Mazsolás kalács

Kell a mazsola a kalácsba, anélkül az egész kalácsnak nincs olyan íze. (Aki nem szereti, azután piszkálja ki.)
Olyan régen csináltam, talán több éve is, most meg a harmadik sült 3 hét alatt. Egyik sem a hagyományos változat volt. Többnyire valamelyik szokásos összetevő hiányzott, így kénytelen voltam variálni. Ennek ellenére mind finom volt, puha, lágy. 

Hozzávalók:

60 dkg liszt (40 dkg teljes őrlésű, 20 dkg fehér)

360 ml zabtej

2 ek kókuszzsír

3 ek méz

2 marék mazsola

1 tk só

2 dkg élesztő

A száraz hozzávalókat összekeverjük, azokat átmorzsoljuk a zsiradékkal. Közben 1dl langyos tejbe beletesszük a mézet, belemorzsoljuk az élesztőt, és hagyjuk dolgozni. Mikor szép habos, a többi folyadékkal együtt megy a lisztes keverékbe. Alaposan megdagasztjuk, míg finom egyenletesen puha, rugalmas tésztát nem kapunk. 

Formázzuk, zsírpapírral kibélelt sütőedénybe tesszük, és 40-50 percet hagyjuk kelni. 

Mikor szép formásra kelt, meleg sütőbe helyezzük, közepes hőfokon / kb 180 C / 1 órát sütjük, míg szép piros nem lesz a teteje.

Miután nem volt egyik nap növényi tej a kamránkban, csak rizstejszín, az került a kalácsba. Készítés közben valami dőlt, borult, vagy csak épp a fiatalember pakolászott az asztalon, vagy mindkettő, nem is tudom, de kimaradt a zsiradék is. Ennek ellenére nagyon finom, lágy kalács lett. És mivel a mazsolát az elején beleborítottam a kenyérsütő gép edényébe, a sok dagasztástól a mazsolaszemek szétmállottak, így a tésztának kellemes zamatot adtak ugyan, ellenben senkit nem zavart, hogy benne van.

A folyadék mennyiséget visszavettem olyan 280 ml-re, de pontosan nem tudom. Ha túl ragacsos lenne a tészta, pici lisztet kell még utána önteni. Biztos, hogy máskor is fogom így készíteni.