Ábel miatt igen sokszor felmerül a "mitegyünk" kérdés. Alternatívának szántam, változatosság képpen ezt az új kekszet. Mivel a rozs alig szerepelt eddig a picur étlapján, és édes jellegű ételekkel is finom, az volt a kiindulópont. Volt egy csomag gesztenyelisztem is, így összeházasítottam a kettőt, a gesztenye amúgy is a kedvence.
Az eredmény? Egy finom keksz, de jó kemény, annyira, hogy alkalmas hordozáshoz. Mivel csak elszopogatni tudja, kevésbé morzsál, így mire hazaérünk, felettébb örvendetes, hogy nincs tele a melltartóm is morzsával.
Igaz, hogy az eredeti funkcióját nem tölti be, de nekünk felnőtteknek különösen bejött, így máskor is fogom készíteni.
Hozzávalók:
300 g tk rozsliszt
200 g gesztenyeliszt
4 dl víz
1 dl olivaolaj
4 ek gyümölcscukor / xilit / 30 sztívia csepp
1 cs foszfátmentes borkősütőpor
vanília
A liszteket összekeverjük a sütőporral és a cukorral (ízléstől függően növelhető az adag). Belekaparjuk egy darab vanília belsejét is. Azután hozzáadjuk az olajat, és 3,5 dl vizet. A tésztát összegyúrjuk, a maradék vizet akkor adjuk hozzá, ha a tészta igényli - a liszttől függően. (Nekem kellett a biopontoshoz.)
A tésztát fél centi vékonyra nyújtjuk kilisztezett deszkán, majd derelye vágóval egyforma téglalapokat vágunk belőle. (Vagy különböző formákat használunk. Én most egyszerűen villával nyomtam bele csíkokat.)
Zsírpapírral kibélelt tepsibe rakjuk, és bő 20 perc alatt közepes lángon megsütjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése