Úgy alakult, hogy a kovász a hűtőben már 3. hete állt (nem voltunk itthon, és elfelejtettem magunkkal vinni Nagyútra). Hazaérkezve aztán 1-2 nap elteltével, ahogy helyrerázódtak a dolgok, megetetgettem a kovászt, és készítettem belőle 2 nap múlva kenyeret.
Mivel túlérett kovász volt, nagyon érezni lehetett a savanykás ízét, mégis valahogy ez adott egy olyan pluszt, ami Békésre emlékeztetett, meg a pirítós kenyerekre. Nem tudom miért, de ahogy ettem az avokádóval, komolyan olyan jellege volt, mintha libazsírral lenne megkenve. (Tudtam, hogy én sütöttem, mégis olyan idegenkedve néztem, mintha valaki belecsempészett volna titokban egy kis szalonnát...)
Nem vágyom az ilyesmire, egyszerűen ez jött be az emlékek között. Ilyenkor aztán végigfut mindenféle gondolat, a piacolástól kezdve a "repül a bumeráng"-ig minden.
Ez utóbbi azért híresült el nálunk, mert Mamáék teraszán viccelődve egy kistányérjával imitáltam volna a mozdulatot, de ahogy elhagyta a mondat a számat, olyat tanyáltam, hogy a kistányér is odavolt. Mama sokszor emlegette nevetve, sosem bánta, hogy kárt csináltam. Én igen.
Aztán persze ennek a "repül a bumerángnak" az ő olvasatában volt még egy változata, amikor elütötte az autó. Akkor hosszú ideig élet és halál között volt, mégis később már somolyogva említette így, és persze azt is, hogy mennyire hálás lehet a Jó Istennek, hogy életben maradt nyolcvanegynéhányéves koráig.
Másfél éve nincs, de olykor annyira élénken él bennem egy egy mondata, mozdulata, és olyankor mosolyognom kell, még ha picit kesernyésen is. Mostanában jövök rá, hogy olyan sok mindent elfelejtettem tőle megkérdezni, hogy ezt hogy is csináltad... azt hittem tudom, és mégsem úgy sikerült pl. a mézes legutóbb. Valahol meg kell lennie a receptnek is, de sajnos egy kis fecnire írtam, ami majd meglesz.
Visszatérve a receptre, újabban sajnos nem igazán mérem, hanem a kovászhoz adok lisztet, sót, olajat, magokat, és annyi szűrt vizet, hogy ruganyos kenyértészta legyen. Aztán megdagasztatom a kenyérsütő géppel. Kiveszem, formázom, és zsírpapírral bélelt jénaiba teszem. Abban kelesztem kb. a duplájára (általában pár óra), azután ül a hűtőben reggelig, és akkor kisütöm.
Hozzávalók:
40 dkg finomliszt
20 dkg rozskovász
200 ml víz
1 ek olivaolaj
1-1 tk mag (lenmag, szezámmag, napraforgómag)
1 tk só
A kovászt előzőleg dupla adaggal etetjük, nem dobjuk ki a maradékot,
hanem a mennyiségének megfelelően növeljük a liszt és víz arányát.
Reggelre szépen megbuborékosodik, alkalmas arra, hogy megkelessze a
kenyerünket. Újra megetetjük, így estére meglesz a kívánt mennyiség.
A száraz hozzávalókat összekavarjuk, majd belekeverjük a kovászt,
olajat és a vizet. Alaposan meggyúrjuk, formázzuk, majd zsírpapírral kibélelt tepsibe tesszük. Letakarjuk, azután
várunk, míg a duplájára kel. Éjszakára betehetjük a hűtőbe, nem esik össze, reggel szépen egy óra alatt közepes hőfokon kisül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése