Ez a bejegyzés csak és kizárólag a te kedvedért született. Délután a telefonod hatására még fakanalat is fogtam (ja, nem, kézi habverőt) és a mostanában készített gofrihoz használt alapanyagok mennyiségeit lemértem. Közben Ábel fiam szorgosan segített. Így gyorsabban haladtunk, mert csak félkézzel méricskéltem, öntögettem. Mert a riadt kis lelkét ápoltam, míg ment a daráló. Mert kavarás után a szétcsöppent foltokat is törölgettem. Mert a végén a mosogatóba pakolás után eszembe jutott, hogy a köles kimaradt, azt még meg kellett darálni, hozzákeverni. Mert almát pucoltam a nyafogós gyereknek, aki azonnal akarta, amit kigondolt.
Ugye, ugye. Milyen ismerős lehet.
Mákos gofri
Hozzávalók:
2 bögre hajdinaliszt
2 bögre zabliszt
1/2 bögre darált mák
1/2 bögre darált szezámmag
1/2 bögre köles dara
1/2 bögre olivaolaj szűken mérve
2 bögre szójatej (vagy egyéb növényi)
2 bögre szénsavas ásványvíz
1 ek darált lenmag
1 csipet só
1 kis vaníliapor
40 csepp sztívia
2 alma durvára reszelve
A hajdinaliszt mennyisége növelhető még, ha gluténmentesebb irányba szeretnéd terelni, azonban a hajdina akkor már kicsit érezhető. Egyébként semleges, főleg, ha nem a pirított változatával készíted.
Nem tudom, van-e darálód, jó lenne. Ha nem, biztosan ott is vannak olyan üzletek, ahol lehet darálni. Ha nem, és van botmixered, akkor a szezámmagot, kölest, hajdinát addig mixeld, míg valamennyire egynemű lesz. Nem kell, hogy finom legyen az állaga, de azért menjenek szét a szemek. Egyedül a köles jó, ha dara szerű marad, és nem liszt lesz.
A mák kihagyható, de finom benne, és magas ásványi anyag tartalmú. Kitűnő kálciumforrás.
A szezámmag szintén ezt a vonalat erősíti. Meg a csontokat. :)
Bármilyen növényi tejjel készíthető, akár mind a négy pohár folyadék lehet az, ha van annyi tejem, olykor azzal készítem, ha nincs, nem. Szóját azért használok, hogy a komplettálás meg legyen, így a fehérje vonal is rendben lesz.
Az olivaolaj mennyisége soknak tűnik, de ez azért nagy adag. Kb. 12-14 db lesz belőle. És ebből 1-2 darabnál többet senki nem eszik meg. A hűtőben elvan 2-3 napot, este elkészítheted, és akkor reggel nem kell pepecselni, mehet rögtön a sütőbe. Kb. két teli kanálnyi egy-egy oldalra. Addig reszelhetsz frissen almát, kerülhet rá dió, mandula.
A sztívia ízét nem érezni benne. A goffrikhoz kifejezetten szeretem használni, mert nem ragadnak. A többi cukorféle hajlamossá teszi a tésztát arra, hogy beleragadjon a sütőbe. Ez a tészta, ha ragad, akkor kíván még egy kevés olajat, de nem nagyon szokott. Csak mikor készen van, meg kell kicsit mozdítani, és azután kipattan. Ha kinyitod a sütőt, és szétválik, akkor csukd be, és süsd még 2-3 percig. Összességében 8-10 perc, bár nagyon sütő függő. De ez a tészta nem 4 perces, mint a tojásos-tejes-cukros csoda, amit a strandon is árulnak.
Az alma valamiért nagyon jó bele, nem sok kell, de a tészta jobb lesz tőle.
Egyébként a száraz anyagokat összekevered, majd beleöntöd az olajat, kicsit megkevered. Végül a sztíviát és a folyadékokat. Kézi habverővel pár perc alatt összekevered. A legvégén megy bele a reszelt alma.
Jobb ha kicsit áll a tészta, de tegnap (igen, két napja készül a bejegyzés) is rögtön sütöttem, és teljesen jó lett.
8-10 perc alatt (ha állítható 4-es fokozaton) sül meg a goffrisütő teljesítményétől függően.
Fogyasztható friss gyümölcsökkel és olajos magokkal.
 |
| A kép egy régebbi bejegyzésből való, mert most nem fotóztam. Azt a receptet azóta kicsit átdolgoztam. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése