Nagy Tündér újra akcióban

Olyan keveset tudunk a körülöttünk élő emberekről, munkatársainkról, a szomszédról, de még a barátainkról is. Naponta találkozunk, elsuhanunk egymás mellett. Jobb esetben egymásra mosolygunk, és pár szót váltunk, olykor beszélgetünk sekélyes dolgokról, vagy felületesen meghallgatjuk a problémáit. Mégis, ha valóban ráforítanánk negyed órát, valódi odafigyeléssel, érdeklődéssel, oly sok minden derülne ki. Esetleg még az is, hogy segíteni tudok, a számára jelenleg beláthatatlan problémában. Persze sokszor nem, de már az is segítségnek számít, ha meghallgattam, adtam neki esélyt, hogy hangosan átgondolja a dolgait, esetleg 1-1 kérdéssel más oldalról világítsam meg az egészet.

Olykor azonban saját magunknak segítünk mindezzel, hogy mások bajait szemlélve a miénk már nem is tűnik olyan jelentősnek, illetve nem azzal foglalkozunk, így a felnagyítására sem marad időnk. :)

Épp a rovarirtóssal tárgyalok. Kis közjáték halk kopogás után. Bekukkant, két lépéssel a kisasztalnál van, közben mosolyogva mutatja a szatyrot újabb adag gombával, s az ajtó becsukódik.
Nemrég beszéltünk telefonon komoly dolgokról. Pedig tényleg olyan "tündér" fajta, nem érdemli(k) meg, de megküzd(enek) vele.
- Kell gomba? - állítja meg hirtelen a beszélgetés fonalát. Lehet, hogy kimegyek kicsit az erdőbe kiszellőztetni a fejem, ha találok, hozok.
- Miattam nem kell kimenned.
- Ugyan, tegnap kínomban már vasaltam is.
- Vasaltál?! Akkor indulj rögtön! :)

Most kinn aszalom. Jó idő van rá!
Mindezt nem azért írtam le, mert a beszélgetésnek kézzel fogható eredménye lett. Ugyan. Azért, hogy magam se felejtsek el többet törődni másokkal. Odafigyelni rájuk. Erre van a legnagyobb szükség, különben milyen lesz ez a világ?! Amilyenné teszem, amilyenné hagyom tenni.

És nem holnap, meg a jövő7en. Most. Csak tudnám hogy kezdjek neki...

Töltött cukkini

Igen, megint cukkini. :) Még a nyers változat kimaradt, de következőleg az lesz.

Meggyes sütit terveztem, vagy ribizlis-barackosat, olyan Dulmina félét, mert vasárnap nem volt az elkészítésére alkalom, de csak lemondtam róla. A gyümölcs még kibírja a hűtőben, süti nélkül jobban elvagyunk, Apa meg éhes lesz holnap délben. :)
Nézegettem a cukkiniket, mit is csináljak belőle, Anya említette, hogy régen sütött ő töltött változatot, de nem is emlékeztem rá.
Most két változat készült. Egy tepsit telepakoltam.

Hozzávalók:

A lakto-ovo változathoz:
1 nagy cukkini
10 dkg barnarizs
3 db tojás
1 ek só
1 ek olivaolaj
2 dl tejföl (1 kanál tejjel hígítva)
1 kis fej hagyma felaprítva

A barnarizst felraktam főni 40 percre sok vízben. (Inkább leszűröm utóbb, mint odaégessem, és ha marad, rizstejnek megturmixolva felhasználható. Saját súlyához képest 2,5x-es a vízigénye egyébként.)
A cukkinit megpucoltam, kétfelé vágtam, a magokat kiszedtem, a végét is kivájtam, hogy minél több töltelék férjen. Picit besóztam a belsejét. Vékonyan kiolajozott tepsibe helyeztem.
A 3 tojást teflonlábasban 3 csipet sóval 1 tk olajon megsütötem rántottának, és villával apróra törtem.
A rizst leszűrtem, összekevertem a hagymával, tojással, megsóztam, és belekanalaztam a cukkinikbe.
A tejfölt összekevertem tejjel, pici sóval, így kicsit folyik, jobban szétkenhető a töltelék tetején. De arra is ügyelni kell, hogy ne legyen túl híg, mert akkor meg lefolyik a tökökről, és ez nem rakottkrumpli, hogy ne legyen gond. :)
1 órát sütöttem 200 C-on.

Vegán változat:
1 nagy cukkini
10 dkg barnarizs
1 nagyobb répa vastagabb lyukú reszelőn lereszelve
1 ek só
1 ek olivaolaj
2 dl szójajoghurt v. magtejföl napraforgóból
1-1,5 ek sörélesztőpehely
1 kis fej hagyma felaprítva
1/4 kk borsikafű
1 kk bazsalikom
2 paradicsom

A rizst itt a répával, hagymával, borsikafűvel és bazsalikommal és kis sóval összekevertem. Tofuval is kiegészíthető a töltelék, akkor laktatóbb.
A masszát belekanalaztam a kivájt cukkinikbe. A paradicsomból karikákat lehet tenni a tetejére. Minderre mehet a szósz. A szójajoghurtot a sörélesztőpehellyel összekevertem - így nem folyt, és ízre is kellemes - majd eligazítottam, és a sütőben sütöttem 200 C-on 1 órát, míg a teteje megpirult.
A tetejére szója helyett tehető magtejföl, vagy pedig napraforgó sajt, vagy vegán sajt, csak hígabbra kell készíteni picinykét.

Olyan illata volt, hogy fél 10-kor már korgott a gyomrom, pedig 6-kor vacsoráztam tökfőzeléket kölesfasírttal, meg vagy egy kiló paradicsomot megettem utána...

Bájos blogosoktól kedveskedés

Adele és Klarkat is jó régen jelezte már, hogy figyelmességével kitüntette a blogomat. Nem is értem, mikor ez a blog 8 literes fazekakról, főzlékekről, bolondságaimról szól... :)
Mindegy no. Nagyon köszönöm, kirakom, de ha lehet a 7 személyt majd csak később pótolom...

Cukkinis kenyér

A cukkini most kezd el teremni. Nagyon szépek, viszont semmi kedvem ahhoz, hogy mind kirántva végezze. Egyrészt a hugom újabban hajlandó vele bíbelődni, csak jusson a hasába, akkor miért ne hagyjam rá, másrészt büdös, harmadrészt hevített olaj...

Egyik munkatársam cukkinis nudlit javasolt, azt valahol a fejemben elraktároztam, még biztosan készítek töltve is, került a ratatouille-ba is, meg láttam Limaránál is, hogy kenyérbe tette. Nos, a receptjét nem néztem vissza, de a hagyományos kenyérreceptből kiindulva egészen érdekes kenyérkét sütöttem. Annyi csalás volt a dologban, hogy egy evőkanál búzasikért is belecsempésztem, és kicsit több élesztővel készítettem a szokásosnál.

A gombához sütött hagymából egy evőkanálnyit az edény alján meghagytam. Beleszórtam a reszelt cukkinit, és kb. 6-7 percig, a vége felé sűrűbben kavargatva sütöttem. Majd hagytam langyosra hülni, nehogy "kipurcantsa" az élesztőt.

Kenyérsütő gépbe bekészítettem:
70 dkg tk lisztet (25 dkg rozs, 45 dkg tönköly most)
1 ek búzsikért (szejtánt)
360 ml vizet
1,5 tk sót
1/4 kocka élesztőt
1 ek napraforgómagot
1 ek őrölt lenmagot
1 kk őrölt köményt
1 ek szezámmagot
1 kisebb (arasznyi) megreszelt megpirított cukkinit 1 ek olivaolajjal

Hagytam, hogy a gép kétszer átdagassza, kiolajozott zsírpapírra tettem egy tepsibe, 50 percet kelt, majd 1 órát sütöttem 180 C-on.

Gombakrémleves vargányából

Meleg délután, odakinn napsütés, álmoskás, várom a munka végét hangulat. Néha van ilyen is.
Kopogás, megvárja, míg azt mondom: Tessék és csak azután nyitja meg az ajtót.
Először benéz: - Te még itt vagy? Már mindenki elment. :) Közli somolyogva. (Hm, ismeri a dörgést, valamikor itt dolgozott.) Majd a magas emberek sajátságos mozdulatával fejét lehajtva lép be, pedig a legalább 210 magas ajtó nem veszélyezteti. :) Jellegzetes mozdulatokkal lepakol, csüccsen le, törölgeti meg magát, és kérdezi: - Mizujs? Azután elmeséli, pihenőnapot tartott, és kiment az erdőbe szétnézni, néhány dolgot ellenőrizni, állatokat beetetni.
Végigfut az agyamon, előző este mit is mesélt a telefonba, és megállapítom, nagyon ráfért már egy ilyen nap. Közben egy zacsi gombát mutogat, hogy nekem hozta, most szedte. Nem volt nálam kés, földes... Bánja a csuda, ahogy belenézek a gyönyörű növényekkel teli szatyorba. Tinóru.
Próbálom az emlékeimből összeszedni, ettem-e valaha. Csak az jut eszembe, hogy nagyanyámék szedték mindig az erdőben és szárította meg. De az ízére nem.
Fogalmam nincs, hogy lehet elkészíteni, de majd kitalálom.

Beszélgetünk mindenféléről, azután elmegy. Odakinn beindítanak valamit, éktelen csörömpölés. Csinálják a járdákat. Megfogadom a tanácsát, összeszedem a cuccaimat és lelépek.

Otthon Anya előszedte a nagy gombás könyvet, mégis megnézi, kit fogunk enni. A megvágva megfeketedő példányt kidobálom, a fele zacskóba megy a hűtőbe. Majd másnap elkészítjük.
Gyönyörű formásak. A leghúsosabbakat felszeletelem, telepakolom vele az aszalót. Hajnal 1:43. Felébredek. Mezítlábas talpak halk nesze a sötétben a lépcsőn. Odalenn a két ajtó kitapogatása. A garázsban tömény gombaillat. Az alsó tálca felülre kerül, már majdnem jó is, állapítom meg, de nem hagyom a gondolataimat elszaladni, különben nem alszom vissza percek alatt. Reggel leszaladok, kikapcsolom. Jó lett!

Folytatásként tegnap este gombakrémlevest főztem, amit még soha.
Először az összes recepteskönyvet átböngésztem, de egyet sem találtam. Mentőövként ott a net. Ízbolygó, Gigi, Zsuzsa receptjeibe belekukkantottam, majd nagyjából a fejemben összeraktam, melyik receptből mit használok fel. Pl. a bors kiejtve, a tejszín szójára váltva, petrezselyemzöldet meg vágok bele mert friss, és csak.

Nos, amiket beletettem a fazékba:
Kb. 3/4 kg vargánya felszeletelve
2 fej vöröshagyma felaprítva
6 szem nagyobb burgonya
4 dl szójatejszín v. magtejföl
4 ek tk liszt
1 csapott ek vegamix
1 ek só
olivaolaj
petrezselyemzöld felaprítva
1 kk őrölt kömény

Kicsit körülményesen készült, a hagymát megpirítottam olajon és vízen külön, mert a cukkinis kenyérbe egy picit akartam rakni. A gombát szintén külön a fele sóval megszórva sütöttem olaj nélkül, miután elfőtte a saját levét, még kis vízzel felengedtem, majd hagytam pirulni kevéssé.
Peti! Nem is tudod mit indítottál el ezzel. Alapvetően nem szeretem, csak ritkán a rántott termesztett csiperkét, meg a gombapörköltet üveges gombából. Ennek viszont olyan illata volt, hogy kedvem lett volna nekiesni rögtön. :)
A hagymát és a gombát összeöntöttem, hozzákevertem a lisztet, a köményt, felengedtem vízzel, beleszórtam a vegamixet és így főztem kb. 15 percet. Ezalatt a kruplit kis kockákra vágtam és egy tefon edényben 2 ek olivaolaj, só és kevés víz keverékével lefedve pároltam. Mikor elfőtte/sülte a vizet, utánapótoltam. Kb. 10 perc alatt készen is lett. Cél az volt, hogy ez is pirult legyen.

(Normális esetben azt javaslom, hogy a gombát a hagymával együtt párold, majd keverd el a liszttel, engedd fel vízzel, tedd bele a burgonyát és 15 perc főzés után mehet hozzá a tejszín.)

Beleöntöttem ezt is a levesbe, belecsurgattam a tejszínt, még 10 percig főztem, majd elzártam a gázt. Csak azután szórtam meg petrezselyemzölddel. A fokhagymát Anya miatt kifelejtettem, de finom lehet azzal is, vagy esetleg még babérlevéllel fűszerezhető.

Ratatouille

Amikor kisebbek voltunk, nagy melegben az Apa készítette medencében töltöttük az időt. Mikor éhesek lettünk, valamelyikünk kiugrott a vízből, beszaladt a fóliába és az ajtóból dobálta a vízbe a paradicsomokat. Kiabálunk, vigyorogunk, ettük. Jó volt.
Hétfő este nekiálltam leszedni a paradicsomot a fóliában, mivel láttam leveleket, amik betegek voltak. Szóltam Apának, hogy rézgáliccal le kellene permetezni. Persze az is lehet, hogy a hőség és a nap égette meg, de nekem gyanús volt. Eddig gyönyörűen nőttek, sajnálnám, ha nélkülözni kellene, mert olyan finom tud lenni. Hiába no, a bolti, de még a piacos sem érhet a nyomába annak, amikor egy igazán érett lédús paradicsomot helyben fogyasztod.
Sokat leszedtem, azután osztogattam fűnek-fának. Ez nem jó befőzésre, frissen enni, az igen. Pizzára, hamburgerbe tenni szintén. Azt még vasárnap meg is lehetne ejteni...


A cukkini is teremni kezdett, volt padlizsánom is. Kata esküvőjén ettem utoljára ratatouille-t, mivel a hozzávalók adottak voltak, este azt készítettem.



1 nagyobb cukkinit meghámoztam, a magjait kikanalaztam, felkockáztam.
1 padlizsánt csak simán kockára vágtam.
2 nagy fej hagymát felaprítottam.
1 nagy gerezd fokhagymát szintén apróra vágtam. Aki szereti, tehet bele többet is, de Anya miatt nem mertem.
Úgy kb. 15 nagyobb paprikát felkockáztam.
Ugyanígy tettem kb. 15 nagyobb paradicsommal is.
1 füstölt tofut kockára szeleteltem.

Ezeket egy nagy tepsibe szórtam, ráöntöttem pici olivaolajat, és megszórtam 1,5 teáskanálnyi sóval, tettem hozzá 1 ek borsikafüvet is és átkavartam.
Először magas hőfokon sütöttem, majd kb. fél óra elteltével lejjebb vettem 190 C körülre, mikor levet eresztett. Amennyit tudtam, a léből leöntöttem, hozzákevertem még pár kanál olivaolajat. (Ez bizony finomabb, minél több van benne, mert úgy sül, de túl sokat azért nem szabad adni neki.) Összesen kb. 1 órát volt a sütőben.

Főtt barna rizs készült hozzá, de barnakenyérrel is finom.

Mákos nudli

Sógornőmmel egyik hétvégén azon agyaltunk, mit is kellene enni adni a bandának, amikor kibökte, hogy csinálhatnánk nudlit. Miután mindenki rábólintott az ötletre, lekocogtam a pincébe és összeszedtem még a maradék öreg kompérokat. Megmostam, feltettük főni héjában kissé sós vízben.
Közben daráltam lisztet, csináltunk ezt azt, még hülni is hagytuk kicsit, hogy kevésbé süsse a kezünket, miközben vetkőztetjük szegényeket. ;) De túl sokat nem szabad vele várni, mert akkor megszárad, és olyankor nehezebb dolgozni vele pucoláskor, de szétnyomáskor is. Inkább egy papírtörlő szeletet hajtok 4 felé, a tenyerembe rakom, így legalább azt nem süti. :)

Míg eszemben volt, megmértem a tálat, amibe a burgonya került.
A krumplinyomó használata közerővel sokkal kellemesebb volt. Sógornőm rakta a krumplit, igazgatta a belsejét, én meg összenyomtam. Haladtunk is. :)
3 kg lett. Azzal lehetett estig két részletben dolgozni. :) Ami ennél a tésztánál egyébként nem előnyös, de nem csak rajtunk múlt.
Előszedtem a Horváth ilona féle szakácskönyvet, meg visszanéztem a szilvásgombóc receptjére. (eredeti innen)
Annyiban módosult, hogy margarin helyett olivaolaj került bele.

Felraktam vizet a 8 literes lábasban főni kicsi sóval.

Aztán nekiálltunk. Sógornőm a fehér lisztes verziót gyúrta, én meg a tk liszteset.

Összetevői:
A fehér lisztes, Horváth Ilona félének:
1 kg krumpli
30 dkg liszt
1 tojás
1 ek olaj
1 csipet só

És a reformosnak:
1 kg burgonya
35-40 dkg tk liszt
3 ek olivaolaj vagy 0,5 dkg margarin

1 csipet só

+ 50-50 dkg zsemlemorzsa (kinek milyen)

Az a lényeg, hogy jó rugalmas, de ne túl kemény tésztát kapjunk. Nem kell sokat gyúrni.
Míg formáztuk, egy részét betettem a hűtőbe, hogy ne lágyuljon meg.

Előszedtük a deszkát, kinyújtottam kb. másfél centisre, és hosszábban elkezdtem ujjnyi vastag szeleteket levágni. Azután megsündörgettem kerekre, felszabdaltam kb. 3 centis darabokra, és ment egy lisztes tálcára, majd mikor 4-5 maréknyi sorakozott, a fazékba. Gondoltam egyenként megsündörgetem még, de a Sógornőm nem hagyta, igaza is volt. Fölösleges munkafolyamat, ha szépen formázod a hosszút.

Egyikünk kevés olajon megpirította a morzsát.
A nudlikat miután feljöttek a forróvíz tetejére, 1-2 perc után szűrővel ki is szedtük, megforgattuk a morzsában, és tettük át jénaiba.
Aztán elfogyott a morzsa, az öcsém pedig mákrajongó - megoldottuk a kérdést. :)

A mákosnál nekem hiányzott a cukor, de inkább hanyagoltam, és gyümölccsel ettem. Feketeribizkével finom volt.

Zabpelyes süti

A gyermekek csodálatosak - millióan megállapították előttem is, nem mondok újat.

Szembe jön veled egy bús képű lovag a járdán a maga tíz évével, és a "Történt valami baj? kérdésedre eltörik a mécses. Hiányzik az Anyukám! - hangzik a súlyos mondat, amire nincs jó válasz. Nehéz helyzetben vagy, beszélsz, mosolyogsz, biztatsz.
Majd 10 perc múlva elsuhan előtted valamelyik társát kergetve, egy pillantásra feléd fordul ragyogó mosollyal, az a hálás pillantás mindent megér.

Mindez múlt héten egy kb. 80 fős gyermektáborban történt Bózsván, ahol segítettem. A hely minden egyes alkalommal képes az érzelmi tankjaimat feltölteni bármilyen lehetetlen állapotról is legyen szó, ami most nem volt, a fenti plusz élmények ismeretében pedig még pozitívabb világszemlélettel távoztam. :) Azt nem mondom, hogy az elszakadás olyan kellemes volt, hiszen mindig vágyom vissza, de többet mosolygok, mint előtte.
Holnap pedig 1 szombatra visszamegyek a zenekarral, és még főiskolai tábor is lesz. (Mire megjeleníthető állapotba hoztam, már haza is jöttünk.)

Hogyan kapcsolódik mindez az ételekhez? Néhány kedvencem pont ott ettem először. Vegetáriánus ételeket szolgálnak fel mindig, ha lehet kerülik az állati eredetűeket is, de azért szokott túrós rétes, vagy körözött megjelenni időnként a menüben. A kenyérfélék tésztája általában felesben teljes kiőrlésű lisztet tartalmaz, erre is figyelnek. Nem a bő választékról, és tökéletes ellátásról van szó, de szívesen eszek ott.

Pl. a hamburger mindenki által kedvelt menü. Sütnek puffancsokat, kevernek paradicsomkrémet, kapunk hozzá hagymát, uborkát, paradicsomot, paprikát tálakban. Zabpehelyfasírt szokott lenni, de most legutóbb szejtán volt. Tízen ültünk egy asztalnál, a gyerekek élvezettel állították össze a vacsorájukat. Ki is voltak éhezve, hiszen túrázásból jöttünk. Mosolyogva néztem, ahogy tömik befelé, és élvezettel nyammognak. Az egyik fiú megszólalt: És ebben ráadásul minden egészséges! Kivéve a húst.
Na erre még szélesebb lett a mosolyom. Gondolkodtam rajta, elmondjam-e, de azután csak közöltem vele, nem azt eszik. Meglepődött, de nemigen bánta.

No, a címben szereplő zabpelyhes sütire visszatérve. A 2002-es zenei táboron nem tudtam részt venni, mert közvetlenül utána indultunk Norvégiába, és nem volt annyi szabadságom, de hétvégére lementünk az öcsémmel a többiekhez. Akkor ettem életemben először meggyes zabpelyhes süteményt. Hogy az előtte lévő időszak nem evése, vagy a hangulat adta, de máig megvan bennem, annak mennyire finom íze volt. És nem bírtam legyűrni, csak a felét.

Pár napja készítettem egy nagy tepsivel a következő módon:

50 dkg zabpehely
1 dl olivaolaj
1 kg magozott meggy
2 marék feketeribizli
2 alma szeletelve
10 dkg kókuszreszelék
10 dkg aprított dió, mogyoró, mandula, tökmag, napraforgómag, szezámmag...
3 ek méz (candidásoknak felejtős)

Nem volt csak 40 dkg zabpelyhem otthon, így 10 dkg rozspehellyel egészítettem ki az adagot egy közepes tepsibe szórva. Következett a kókuszreszelék (nem volt csak kb. 5 dkg most, mert annyit találtam a mélyhűtőben reszelve), aki szereti a diót darálva is belekeverheti, de úgy könnyebben megég.
Kézzel szétördeltem a dióbelet kisebb darabokra, beleszórtam. Tettem hozzá még tökmagot, napraforgómagot pár evőkanállal. Hozzáöntöttem az olajat, mindezt átkevertem. A mézet kihagytam most, de aki édesebben szereti, keverjen pár kanállal bele. (Jobban összetartja a "tésztát" is.) A végén a meggyet beleszórtam a tepsibe, azután a ribizlit is, átkavartam, a tetejét lefedtem az almaszeletekkel, és kb. 40 pecig 180 C-on sütöttem.

Bátran variálható, olajos magból ki-ki ízlésének megfelelően válasszon, gyümölcsökből ami épp van a kertben, kapható a piacon, télen elővadászható a spájzból. :)
Ilyen változatban készítettem már: Almás zabpehelysüti. (Az eredeti recept innen.)

Jázminbokor

Otthon már hetekkel ezelőtt elfújta a szél a szirmokat is, miután egy nagyobb eső és szél megtépázta a vékonyka ágakat, a munkahelyemen azonban csak a héten virágzott el a kedvenc bokrom. Nagyon szeretem a hófehér virágait, ellenfényben az érdekesen látszó erezetét, a sárga közepét. Olyan örömmel tudok félig a bokorba bebújva szaglászódni, majd söprögetni az orromról a virágport. Ilyenkor élvezem az egyik előnyét annak, hogy a Mátrában dolgozom. Nekem kétszer van tavasz, vagy inkább kétszer olyan hosszú ideig. :) Lenn híre nyoma sincs, azonban odafenn egyik reggel a lépcsőn menet meglibben a szél, és hozza a finom édeskés, kellemes illatot... kinyílt, nézek fel. És olyankor mosolyognom kell. Visszatérve a gasztronómiához. Nem csak cseresznye, meggy, meg málna szezon van ám, hanem még borsó is. Volt mit szedegetni a kertben, bár az idén a fejtéséből kimaradtam. Ellenben lelkesen felhasználtam borsópörköltnek, levesnek és franciasalátához. Nyersen idén keveset ettem, mert nem volt jó. A borsó pörkölt sima paprikás lével készül nálunk, tejföl nem kerül bele. Azonban a nokedlihez valahogy jobban illik ez utóbbi. Már régen ki akartam próbálni, ízre milyen növényi tejföllel, mivel a gomba teljesen jó. Most itt volt az ideje. Nagyon kellemes ízhatást eredményezett, nem csak szerintem, így máskor is fogok készíteni. Tehát: "Tejfölös" borsópörkölt galuskával Hozzávalók a pörkölthöz 1 kg borsó 2 fej vöröshagyma 1 paprika 2 paradicsom 1 ek pirospaprika 1-1,5 tk só 1 kk őrölt kömény víz A hagymát felaprítom, olajos vízben megpárolom, hozzákeverem a pirospaprikát, a köményt, a sót. Beleszórom a borsót, és felengedem annyi vízzel, hogy épp ellepje az egészet. A paprikát csak simán beledobom, a paradicsomot bevagdosva teszem bele. Hozzávalók a növényi tejfölhöz 2 marék kesudió, napraforgó, vagy mandula, vagy keverve 1/2 citrom leve 1-2 dl víz Mindezt finomra turmixolom. Amikor a borsó megpuhult, hozzáönöm a tejfölt, és kb. 10 perc alatt összefőzöm sűrű kevergetés mellett. Hozzávalók a nokedlihez 25 dkg tk liszt 25 dkg fehér liszt 1 tojás 2 dl tej (szóját használtam) 1 tk só 3 ek olivaolaj víz Megengedtem magamnak a tojásos változatot. Nem sok van benne, régebben is ettem, és a tojás a nagymamám udvarán kapirgáló csirkétől származott, garantáltan bio. :) Vera készített hasonlót vegánul itt. Magamnak készítettem teljes kiőrlésűből is, de tény, hogy finomabb, ha van benne fehér liszt is. Az a lényeg, hogy szívesen egyék. Felraktam egy fezékban sós vizet forrni, hogy mire összekeverem a tésztát, rögtön szaggathassam is bele. (Ennek a tésztának nem jó állni.) Először a száraz összetevőket raktam egybe, majd a többit is hozzátettem, megkavartam. Azután felengedtem annyi vízzel, hogy lágy galuskatésztát kapjak, összedolgoztam. Galuskaszaggató segítségével a vízbe szaggattam sűrű kavargatások közepette, majd hagytam főni. Mikor készen volt, leszűrtem, hideg vízzel átmostam, kis olajjal átkevertem.

Cseresznyés bucik

Barátnőm kedvéért készítettem zsömléket - amit végül a család evett meg, mert nem sikerült eljutni hozzá. Ekkor elég sok cseresznye lapult kimagvaltan aznap a hűtőben, és a egyet gondoltam, a tészta felét a gyümölccsel együtt hasznosítottam.

A tésztája a szokásos feles teljesőrlésű lisztből készült volt, mivel zsömlének indult, tökmag és egyéb bele nem illő dolgok is kikandukátak belőle, de senki nem panaszkodott.

Hozzávalók:

30 dkg tk liszt

30 dkg fehér liszt

200 ml tej (szója, rizs stb.)

200 ml víz

3-4 ek olivaolaj

1 ek méz

1,5 tk só

1/4 kocka élesztő

1/2 kg kimagvalt, lecsepegtetett cseresznye

Géppel dagasztattam meg, hagytam kelni kicsit, majd a zsömlékhez kézzel szaggattam 1-1 db-ot, a bucikhoz pedig elnyújtottam a tésztát ujjnyi vastagra, tenyeremnyi téglalapokat szabtam belőle.

A közepükre 1-1 marék cseresznye került, először a hosszabbik oldalakat nyomkodtam össze, majd a két még lezáratlan véget hajtottam egymásra, nyomkodtam szintén össze, kicsit gombóccá formáztam, és a csomóval lefelé kikent zsírpapírral kibélelt tepsire tettem.

Fényképezéshez ennyi maradt belőle:

Viharfelhők

Ma délután még ki akartam kocogni a kertbe tovább húzgálni a muhart, és azzal együtt a maradék petrezselyem növénykéket is. Mert az előbbi amúgy is gonosz egy növény, ha nem elszívja az energiát, akkor szorítja magához a fél méteres körzeten belül egyetlen szál "őccséget". Mikor őkelmét gyomlálom, a haszonnövény se ússza meg.
(Sajnos a lentebb látható "főgyomlálásszakértő" is így jár vele.)

Már akkor is jöttek - mentek a felhők, amikor hazaértem, de fél órával később kinézve az volt az érzésem, hogy a Mátra az égig nőtt, mert pont olyan sötét kék volt minden, mint amilyen szebb napokon a hegy szokott lenni. No, összekaptam magam, vödröt és kést. Ki a kertbe.
Akkor jöttem rá, hogy a fényképezőgép meg kinn aludt az egyik karón. (no ilyet se csináltam még)
Baja nem lett, viszont a légköri viszonyok fotózására kapóra jött. Érdekes, körkörösen gomolygó felhők tolták egymást. Nagyon szép látvány volt.
Aztán fújni kezdett a szél, ami jelezte, van vagy 3 percem az esőig, így tovább nem kattintgattam, hanem szedtem salátát, retket és hagymát. Szerencsére erre jég nem volt, így a föld jól megázott, a kert ezzel csak szépül.

Vegán gyümölcsleves

"Ez gyümölcsszósz!" Közölte a gyümölcslevesért nem rajongó hugom, amikor néztem, hogy a hűtő hátuljából miért vadássza a nagy fazekat... Tényleg sűrű lett, de általában sem szeretem a híg lőréket. "Minek, csak lötyög a hasamban?!" Mondta az öreg király a Süsüben, és ez erre is igaz. :)
Az utolsó adagot szedtem le tegnap, e pillanatban valahogy nem is bánom. Elég volt. Élveztem, hogy este reggel cseresznyét és epret eszegetek két hete, de mostmár vágyom sósra, savanyúra, zöldségfélékre. Mivel a maradék hamar romlik, és csak 1x csináltam gyümölcslevest, nem sajnáltam hőkezelésnek kitenni a fekete kisszemű, de már-már sziruposan édes szomolyai cseresznyénkből valamennyit.

Így készült:
1 kg cseresznye
3-4 db alma
3 marék eper
csipet só
2 marék kesudió vagy mandula
4 ek tk liszt

A cseresznyét kimagvalatam, az almát felkockáztam. Mindkettőt felforraltam annyi vízzel, ami ellepte, és hozzáadtam 1 csipet sót. Ezalatt a kesudiót 2 dl vízzel összeturmixoltam míg sima nem lett a krém állaga (pár percet igénybevesz), aztán beleszórtam a 4 kanál lisztet is. Tettem hozzá még valamennyi vizet, hogy könnyen keverje, majd mindezt hozzáöntöttem a gyümölcsökhöz kavargatás mellett. Jó 5 percig hagytam, hogy összefőjjön, majd elzártam a gáz. Azután szórtam csak bele az epret.

Fogyjon több alvással :)

Az eső nagyon kellett a földre, a rózsa ilyen szép volt, de a cseresznye megsínylette. Hétfő reggel a legszebb, nagy fekete szemek - amik szinte ugranak is az ember szájába ;) - kirepedeztek. Ebből aztán lekvárfőzés lett, illetve inkább kimagvalt gyümölcs télen a levesekbe és süteményekbe.
Tegnapelőtt a másik fának estünk neki. Szomolyai, kissebb szemű, de tömény édesség, 25 szem elfogyasztása szinte összeragasztja az ember száját. :)
Már cseresznyével álmodom lassan, de sajna a múlt éjjel tapasztaltam, hogy olykor rosszabb, ha nem azzal. :) Már ha egyáltalán alszik az ember. És ha nem alszik, könnyebben esik kétségbe, nehezebben fogalmaz levelet, kevésbé könnyen dönt, kevésbé jól, nem türelmes, és erősen befolyásolja az étkezését is negatív irányba. Ez utóbbit a Kórházszövetség hivatalos lapjából (2009/5) olvastam. Mindig jár, de nagyon ritkán tudom átböngészni. Most is csak átfutottam, de Radnai Anna cikkén megakadt a szemem.

Tisztában vagyok vele, hogy a magyar lakosság alvási szokásai borzasztóak, keveset alszunk, minőségben sem úgy, ahogy kellene. Mert éjfél előtt ritkán, belakunk lefekvés előtt, pedig legalább 4 órával előtte be kellene fejezni az eszegetést, keveset szellőztetünk, stb.

Visszatérve a cikkre, az alvásunk minősége befolyásolja a szénhidrát anyagcserénket. Minél kevésbé jó, annál éhesebbek vagyunk és magasabb szénhidráttartalmú ételeket kívánunk enni. Hja, elhízás és cukorbetegség.

Tehát tisztelt fogyni vágyó bloggertársak, tessék többet aludni!

Kuktasapka

Fruzska ajándékozta először a kuktasapkát 5 blogtársnak, és kérte, hogy görgessük tovább mi is. Nagy meglepetésemre Katától és Kláritól is kaptam, nagy fejtörést okozva ezzel, hogy kinek is adjam tovább. Vissza nem illdomos, így még bonyolultabb. :)

Aki tőlem kapja:
Marica
Napmátka
Harmony
Gábor
és a Vajaspánkó csapat (ugyan így kicsit szűkös az 5-ös létszám :) )

Hogy most miért pont ti? Mert szeretem olvasgatni a csupa édes recepteket, mert a művészet keveredik a gasztronómiával, mert lelkes konyhatündérek alkotnak, mert valaki információk halmazával lát el, hogyan is vigyázzak az egészségemre, és van aki figyelmeztet a környezettudatosságra két csokipapír között. ;)

Piskóta cseresznyével és eperrel

Mindig csak nézegettem a piskótarecepteket, de sosem próbáltam ki a tojás nélküli változatot. Pénteken ott volt a sok gyümölcs, és hogy a család kedvében is járjak, kipróbáltam Katáét kis változtatásokkal.

Be kell valljam, nem hittem, hogy valóban piskóta jellegű lesz ízre is, de lett. Be is sorakozott a gyakori receptek közé. :)

A hozzávalók:
50 dkg tk tönkölyiszt
1/2 liter szójatej
1/2 citrom leve
6 ek olivaolaj
1 cs borkősütőpor
1 tk szódabikarbóna
1 kk őrölt fahéj
25 csepp sztívia
(vagy 1-2 ek méz)
+
1 kg gyümölcs

Epret és csersznyét tettem bele. Kimagvaltam, felaprítottam - melyiket hogy. :)
A száraz anyagokat beleraktam egy tálba, majd hozzáadtam az olajat, a citrom levét és végül a szójatejet is apránként, és az egészet összekavartam.
Egy kolajozott sütőpapírral bélelt tepsi aljára szórtam a gyümölcsöt, ráöntöttem a masszát, átkevertem, majd 40 percig sütöttem 180 C-on.
Mivel a gyümölcs több volt, mint kellett volna, lassan sült át, de nem bánta senki. :)

Így ismerkedtek vele a többiek: ;)