkora csigát gurigatunk.

Nem kell félni attól, hogy a datolya száraz lesz. Sütés közben puhul, nem lesz ugyan lekvár állagú, inkább csak mint a jó nyúlós tejkaramella. :)

A lisztet, gyümölcscukrot, sót összekeverjük, majd belemorzsoljuk a pálmazsírt, azután az élesztőt is, és ráöntjük a tejet. Addig gyúrjuk, míg rugalmas tésztát kapunk, amit fél óráig kelesztünk. Azután átgyúrjuk, és lisztezett deszkán kinyújtjuk. Kb. 3x5-ös téglalapokat vágunk ki belőle késsel, vagy derelyevágóval. Azután ezekbe a tésztákba csavarjuk a datolyákat. 

20-25 perc alatt közepes hőmérsékleten ropogósra sütjük.