Zöldbab főzelék

Ma este jól sikerült zöldbab főzelék is vigyorgott rám, viszonylag rövid idő elteltével a tűzhelyen.

Összevágtam egy fej hagymát, vízen és olajon megpirítottam, azután rátettem egy csipet köménymagot, azzal még picit pirítottam, hogy finom illata legyen. Előkotortam a mélyhűtőből apróra vágott kaprot, abból, és pirospaprikából 1-1 kanállal rászórtam, még vagy 10 másodpercig kavargattam így együtt kis lángon.
Ráöntöttem 1 kg babot, és felengedtem vízzel. Tettem hozzá 1,5 ek sót is.
Mikor már úgy éreztem, hogy megfőtt (15 perc?) turmixba raktam 3 ek kesudiót, 3 ek napraforgó magot, 1 dl vizet öntöttem rá, és finomra daráltattam. Tettem hozzá 4 kanál teljes kiőrlésű lisztet is, azzal még turmixoltam úgy, hogy pótoltam hozzá némi vizet.
Az így készült magtejfölt belecsurgattam a fővő babba, kb. 7-8 percig főztem, néha megkavargattam.
Így vegán is, sűrű is, meg finom is :)

Megmaradt a borsó, keverjük a rizsbe!

Miután a hugom megbundázta a borsós tészta projectet... (igen, ő nagy rizspárti) Azon agyaltam, mit csináljak, hogy Anya is hajlandó legyen jóízűen megenni, de azért némi lúgosabb, zöldségfélésebb irányt is vegyen a dolog...
Megmaradt a borsó, keverjük a rizsbe!

Mostanában mindig egytál étel készült a rizsből, valami macerásabb, nem köret jellege volt. De most igen. Készítettem hozzá kis fasírtokat (bevallom Vegabond porból :) )

A barna rizst felraktam kuktában főni. 10 dkg rizshez 2,5 dl víz kell + só. Rendes edényben úgy 40 perc alatt fő meg.
A borsót is megpároltam. Kis hagymát külön edényben olajon és vízen szintén.

Mindezt azért csináltam így, mert keveset mosogattam az idén :) A valódi ok: a főzés elején csak az volt biztos, hogy rizs lesz az ételben, és gyorsan felraktam a tűzhelyre.

A végén ezt a hármat összeborítottam egy kiolajozott tepsibe, kevertem hozzá vegamixet, és sütöttem kb. negyed óráig.

Most odalenn hül, de olyan jól nézett ki, hogy majdnem nekiültem este 1/2 10-kor másodszor is vacsorázni. :)

Nincs indok

-15 fok reggelre. Atléta, harisnya, arra zokni, kis sál, nagy sál, sapka, kapucni, vastag kesztyű... (Apa: Ha a medve megenne, egy hétig rongyot... ;) ) aztán 15 perces vonatkésés, várakozás., és bebújik a hideg... Ellene kis üvegben forró tea - csak ezzel meg a reggeli készülődés hosszabbodik.

Azért jó, hogy van hó. Szép. Tegnap ragyogó napsütés volt, kicsit sétáltam (munka volt az is, csak lassabban csináltam :) ) és élveztem az arcomat melegítő sugarakat. Visszafelé olyan "elegánsan" álltak a fenyőfák, hogy le kellett fényképeznem a havas csúcsaikat is.

S hogy ez a bejegyzés miért, vagy minek? Nincs indok.

Almás reformosan

A reform almás pite receptjét még Kismaruszja oldalán találtam régebben, ő pedig Siccikétől vette. Nagyon elégedett voltam, mikor először készítettem, mert igen jól formázható, gyorsan készen is van, és persze finom is. Minden egyes alkalommal módosítottam egy kicsit. Egyrészt a cukor miatt, másrészt a margarint próbáltam kihagyni. Így az általam használt recept most így néz ki:
30 dkg teljeskiőrlésű liszt
10 dkg finomabbra őrölt kukoricadara, vagy liszt
2 dl almalé
1 dl olivaolaj
1 kk borkőmentes sütőpor
1 csipet só
fahéj
Soksok alma (legalább 1 kg, de aki a sütis almát szereti...)

Az eredeti receptben 15 dkg biomargarin van, mivel többször sütöttem almást, mint margarin volt itthon, kerestem egyszerűbb megoldást. Olajjal is megfelelőnek találtam.
Továbbá 10 dkg méz is szerepelt, mivel azonban az ilyesfajta édesítést még mindig hanyagolom, az jutott eszembe, hogy ott a kinyomkodott alma leve felhasználatlanul, miért ne lehetne azt víz helyett a tésztába keverni. Csak így az alma pucolásával kell kezdeni.

Elkészítés:
Az alma magházát kivágom, majd a turmixgép késes részével egyszerűen összeaprítom. Néha reszelem, de az előbbi gyorsabb. A nagyjából kinyomkodott levet egy másik edénybe teszem.
A búzalisztet és a kukoricadarát egy csipet sóval és a sütőporral egy nagyobb edényben átmorzsolom, majd hozzáöntöm az almalevet (ami kicsit darabos olykor, de a tészta állagát nem bántja). Jól összedolgozom, és állni hagyom kicsit.
Később kinyújtom a tésztát, általában egy kerek piteformába simítom az első réteget, rákanalazgatom az almát, megszórom fahéjjal, majd egy második réteg tésztával befedem. Szépen összenyomkodom a széleit, s ha kedvem van a kimaradt darabokkal díszítem is.

Évváltás

2009.

Megálltam egy pillanatra. Félrebillentett fej, elgondolkozom, fintor, mosoly. Most akkor mit is akarok írni? :)

Kicsit másabb volt ez az ünnepesdi, mint régebben. Volt jobb is, rosszabb is. Nagy elhatározások, azok most is voltak. Még tavaly karácsony előtt, hogy majd jövőre nem így lesz... :) Aztán persze még jobban az utolsó pillanatra halasztódtak, mint akkor.

Kevesebbet főztünk (többször ettünk ugyanazt) kicsit többet játszottunk, a fiúk pedig kicsit többet voltak távol (Étsd az udvaron szereltek, hegesztettek, cipekedtek - most állunk át bálaégető kazán használatára, és számukra a szilveszter és újév napjának fele ilyen élvezetekkel telt. Apa, ha lenne ott hely, szerintem pár napig a kazánnal aludna, vagy felhozná, ha nem lenne 600 kiló. :) )

Ismerősök, rokonok bejöttek este, és elbeszélgettük, játszottuk az időt. Hamar éjfél lett, aztán fél kettő is. Nem fogadkoztam. Eszembe sem jutott.
Csak igyekszem egy picit leállni.
Ha lehet, kerülni a TV-nézést (nem mintha a 2 hét alatt összesen 4 műsornál többet néztem volna, ebből 1 híradó volt.)
Jobb lenne többet lenni a természetben (Ácsorogtam is szombat éjféltől fél egyig a -10 fokban, és nem hullottak a csillagok. :( ) Kicsit többet foglalkozni a körülöttem lévőkkel, kevesebbet a saját bajaimmal, és türelmesebbnek lenni.
No, majd meglátjuk.

Akkor mit főzzünk?

Miután a hugom nagy társaságban megjegyezte, hogy soha semmi lúgosat nem főzünk otthon... (azt elfelejtette, hogy főzünk, csak nem eszi meg :) ) ... rákérdeztem reggel, hogy na akkor mit főzzünk?!
Vadast. (ugyan a tészta nem kifejezetten a fenti kategória, de az egyensúly meglesz)

Nem sokat gondolkozott. Kiköpte. Én meg bólintottam gorsan, és mielőtt kiosont volna a konyhából, elkaptam a frakkját, hogy akkor viszont várom a segítségét. És mosogatott, pucolt, kutyult, kavart... :)

Mennyiségek, ajajj. Itt leszek bajban. Két halom répa, két halom zöldség, két fej hagyma, négy babérlevél, 3 csomag tészta, egy kukta és 9 lábas :)

Összetevők:

Kb. 6 nagyobb répa
6 nagyobb petrezselyem
1 kis fej zeller (ez elhagyható)
5 közepes burgonya
2 közepes fej hagyma
4 kis babérlevél
1,5 ek só
1 tk örölt köménymag

A zöldségféléket megpucoljuk, megmossuk, nagyobb darabokra vágjuk, és a sóval, és fűszerekkel egy nagy kuktában felrakjuk 3/4 órára főni. (Ha nincs kukta, marad a fazék, csak így gyorsabb, és aromásabb.)

Közben 1,5 kg tésztát oda teszünk 1 nagy fazék vízben főni 1,5 ek sóval.

Miután elkészült, hideg vízzel leszűrjük, úgy nem ragad össze annyira.
Aki szeretne, 1 ek olajat önthet a tetejére.


Hozzávalók a szójaszeletekhez:
15 szójaszelet
2 ek só
1 ek vegamix
1 ek pirospaprika
1/2 ek kömény
1/2 ek majoranna stb.
1 kk só
1 ek szezámmag
3 ek olaj (a legjobb, ha valamilyen ízesítettet használunk)
Tudom, hogy ezek a granulátumok nem tökéletesek, és a vadas szósz önmagában is elég lehet egy salátával, mivel a hugom nagyon szereti a szóját, készítettem neki azt is. Igyekszem legalább magyart választani, mert így nagyobb az esély, hogy nem génmanipulált a alpanyagból készült a termék.Nem áztatgatom. A szóját sok sóval és vegamix-szel hosszabb idő alatt puhára főzöm. Így kimegy a mű íze, és jobb állagú is. Azután hideg vízzel átöblítem, befűszerezem (milyen kedvem van épp, majoránnás, fokhagymás, vagy vegamixes), megsózom, rászórom a szezámmagot, 1 ek olajat ráöntök.
Legjobb lenne előző este így elkészíteni, hogy átvegye az ízeket.

Amíg a szója pácolódott, az elkészült zöldség levét leöntötem egy tálba.
Kiszedtem a babérleveleket, és a főtt zöldségeket összeturmixoltam. Annyit pótoltam a levéből, hogy ne túl sűrű legyen.

1 ek mustármagot
4 csepp sztíviát (1 tk méz)
1/2 citrom levét összeturmixoltam
Az a legegyszerűbb, ha a mustármagot kávédarálón megőröljük, és összekeverjük a többi összetevővel. Mindezt belekevertem a zöldségmasszába, kóstolgattam kicsit. Aztán jött a hugom, és 1 ek mustárral beállította az ő szája íze szerint.
Szerintem a kész mustár nélkül is tökéletes volt.

A végén teflon edénybe 1 ek olajat csurgattam, ráraktam a szójaszeleteket, és finoman megpirítottam mindkét oldalát.

Kínai kelből készítettem ubokával, paradicsommal, paprikával salátát. Tettem rá 1 citrom levét, 1 ek mézet, és 1 ek olajat.

Karácsony

Mamának átvittem a díszkosárba igazított feldíszített fenyőágakat. Megnézte, nyugtázta, közölte, hogy nem is várta - de azért örült neki. Tudom.

Késtem egy napot, de nagyon nem bánta, mert reggeltől főzőcskéztünk együtt, és azt kicsit többre értékelte. Nem szokott fájuk lenni, de pár ág mindig jelzi náluk is, hogy december vége van.
Ment lefeküdni, én meg benéztem a szegediek szobájába, mit csinálnak.
Hát tévét néztek. Valami jópofa film volt, már láttam.
Elindultam hazafelé a sötétben (a szomszédban laknak), és valójában ezután jön, amiért írni kezdtem. Nagyon kevés fény esett a kertre az utcáról. Először az esthajnal csillag ragyogó fénye tűnt fel, az a szikrázó, igazi csillag alakra hajadzó forma. Körbenéztem. Ezerszer ezer és tízezerszer tízezer villódzó pontocska az égen. A Tejút egészen kivehető, sőt, mintha kettőt klónoztak volna, kicsit arrébb :)
Lehült, azért ilyen tiszta és szép az éjszaka. A szél is fújt, kitisztította a levegőt.
Fáztam, de azért csak tekergettem a nyakam, elégedett voltam a világ állapotával, hiszen nagyon szépre teremtetett. Olyan igazi karácsonyi hangulatom támadt, ünnepibb, mint tegnap este.
(Karácsony, nekem ez nem úgy ünnep. Jézus októberben született, és nem kétezer éve, hanem párral több. De ez most nem volt fontos, az, hogy mit teremtett, inkább.)

Csak elindultam. A kutya vakkantgatott, csak hűvös volt, meg kezdett az ebédre elfogyasztott, morzsába forgatott kelbimbó kiürülni a pocakomból. Vacsoráztam. Pirítóst gabonakolbásszal, uborkával és paprikaszeletkékkel.

Mikor pakolásztam a hűtőben, megpillantottam a magam részére vásárolt ajándékot. :) A gyöngyösi Interspárban lelt Tante Fanny teljes őrlésű (fogalmazzunk úgy, hogy van benne korpa is :) ) lisztből készült réteslapot. Ahan... na most, vagy két hét múlva.
Első verzió. Előszedtem a kamrából a két hete sütibe készülődő almákat, és nekiálltam kimagvalni.

Közben a szegedi unokatesóimból kettő, és az egyikük párja Laci átjött. Örültem, mert Lacinak (nagyon jó szakács) voltak ötletei a készítés során.
Az almás egyszerű volt, viszont a mákossal kicsit megakadtam. Cukrot, mézet nem kívántam bele tenni, de megfőzni sem akartam előre.
Gitti: - Itt a maradék alma, tegyünk azt, két réteg mák közé... csöppentettem rá még sztíviát is.

A tetejére a maradék pici olajból, egy kanál almaléből, és pár csepp sztíviából álló löttyöt kentem tojás helyett.
Jól sikerült sütemény lett. Bár a család néhány tagja fél szemmel méregette a kirakott cukros pitlit, általában a nélkül ették meg.
Egyetlen egy gondom volt, hogy a réteslap sósabb, mint ahogyan nekem jó, de ezzel nemigen van mit tenni. Magad uram... vagy akkor nem kritizálunk, ha más. :)

Apusnak reformcsokoládé

Apa nagyon édes-szájú. Általában a süteményhez nyomatéknak egy kanál mézet is megeszik :)
És most nincs sütemény, a kenyérmennyiség 2 szeletre redukálva, de még szódavizet sem lehet...
Ül evés után, és nézeget. Jobbra, balra. Valamit még, egy falat egészségtelent...

Egyébként nem kövér, egészen izmos. Az izületei viszont nem bírják sem a villanyoszlopot, sem az elsavasodott közeget. Miután a villanyoszlopokra mászsá maradt, ez utóbbival kezdhetünk valamit. 3 hétig szigorú diétára fogta a doki, azután majd meglátjuk.

Nézve a sóvárgását, nekiálltam karobból csokoládét készíteni 10 perccel az egyik ebéd előtt. Végig gondoltam, mit is látok a csokoládék összetevőjében, agyaltam kicsit, végül egészen ehetőre sikerült.

1 dl olivaolajhoz kevertem
3 ek karobport
2 ek mézet
Kis lángon kavargattam egy percig, amíg a méz elolvadt.
Ezután belekevertem 2 ek keményítőt (lehet, hogy kevesebb is elég lett volna)
Tovább kevergettem picit, majd szójatejjel felengedtem. (Itt nem esküszöm a mennyiségre, de 1/2 dl körül lehetett. Ha többet kavarunk bele, puding lesz :) )
Amikor besűrűsödött, levettem a tűzről.
Pirított, őrölt szezámmag került még bele 3 evőkanálnyi. Hogy ezt miért? Sűrítésre gondoltam, és nem volt darált dióm, vagy mogyoróm. Szerintem nélküle is lehet.

Aprított barackot, és mandulát szórtam a masszába, majd egy alufóliát megkentem olajjal, és arra simítottam csokit.

Később, ha próbálkozom az olivaolajat dióolajra cserélem.
Apa nagyon örült a "még fejleszthető" verziónak is :)

Gofri reggelire

Egészen jó hátszelem van, mióta Apa is diétázik. (No neki persze csak lúgosítás a cél.) Igaz, hogy műszaki zsenikém meggyőzésére biorezonanciás vizsgálat kellett... ;)
Könnyebben állnak rá arra, hogy az egész étel teljes kiörlésű liszttel készüljön, ne tegyünk bele cukrot, etc. Meg kezdek rájönni hogy az öcsém / illetve ő maga is :) / szintén szereti a reform sütijeimet...

Tehát vasárnap reggel elővettem Nagy Zsuzsa Reggeli Gyümölcsös gabonaételek című receptes könyvét, és kikerestem olyan gofrireceptet, aminek nem kell sokáig pihennie. (Egyébként a reform jellegű tészta jobb ha áll egy éjszakát.)

A "tökéletes waffel"-re esett a választásom, amelyhez a következő hozzávalókat használtam fel:
2,5 csésze zabpehely
3/4 csészes kukoricaliszt
3/4 csésze teljes kiőrlésű liszt
1 tk só
5 cm-es vaníliarúd megőrölve
6 db kimagozott datolya
4,5-5 csésze forróvíz

A vaníliarúdból csak a belsejét kapartam ki, a többi részét a banánöntetnél használtam fel.
A datolyából pedig kb. a kétszeresét tettem bele a család többi tagja miatt. Nekik így sem volt túl édes. És került bele pici olivaolaj is. A vízből elég volt a 4,5 csészényi.

A száraz hozzávalókat először a víz egyik felével kell összeturmixolni, majd felhígítani a maradék folyadékkal.
15 percre állni hagyjuk. Azután előmelegtett gofrisütőben 10 perc alatt készen van.

Találtam itthon két banánt, amelyet 1 dl vízzel és 3 kanál szójatejporral botmixerrel elkészítettem. Beleáztattam a megmaradt vaníliarudat. Öntetként ezt használtam.
Emelett almát pürésítettem még, és mivel darált dió nem volt, pár szem mandula egészítette ki a reggelit.

Candida diétás időszakban próbálkoztam köles, és hajdina gofrival is. Illetve keverékekkel.
Volt olyan, ami a gofrisütőt kinyitva feül és alul is a sütőre tapadva "vigyorgott" rám. Na az az adag palacsinta sütőben végezte. Egy másik fajtánál a sütőport elmérve a kéreg megsült, de a belseje "kimászott" a gép oldalán. Erősen felpaprikázódva még fél kiló liszttel ehető lett.
Harmadik fajtához muszáj voltam egy tojást ütni...
Voltak próbálkozásaim :)
Viszont ha újra a winchesteremen lévő képekhez jutok, mutatok egészen barátságos darabokat is. (Közben jutottam... :) )
Tehát aki diétázik, bátran próbálkozzon ezekkel. Nem szabad nagy adag hajdinát, vagy kölest belerakni a tésztába, mert akkor nincs ami összetartsa, kivéve ha beleüt egy tojást. Ez utóbbi fogyasztását viszont érdemes limitálni.
Az a problémám, hogy akkor nem jegyeztem le a mennyiségeket. Ha újra nekivágok, nem felejtem el.

Te mióta főzöl, és miért? II.

A kenyérsütés... Több, mint 10 éve már. De nagyon jól mlékszem az első kenyerekre. A behorpadtakra, a nagy lyukú vizesekre, a kis gömböcökre, de a gyönyörűekre is. Meg a sótlanokra, de olyanra is, amiből kimaradt a keverőkanál. :)

Majd a saját búzánkat kezdtük darálni, és azt is használni a kenyérbe. Ez volt az első tudatos / tudattalan lépés a reform felé. Egyébként is sokkal finomabb így a kenyér. Továbbá egy Molnárnak legyen malma... :) hogy régi darálóból, vagy ipari kávéőrlő gépből készítve, az mindegy.

Évek teltek el. Allergiás lettem.
Olvastam mindenfélét. Jött a marhakór, meg a csirkevész. A hús kezdett kifordulni a számból... Talán akkor ettem utoljára, mikor először voltam Franciaországban, és Kata főzött nekem.

Az allergia azonban egyre erősödő tünetekkel és szélesedő időszakban jelentkezett.... a végén a szemem majd kimarta(m). Volt, hogy jeges pakolással feküdtem, és vártam a parlagfű szezon végét. Orr-száj maszkkal jártam dolgozni - szerencsére a Mátrába.
A polcon álló 2 halom gyógyszer nem használt. (ha bevettem se :) )

Az első ilyen évemben elolvastam Tóth Gábor Allergia és Candida kalauz című könyvét. Leálltam a tejtermékkel, kevés tojást fogyasztottam, ami segített valamennyit, azonban egyre több ételt kellett kerülnöm. Főleg nyers zöldséget és gyümölcsöket, amitől világgá akartam menni. Második évben rémlettek dolgok a candidáról szóló részből, amit akkor csak átfutottam... Mi van ha?

Az állapotom súlyosbodott. Azt, hogy nem ehettem dinnyét, még valahogy kibírtam, de mikor egy paradicsomtól bedagadt a torkom, akkor kezdett elegem lenni.
Nekikezdtem a diétának...
Két hét múlva megehettem az uborkát, és a paradicsomot, és abbahagytam a gyógyszer szedését szeptember közepén.
Júliusig nem volt szükségem rá. Ugyan jelentkeztek allergiás tüneteim, de igen mérsékelten.

Akárhogy is. Hasznos volt ez az időszak, mert nagyon sok mindent megtanultam, sok dolognak utánanéztem. Nekem kell a magyarázat, hogy mit miért tehetek/ nem tehetek a testemmel.
Nagymamám 80 éves korára megtanult barna liszttel, és növényi tejföllel ételeket készíteni. Bár a barna rizzsel nehezen barátkoznak :) Képes egy ételből kétféleképpen főzni a kedvemért.

A diétát a tegnapi nappal függesztettem fel teljesen. Megettem egy egész fehér lángost, amit Anyu készített vasárnap. (lehet fujjogni ;))
Mézet, cukrot azért még nem.

Furcsa lesz visszaállni, hogy már ehetném, de mostmár nem akarom. (Ritkán majd kilengek.) Nem hiányzik és tudom, mik a következmények.
Hát ezért főzök / főznék így, ahogy.

A mód magyarázata megvan, de válasz a miértre?
Szívesen főzök, mert örömet szerez a körülöttem lévőknek. Mert jó látni, ahogy a készített ételt boldogan belakmározzák a családtagok, barátok. Hallom barátnőm sóvárgó hangját: Gombóc... :) Miért ne készíteném el nekik.

És ha Kata, akkor Levendulakert, te mióta és miért?

Úgy írnék már arról a hét dologról...

Ha így haladok, már a következő Francia utamról is visszajövök, mire egy tisztességes bejegyzés kerekedik ide... (Kata ne izgulj, ne kezdd zárni az ajtókat, nem most lesz :) )

Len hozott egy olyan kérdést, ami héttel felér. Csak nem tudta, hogy így túlgrafomán énem szabadítja a tisztelt publikumra. Cikáznak a gondolatok, mi is legyen az a hét. De melyiket vegyem előre? Mit ne írjak le? :)
Nem cifrázom, inkább beleesek a közepébe:

Babáztam. Egy hetet. Szomorúan kellett megállapítanom, hogy 12 évesen jobban ment a dolog, pedig textil pelus és egyéb "kőkorszaki" vívmányok segítettek. Egy öt hónapos apróságot a kezemben altatva Montrouge-ban kellett rádöbbennem, hogy felnőttem. 31 éves vagyok, éppen felelős egy csöpp kis életért, aki a barátnőm gyermeke. Dolgozom, sőt, adót is fizetek. Olykor (félre) kormányozok embereket. Már nem úgy gondolkodom, mint pár éve. Persze változunk, folyamatosan alakul a világszemléletünk, de ez most más volt.
Azt gondoltam, hogy az én fejem sohasem fog benőni, pedig de... ha kell. Khm. Ha éppen nem visítva kergetőzöm a hugommal. :)
Dávidra visszatérve, igazán nyugodt fekete szemű baba, aki nagyon az ember szívébe tud férkőzni. Szereti, ha énekelek neki, és most hiányzik a tisztelt Mamaával együtt. Messze vannak.

Repültem. Újra.

A térisznyos lényem repülőre ülve elfelejti az előbi tényt, és alíg várja a fel, és leszállást. Közben pedig élvezi a látványt. (Norvégia dettó.)
Mindig lenyűgöz, milyen nagyszerűen lett megalkotva földünk, bámulom a hegycsúcsokat, olykor a végtelen fehér felhőket, és a naplementét/napfelkeltét. Két lábban a földön állva is bámulatos színeket produkál a nap, azonban fentről nézve méginkább simogatja a szemet a vörös árnyalatú színkavalkád.
Legutóbb hazafelé mindendebben egy úton részem volt. Budapest fölé már sötétben értünk. Kivehető volt a Lánchíd, egyéb középületek. Igazán szép fölülről megbámulni.

Három... munka. Erről nem akarok sokat. Szeretem. Néha gyűlölöm, mint az elmúlt két napban. Amikor az összes környékbeli őrangyal mind azon dolgozott, hogy ne bukjunk abba a dologba bele... Olyankor az jár a fejemben, hogy inkább házvezetőnőnek mentem volna, esetleg kapálnék a kukoricaföldön, vagy fóliáznék, csak szellemi munkát ne. :)
Aztán eszembe jut, de hogy honnan... a szeretet hosszútűrő, nem gerjed haragra, nem keresi a maga hasznát... (sajnos ez sokszor nem megy) És akkor legyen ez a negyedik. Isten, a Biblia. Van aki legyint. Nem baj. Engem sok mindenen ez segít át.

Zenekar. Szeretem művelni. És szeretem a csapatot is.
Rézfúvós. Tuba, harsona, kürt, trombita, klarinét, hegedű... a zene áldás. Lehet.
És lehet az ellenkezője is, mint a TV. Kikapcsolja az agyat. A monotonitás elfáraszt, a nem megfelelő hangsúlyok fölösleges feszültséget keltenek. Nem jó, ha az ember nem gondolkodik.

CLi. Volt egyszer egy lemezújság... Hogy az meg mi? Fiatalok írtak cikkeket, mindenről, és mindenkiről, páran összeszerkesztették, és lemezen terejsztettük. (Terror News, KenderMag - ha erről a kettőről valakinek beugrik valami) Aztán jött az internet, és elhalt az egész, amit nagyon sajnálok, mert igazán jó közösség volt az is. Egy fél szám cikkei itt vannak a winchesteremen, és várják a jó szerencsét.

Hét? Nem. Na arról végképp nem írok! Már csak azért sem, mert dacolok a világgal. Illetve az dacol velem.
De mi legyen helyette?
Igen. Megvan. A fotózás.

Természetképek. Inkább, mint emberek, mert azt nem tudok. Azok mozognak, ficeregnek, és elégedetlenek. Viszont hamarabb "derül" vagy "borul", nem kell napokat várni egy napos pillanatra. :)

Olympus C-750 UZ. Hihetetlen, de még mindig jó a kategóriájában. Bár a múlt héten egy Canon EOS 40D-vel hűtlenkedtem...
Jó elraktározni így is az emlékeket. Visszanézve oly sok érzést, hangulatot, emléket közvetít. Bármikor végigfutom a Preikestolenen készült képeimet, ott vagyok. Azt a nyálkás, ködös időt - amit ott és akkor annyira élveztem - talán már el is felejtem, látványra, milyen volt.

Pedig sohasem szeretném, mert imádom a hegyeket, és a vizet is.

És a vége? Kinek görgessem tovább?

Most: Fűszerkertnek, Rékának és Junkfoodnak :)

Itthon vagyok már...

Igen, hazajöttem, csak hallgatok. A blogon.
Magamban nem, ott félig kész bejegyzések "szálldosnak", és készülődnek elektronikus formában is megjelenni, ha el nem száll felettük az idő, vagy el nem felejtem. :)

Majdcsak befejezem a "te mióta főzöl" válaszomat, és 7x7 dologról is könnyen fogok regélni, ha egyszer hosszabb időt is szakítok majd arra, hogy e célból üljek a gép előtt.
Addig is, bocs mindenkitől.

Te mióta főzöl, és miért?

Dulmina volt olyan kedves, és továbbadta a kérdést. Köszönöm.
Ez eddig rendben is volna, csak honnan kezdjem?
Onnan, hogy totyogósan a véleményem annyi volt a meggyes pitéről, hogy rajtahagytam az épp kisült költeményen a pelusom lenyomatát?
Esetleg ott, hogy a (Anya fóliázott egy időben) legnagyobb és legszebb 80 dekás uborkát megrágtam, mikor pedig rámszólt, hogy akkor edd is meg!... eltűnve bizony megettem :)
Vagy ott, hogy sót loptam a szomszédban lakó Nenike konyhaszekrényéből?
Esetleg arról meséljek, hogy a nyers tésztát is lopkodtam, és Mama azóta is emlegeti, hogy "picit veszek, picit veszek". :)

Bizonyos tekintetben alakult az ízlésem... úgy gondolom akkor elég sót ettem, ma már kevesebb is elég. A tejfölös meggyes pite azóta sem a kedvencem, az uborka iránti rajongásom viszont megmaradt.

Főzési tudományom általános iskolás időszakomban abból állt, hogy vegetáriánus nagyapámmal délben rárontottunk a csirkékre, és tojást sütöttünk, ha nem találtunk fogunkra való kaját. (Sokszor ki sem nyitottuk a hűtőt, Anyu vérnyomását emelendő.)
Mennyiszer megégettem azt a két lábast... de azóta is megvannak.

Salátát készíteni egyik Bózsvai tábor után kezdtem, mivel nagyon megkedveltem az ottani menüből az egyik fajtát.

Azután jöttek a nyári szünetek, és megtanultam élesztő pástétomot készíteni, meg paprikás krumplit főzni. Anyu leírta részletesen egy lapra, én meg alkottam, míg nem volt otthon. Addig volt jó, míg önállóskodni nem kezdtem, és hasraütésre főztem a sósabbnál sósabb zöldségleveseket... Igazán nem szólhatok semmit, mert bár viccelődve, de mindig megették. Azt hiszem ez a szakácskodni szeretők titka, nem törték le az első próbálkozásokat. (Kati pogácsája :) )

Majd palacsinta sütés 4 literes lábassal nekiállva kamasz fiúk hasába... sose maradt kidobni való azon a jópár égetten kívül :)

Egyszer a paradicsomos töltött káposzta receptjét is megkaptam. A húsos, nagyanyám féle hatalmas töltött savanyúkáposzta levélbe tekert sosem kellett, viszont az a szójás valami tejföllel azóta is bejön.

Sütéssel nem is tudom mikor kezdtem el kacérkodni. Talán piskótákat gyártottam eleinte, mert az egyszerű volt. Abból meggyeset, lekváros tekercset és kókuszkockát, meg lúdlábat. A család ette a sütit, én meg magában a szélét.
És a töménytelen mennyiségű vaníliakiflik. Azt a Horváth Ilona féle SZAKÁCSKÖNYVBEN találtam egyszer. Mivel tudtam, hogy a tesómék úgysem ennék meg a diósat, megbolondítottam (fa)mogyoróval. (az a törökmogyoró?) No az egy nagyon jó ötlet volt.

Hús sütésben mindig nagyon otthon voltam. Be a tepsibe a csirkecombot, csirkemellet. Vagy csak simán befűszereztem, vagy egy lecsós alapot készítettem, esetleg főtt zöldségfélét törtem alá, és azzal sütöttem össze.

Jöttek a rántott dolgok, azzal Anya sosem szeretett piszmogni. Rám hagyta. Cukkini, karfiol, zöldséges fasírt, otthon termelt laskagomba.

Ahogy így gondolkodom, az első 1-2 próbálkozás után soha nem magamnak készítettem az ételeket, hanem a család, a barátok kedvében szerettem volna járni velük. Mindig nagy mennyiségekben kellett gondolkodnom, így a mostani candidás étrendem rendszerint 3 napi egyforma kajából áll, mert nem tudok keveset főzni.

És hogy hogyan kezdtem el reformálódni?
Vallási okokból valahol mindig is jobban ügyeltünk arra, hogy mit eszünk. Disznóhúst, tengeri herkentyűket, nyulat sosem tettünk az asztalra. Az volt a természetes, hogy a rakott krumpli, töltött paprika, paprikáskrumpli, lecsó nem húsos étel. Amúgy sem nagy mennyiségben került állat az asztalra. Állati eredetű, az igen. Méz, tej, tejföl, tojás. A jó kajákhoz nem is kellett más számunkra.
Zöldség, meggy, karalábé, karfiol, bab, paradicsomleves. Tök, zöldbabfőzelék. Lecsó. Krumplis, káposztás, túrós, diós, mákos, gombás, borsós tészta. Spagetti paradicsom szósszal, esetleg vadas szósszal. Héjában sült krumpli sült hagymával, tejföllel, rakott kompér, gombás rizs.

És egyszer eljött a pillanat, amikor a Severin megsütötte az első kenyeret az otthonunkban. Még 98-ban.

Folyt. köv.
De most kicsit az ínyenc francia világ lopja az időmet ;)

A citrom az nem savasít? II.

Nagy Zsuzsa egyik könyvéből való a következő táblázat. Egyszer, majd ha nagyon ráérek, be is írom rendesen. Nem esküszöm rá, de talán a Pástétomok és szendvicsek címűből, vagy Húspótlókból. Majd megnézem, és kijavítom.
Időnként látok ellentmondásokat különböző táblázatok között, de túl nagyot nem tévedhetnek...
Azt mondják az okosabbak, hogy 2/3-1/3 lenne megfelelő a lúgosító/savasító ételek arányát tekintve.

És a válasz végre a fenti kérdésre: Nem, a citrom lúgosító hatású. (cukorral megspékelve már persze nem)

A citrom, az nem savasít?

Barátnőm hugával beszélgettünk kicsit arról, hogyan is lehet a szervezetet normál kerékvágásba terelni. Sokminden érdekelné, amire pár szóban nem lehet válaszolni.
Anett, ez a pár sor lentebb neked szól. Ami éppen eszembe jut a dologról, én mit csinálok, és miért úgy. (Azért hozzáteszem, hogy a témáról könyvek íródtak, és nem részemről... :))

Szerintem az első pont, amit le kell szögezni, hogy nem kell rohanni és fenekestől felfordítani az életed. A legtöbb ember ott szúrja el, hogy 2 hétig tart a nagy lelkesedés, azután belefárad abba, hogy ezt is észben kell tartanom, meg azt is, és azután úgy érzi, semmit sem szabad. Például, megszokná idővel, hogy étkezés közben nem iszik, azután kezdene neki másnak.
Tehát mértékletesség a mértékletességben is. :) Ha egyszer-egyszer felborítod a rendet, hét megteszed.

Egyébként 8 alapelvet érdemes szem előtt tartani:
1. Táplálkozás
2. Levegő
Hasi légzés - miért használnád fél gőzön a tüdődet. Nyitott ablaknál aludni... ezek nem újdonságok.
3. Víz
Jobb esetben 70-80%-unk víz. Nem árt utána pótolni. Minimum 2 l folyadék naponta.
Víz, nem cukros löttyök. Miért? Egyrészt felesleges üres kalória, a méreganyagok távozása érdekében is szükséges, másrészt a gyomornak sem ártana pihenni az étkezések között.
Ráeszel/iszol, A félig megemésztett táplálékhoz és az újonan bevittekhez különböző gyomornedv termelésre volna szükség, az újrakeveredett ételeket nem fogja tudni tökéletesen megemészteni. Erjed a gyomorban. Rossz közérzet, puffadás... elhúzódik az emésztés, az ember agyának meg csepp vér se jut.
Étkezés előtt 20 perccel, közben, és utána 1 órával nem kellene inni, mert felhígítja a gyomortartalmat. Először a gyomornak fel kell szívnia a folyadékot, azután tud nekiállni az emésztésének.
4. Napfény
Koleszterincsökkentő hatása van, D vitamin termeléshez elengedhetetlen.
5. Mozgás
Szellemi frissességhez igen is kell, hogy némi mozgás váltsa fel az irodában ücsörgést. Kiszellőzzön az ember feje. Kis kertészkedés, séta.
6. Pihenés
Kell az is! Heti egy pihenőnap. Nekem a szombat, kinek, hogy... Erről majd írok egyszer.
7. Mértékletesség
Főfőpont, mindenben. Ez nekem nem szokott menni csak 10 esetből 3x...
8. Lelki nyugalom
Enélkül nem ér az egész semmit sem, a stressz gyilkol...

Ezek szorosan összefüggnek, hiszen hiába táplálkozol helyesen, ha naponta 4 órát alszol, és közben fel sem kelsz a fotelből, csak a számítógépet nyomkodod...

De térjek vissza a táplálkozáshoz.
A teljes kiörlésű gabonák fogyasztása. Miért? A lehántolt burkolatban van a lényeg, vitaminok, ásványi anyagok. Plusz rostanyag, gyorsítja az emésztést is, segíti a mérganyagok távozását. (Állítólag kenyéren és vízen hiányosan táplálkozva, de évekig el lehet élni. Nem próbáltam, :) de lehet benne valami.)

Kevesebb cukor. A finomított cukrok fogyasztása esetén pl. a saját immunrendszered ellen dolgozol. Hízlal, tönkreteszi a fogakat, növeli a gyomorsavtartalmat, hajlamosít megbetegedésekre... a' la candida, de rák, érelmeszesedés.

Több gyümölcs. Több zöldségféle. És nyersen. Nem hiszem, hogy nagyon magyarázni kellene miért. Vitaminokban, ásványi anyagokban, rostokban gazdagok. Kalóriaértékben szegények. Nagyon finomak. Frissítenek. Szív és érrendszeri megbetegedések kockázatának csökkentői...

Zsiradékfogyasztás csökkentése. Inkább olajos mag formájában, vagy hidegen sajtolt olajok fogyasztása ajánlott. Olajos magvak: egyrészt eszenciális zsírsavtartalmuk magas, különböző ásványi anyag és vitamintartalmuk kiemelkedő. Gondoltad volna pl., hogy kálciumbevitel növelésére az egyik legjobb megoldás a szezámmag rendszeres fogyasztása? Szív és érrendszeri problémák megelőzésénél is szerepet játszik.
Erre szokott jönni az, hogy "kijönnek a ragyáim". Miután a candida diétából kifolyólag fél évig tökmagon éltem, meg mandulán és dión, kimondhatom, megint csak attól függ, mit mivel eszel. Amíg némi gyümölcs, zöldségfélék és "nuku" szénhidrát bevitel volt, a pattanások nem jöttek elő. Mostanában, hogy növeltem a szinhidrát mennyiségét, olykor tapasztalom, de csak ha olajos magot tartalmazó tálba is nagyobb marékkal nyúlok.

Rendszeresség. A szervezet könnyen hozzászokik, termeli az adott időben a gyomornedveket, megkapja a táplálékot, megemészti, kész. Halad a körforgás, és a szervezetnek nem erre kell fordítani a teljes energiáit.

Ételtársítás.
Gyümölcsöt és zöldséget ne fogyassztunk egyszerre. Más jellegű emésztőnedvek szükségesek hozzájuk, erjedés indulhat be a gyomorban. A következő táblázatot a Biblia a helyes táplálkozásról című könyvből vettem.
Magas szénhidráttartalmú + fehérjében gazdag ételeket ne egy étkezésen belül tálaljunk, mert fermentációs folyamatok indulnak be. Meggyötri az emésztőszerveket.
Hüvelyesek + gabonák együtt (komplettálva) teljes értékű fehérjéket adnak.
Tej+tojás+cukor együtt alkoholt eredményez a gyomorban...

Tudom, csak belekaptam sokmindenbe... bocs.