2010. február 22., hétfő

Mézes

Jó kis mézes süti lett, bár elég fűszeres, és számomra édes. A többiek szerint kopogós, és túl sok szegfűszeg borult bele, de Anya azt mondta, hogy a duma ellenére el kellett az orruk elől rakni, mert túl jól fogyott. :)
Tény, nem egy omlós, puha valami - több cukorral és margarinnal biztosan az lenne - de sokszor jól esik a ropogtatni való.

Hozzávalók:
50 dkg teljeskiőrlésű liszt
2 púpos ek méz
2 ek gyümölcscukor
4 ek olivaolaj
1 kk szódabikarbóna
1 csapott kk őrölt szegfűszeg
1 csapott kk fahéj
víz

Díszítéshez: 10 dkg héj nélküli mandula

A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd  az olajjal átmorzsoljuk az egészet, azután beletesszük a mézet, és felengedjük kevés vízzel. Az a lényeg, hogy kemény, de gyúrható tésztát kapjunk.
Eleinte merő ragacs az egész, kis türelem kell hozzá, de ahogy átdolgozza az ember a tésztát, a nagyja kezd leválni. Azért előfordul, hogy a nagykést is be kell fogni megszabadulni tőle - persze csak az életlenebbik felét. :)
Ez a tészta most különböző okokból kifolyólag 1 napot pihent a hűtőben, de normál esetben egy óra várakozás is elég hűvös helyen.
Pihentetés után kilisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, és különböző formákat szaggatunk belőle. Nem túl sűrűn (valamennyit dagad) egymás mellé helyezzük a kiszaggatott szíveket, csillagokat, gombát, rénszarvast,  és télepót... szóval az egész kampániát. 
Ha kedvünk van fél mandulaszemekkel díszíthetjük.
180 C fokos sütőben 20-25 perc alatt megsül. 
Jól záródó fém dobozban sokáig eltartható - ha nem hozzuk ki a kamrából. :)

Nincsenek megjegyzések: