Olyannyira könnyű elveszni a mindennapok forgatagában, csak végezni a mindennapi rutint, és azt érezni, hogy semmire nem halad az ember. Mert a napok rohannak, felgyorsult az élet, és elcsendesedni oly nehezen tudunk. Pedig ezen múlik, hogy akár egy óra alatt többet haladunk-e azzal, amit amit napok óta csak próbálunk elvégezni.

Kell időt fordítani a lelki feltöltődésre, egy anyának meg főleg, hiszen sokkal jobb az élet, ha kevésbé türelmetlen és ideges, ha kiegyensúlyozottnak érzi magát, mintha ki volnának párnázva az idegei. Ilyen az, mikor alszik a gyerekkel délben az ember. :) De a Jó Istennel való folyamatos kapcsolatunk nagyobb segítség ennél, hiszen az élet forrása adhat számunkra erőt és kitartást is, s ha már gasztroblog, bölcsességet az egészséges táplálkozáshoz is, hogy frissek és fittek lehessünk.

(Ezért bánt annyira, hogy ha egy kisebb közösség tagjai olyanok, mint egy megbolondult (nem felbolydult) méhkas, és egymást szurkálják. Hatalmas célt tévesztett, az a bizonyos Valaki elérte a célját, mert nem a feladatát végzi, nem halad a mű, az összes energia a másik meg/legyőzésére fordítódik. 

Diadalmasan ütjük le az entert, ezt is jól megírtuk. Egymás után születnek a válaszok, és ellen válaszok, megbízatásunkat pedig elfelejtettük. Ez nem az Ő szeretetének a visszatükröződése.)

Marad a taposómalom, kínlódás, míg végre összetörve elfogadjuk, egyedül nem megy ez. Pedig milyen jól kigondoltam, elterveztem, mégsem működik. 

Oly egyszerű lenne Hozzá fordulni, csak annyit mondani, hogy belátjuk, mennyire kicsinyek és oktalanok vagyunk, tégy a belátásod szerint Uram.

És azután tényleg aszerint cselekedni.