Vöröslencsés rizsfasírt

Az utóbbi idők egyik legfinomabb fasírtja, amit készítettem. Persze lehet, hogy azért is, mert a hüvelyesek Ábel miatt eléggé háttérbe szorítódtak, pedig vegán-vegetáriánus táplálkozásnál heti egy-kétszeri fogyasztásuk szinte elengedhetetlen. Talán emiatt is van, hogy olyan kajákra vágyom újabban, mint egy nagy adag zöldséges babfőzelék (olyan bükkszenti Mama módra), vagy savanyú káposzta hagymás olajjal. :)

Hozzávalók:

200 g barnarizs

200 g vöröslencse

1 kisebb zeller

3 ek zabliszt
1 marék napraforgómag (opcionális, de finom benne)

1/2 diónyi vöröshagyma

1 kk borsikafű, őrölt kömény, majoránna

1 szál babérlevél

1 tk vegamix

só

kókuszolaj (nem hidrogénezett)

1/2 bögre tk. zsemlemorzsa

A lencsét beáztatjuk éjszakára, de legalább néhány órára, azután 1 tk sóval, babérlevéllel fűszerezve puhára főzzük. (Szerencsére a vörös lencse nagyon hamar fő, nem szükséges kuktába tenni, de lehet.)

A barna rizst kevés sóval és a vegamixszel 2,5x-es mennyiségű vízben bő 40 perc alatt puhára főzzük.

A zellert lereszeljük, a hagymát felaprítjuk, és a napraforgómaggal, borsikafűvel, őrölt köménnyel, majoránnával együtt a lecsöpögtetett vörös lencséhez keverjük. Rászórjuk a zablisztet, hozzáadjuk a főtt rizst is, és egyenletesen átkavarjuk.

Vizes kézzel a masszából pingpong labdányi golyókat formázunk, amit azután ellapítunk ujjnyi vastagokra. Megforgatjuk őket a zsemlemorzsában. Kiolajozott tepsibe tesszük, kb. fél órát sütjük közepes hőfokon. Félidő táján a fasírtokat megfordítjuk, és úgy sütjük tovább.