Úgy írnék már arról a hét dologról...

Ha így haladok, már a következő Francia utamról is visszajövök, mire egy tisztességes bejegyzés kerekedik ide... (Kata ne izgulj, ne kezdd zárni az ajtókat, nem most lesz :) )

Len hozott egy olyan kérdést, ami héttel felér. Csak nem tudta, hogy így túlgrafomán énem szabadítja a tisztelt publikumra. Cikáznak a gondolatok, mi is legyen az a hét. De melyiket vegyem előre? Mit ne írjak le? :)
Nem cifrázom, inkább beleesek a közepébe:

Babáztam. Egy hetet. Szomorúan kellett megállapítanom, hogy 12 évesen jobban ment a dolog, pedig textil pelus és egyéb "kőkorszaki" vívmányok segítettek. Egy öt hónapos apróságot a kezemben altatva Montrouge-ban kellett rádöbbennem, hogy felnőttem. 31 éves vagyok, éppen felelős egy csöpp kis életért, aki a barátnőm gyermeke. Dolgozom, sőt, adót is fizetek. Olykor (félre) kormányozok embereket. Már nem úgy gondolkodom, mint pár éve. Persze változunk, folyamatosan alakul a világszemléletünk, de ez most más volt.
Azt gondoltam, hogy az én fejem sohasem fog benőni, pedig de... ha kell. Khm. Ha éppen nem visítva kergetőzöm a hugommal. :)
Dávidra visszatérve, igazán nyugodt fekete szemű baba, aki nagyon az ember szívébe tud férkőzni. Szereti, ha énekelek neki, és most hiányzik a tisztelt Mamaával együtt. Messze vannak.

Repültem. Újra.

A térisznyos lényem repülőre ülve elfelejti az előbi tényt, és alíg várja a fel, és leszállást. Közben pedig élvezi a látványt. (Norvégia dettó.)
Mindig lenyűgöz, milyen nagyszerűen lett megalkotva földünk, bámulom a hegycsúcsokat, olykor a végtelen fehér felhőket, és a naplementét/napfelkeltét. Két lábban a földön állva is bámulatos színeket produkál a nap, azonban fentről nézve méginkább simogatja a szemet a vörös árnyalatú színkavalkád.
Legutóbb hazafelé mindendebben egy úton részem volt. Budapest fölé már sötétben értünk. Kivehető volt a Lánchíd, egyéb középületek. Igazán szép fölülről megbámulni.

Három... munka. Erről nem akarok sokat. Szeretem. Néha gyűlölöm, mint az elmúlt két napban. Amikor az összes környékbeli őrangyal mind azon dolgozott, hogy ne bukjunk abba a dologba bele... Olyankor az jár a fejemben, hogy inkább házvezetőnőnek mentem volna, esetleg kapálnék a kukoricaföldön, vagy fóliáznék, csak szellemi munkát ne. :)
Aztán eszembe jut, de hogy honnan... a szeretet hosszútűrő, nem gerjed haragra, nem keresi a maga hasznát... (sajnos ez sokszor nem megy) És akkor legyen ez a negyedik. Isten, a Biblia. Van aki legyint. Nem baj. Engem sok mindenen ez segít át.

Zenekar. Szeretem művelni. És szeretem a csapatot is.
Rézfúvós. Tuba, harsona, kürt, trombita, klarinét, hegedű... a zene áldás. Lehet.
És lehet az ellenkezője is, mint a TV. Kikapcsolja az agyat. A monotonitás elfáraszt, a nem megfelelő hangsúlyok fölösleges feszültséget keltenek. Nem jó, ha az ember nem gondolkodik.

CLi. Volt egyszer egy lemezújság... Hogy az meg mi? Fiatalok írtak cikkeket, mindenről, és mindenkiről, páran összeszerkesztették, és lemezen terejsztettük. (Terror News, KenderMag - ha erről a kettőről valakinek beugrik valami) Aztán jött az internet, és elhalt az egész, amit nagyon sajnálok, mert igazán jó közösség volt az is. Egy fél szám cikkei itt vannak a winchesteremen, és várják a jó szerencsét.

Hét? Nem. Na arról végképp nem írok! Már csak azért sem, mert dacolok a világgal. Illetve az dacol velem.
De mi legyen helyette?
Igen. Megvan. A fotózás.

Természetképek. Inkább, mint emberek, mert azt nem tudok. Azok mozognak, ficeregnek, és elégedetlenek. Viszont hamarabb "derül" vagy "borul", nem kell napokat várni egy napos pillanatra. :)

Olympus C-750 UZ. Hihetetlen, de még mindig jó a kategóriájában. Bár a múlt héten egy Canon EOS 40D-vel hűtlenkedtem...
Jó elraktározni így is az emlékeket. Visszanézve oly sok érzést, hangulatot, emléket közvetít. Bármikor végigfutom a Preikestolenen készült képeimet, ott vagyok. Azt a nyálkás, ködös időt - amit ott és akkor annyira élveztem - talán már el is felejtem, látványra, milyen volt.

Pedig sohasem szeretném, mert imádom a hegyeket, és a vizet is.

És a vége? Kinek görgessem tovább?

Most: Fűszerkertnek, Rékának és Junkfoodnak :)

Itthon vagyok már...

Igen, hazajöttem, csak hallgatok. A blogon.
Magamban nem, ott félig kész bejegyzések "szálldosnak", és készülődnek elektronikus formában is megjelenni, ha el nem száll felettük az idő, vagy el nem felejtem. :)

Majdcsak befejezem a "te mióta főzöl" válaszomat, és 7x7 dologról is könnyen fogok regélni, ha egyszer hosszabb időt is szakítok majd arra, hogy e célból üljek a gép előtt.
Addig is, bocs mindenkitől.

Te mióta főzöl, és miért?

Dulmina volt olyan kedves, és továbbadta a kérdést. Köszönöm.
Ez eddig rendben is volna, csak honnan kezdjem?
Onnan, hogy totyogósan a véleményem annyi volt a meggyes pitéről, hogy rajtahagytam az épp kisült költeményen a pelusom lenyomatát?
Esetleg ott, hogy a (Anya fóliázott egy időben) legnagyobb és legszebb 80 dekás uborkát megrágtam, mikor pedig rámszólt, hogy akkor edd is meg!... eltűnve bizony megettem :)
Vagy ott, hogy sót loptam a szomszédban lakó Nenike konyhaszekrényéből?
Esetleg arról meséljek, hogy a nyers tésztát is lopkodtam, és Mama azóta is emlegeti, hogy "picit veszek, picit veszek". :)

Bizonyos tekintetben alakult az ízlésem... úgy gondolom akkor elég sót ettem, ma már kevesebb is elég. A tejfölös meggyes pite azóta sem a kedvencem, az uborka iránti rajongásom viszont megmaradt.

Főzési tudományom általános iskolás időszakomban abból állt, hogy vegetáriánus nagyapámmal délben rárontottunk a csirkékre, és tojást sütöttünk, ha nem találtunk fogunkra való kaját. (Sokszor ki sem nyitottuk a hűtőt, Anyu vérnyomását emelendő.)
Mennyiszer megégettem azt a két lábast... de azóta is megvannak.

Salátát készíteni egyik Bózsvai tábor után kezdtem, mivel nagyon megkedveltem az ottani menüből az egyik fajtát.

Azután jöttek a nyári szünetek, és megtanultam élesztő pástétomot készíteni, meg paprikás krumplit főzni. Anyu leírta részletesen egy lapra, én meg alkottam, míg nem volt otthon. Addig volt jó, míg önállóskodni nem kezdtem, és hasraütésre főztem a sósabbnál sósabb zöldségleveseket... Igazán nem szólhatok semmit, mert bár viccelődve, de mindig megették. Azt hiszem ez a szakácskodni szeretők titka, nem törték le az első próbálkozásokat. (Kati pogácsája :) )

Majd palacsinta sütés 4 literes lábassal nekiállva kamasz fiúk hasába... sose maradt kidobni való azon a jópár égetten kívül :)

Egyszer a paradicsomos töltött káposzta receptjét is megkaptam. A húsos, nagyanyám féle hatalmas töltött savanyúkáposzta levélbe tekert sosem kellett, viszont az a szójás valami tejföllel azóta is bejön.

Sütéssel nem is tudom mikor kezdtem el kacérkodni. Talán piskótákat gyártottam eleinte, mert az egyszerű volt. Abból meggyeset, lekváros tekercset és kókuszkockát, meg lúdlábat. A család ette a sütit, én meg magában a szélét.
És a töménytelen mennyiségű vaníliakiflik. Azt a Horváth Ilona féle SZAKÁCSKÖNYVBEN találtam egyszer. Mivel tudtam, hogy a tesómék úgysem ennék meg a diósat, megbolondítottam (fa)mogyoróval. (az a törökmogyoró?) No az egy nagyon jó ötlet volt.

Hús sütésben mindig nagyon otthon voltam. Be a tepsibe a csirkecombot, csirkemellet. Vagy csak simán befűszereztem, vagy egy lecsós alapot készítettem, esetleg főtt zöldségfélét törtem alá, és azzal sütöttem össze.

Jöttek a rántott dolgok, azzal Anya sosem szeretett piszmogni. Rám hagyta. Cukkini, karfiol, zöldséges fasírt, otthon termelt laskagomba.

Ahogy így gondolkodom, az első 1-2 próbálkozás után soha nem magamnak készítettem az ételeket, hanem a család, a barátok kedvében szerettem volna járni velük. Mindig nagy mennyiségekben kellett gondolkodnom, így a mostani candidás étrendem rendszerint 3 napi egyforma kajából áll, mert nem tudok keveset főzni.

És hogy hogyan kezdtem el reformálódni?
Vallási okokból valahol mindig is jobban ügyeltünk arra, hogy mit eszünk. Disznóhúst, tengeri herkentyűket, nyulat sosem tettünk az asztalra. Az volt a természetes, hogy a rakott krumpli, töltött paprika, paprikáskrumpli, lecsó nem húsos étel. Amúgy sem nagy mennyiségben került állat az asztalra. Állati eredetű, az igen. Méz, tej, tejföl, tojás. A jó kajákhoz nem is kellett más számunkra.
Zöldség, meggy, karalábé, karfiol, bab, paradicsomleves. Tök, zöldbabfőzelék. Lecsó. Krumplis, káposztás, túrós, diós, mákos, gombás, borsós tészta. Spagetti paradicsom szósszal, esetleg vadas szósszal. Héjában sült krumpli sült hagymával, tejföllel, rakott kompér, gombás rizs.

És egyszer eljött a pillanat, amikor a Severin megsütötte az első kenyeret az otthonunkban. Még 98-ban.

Folyt. köv.
De most kicsit az ínyenc francia világ lopja az időmet ;)

A citrom az nem savasít? II.

Nagy Zsuzsa egyik könyvéből való a következő táblázat. Egyszer, majd ha nagyon ráérek, be is írom rendesen. Nem esküszöm rá, de talán a Pástétomok és szendvicsek címűből, vagy Húspótlókból. Majd megnézem, és kijavítom.
Időnként látok ellentmondásokat különböző táblázatok között, de túl nagyot nem tévedhetnek...
Azt mondják az okosabbak, hogy 2/3-1/3 lenne megfelelő a lúgosító/savasító ételek arányát tekintve.

És a válasz végre a fenti kérdésre: Nem, a citrom lúgosító hatású. (cukorral megspékelve már persze nem)

A citrom, az nem savasít?

Barátnőm hugával beszélgettünk kicsit arról, hogyan is lehet a szervezetet normál kerékvágásba terelni. Sokminden érdekelné, amire pár szóban nem lehet válaszolni.
Anett, ez a pár sor lentebb neked szól. Ami éppen eszembe jut a dologról, én mit csinálok, és miért úgy. (Azért hozzáteszem, hogy a témáról könyvek íródtak, és nem részemről... :))

Szerintem az első pont, amit le kell szögezni, hogy nem kell rohanni és fenekestől felfordítani az életed. A legtöbb ember ott szúrja el, hogy 2 hétig tart a nagy lelkesedés, azután belefárad abba, hogy ezt is észben kell tartanom, meg azt is, és azután úgy érzi, semmit sem szabad. Például, megszokná idővel, hogy étkezés közben nem iszik, azután kezdene neki másnak.
Tehát mértékletesség a mértékletességben is. :) Ha egyszer-egyszer felborítod a rendet, hét megteszed.

Egyébként 8 alapelvet érdemes szem előtt tartani:
1. Táplálkozás
2. Levegő
Hasi légzés - miért használnád fél gőzön a tüdődet. Nyitott ablaknál aludni... ezek nem újdonságok.
3. Víz
Jobb esetben 70-80%-unk víz. Nem árt utána pótolni. Minimum 2 l folyadék naponta.
Víz, nem cukros löttyök. Miért? Egyrészt felesleges üres kalória, a méreganyagok távozása érdekében is szükséges, másrészt a gyomornak sem ártana pihenni az étkezések között.
Ráeszel/iszol, A félig megemésztett táplálékhoz és az újonan bevittekhez különböző gyomornedv termelésre volna szükség, az újrakeveredett ételeket nem fogja tudni tökéletesen megemészteni. Erjed a gyomorban. Rossz közérzet, puffadás... elhúzódik az emésztés, az ember agyának meg csepp vér se jut.
Étkezés előtt 20 perccel, közben, és utána 1 órával nem kellene inni, mert felhígítja a gyomortartalmat. Először a gyomornak fel kell szívnia a folyadékot, azután tud nekiállni az emésztésének.
4. Napfény
Koleszterincsökkentő hatása van, D vitamin termeléshez elengedhetetlen.
5. Mozgás
Szellemi frissességhez igen is kell, hogy némi mozgás váltsa fel az irodában ücsörgést. Kiszellőzzön az ember feje. Kis kertészkedés, séta.
6. Pihenés
Kell az is! Heti egy pihenőnap. Nekem a szombat, kinek, hogy... Erről majd írok egyszer.
7. Mértékletesség
Főfőpont, mindenben. Ez nekem nem szokott menni csak 10 esetből 3x...
8. Lelki nyugalom
Enélkül nem ér az egész semmit sem, a stressz gyilkol...

Ezek szorosan összefüggnek, hiszen hiába táplálkozol helyesen, ha naponta 4 órát alszol, és közben fel sem kelsz a fotelből, csak a számítógépet nyomkodod...

De térjek vissza a táplálkozáshoz.
A teljes kiörlésű gabonák fogyasztása. Miért? A lehántolt burkolatban van a lényeg, vitaminok, ásványi anyagok. Plusz rostanyag, gyorsítja az emésztést is, segíti a mérganyagok távozását. (Állítólag kenyéren és vízen hiányosan táplálkozva, de évekig el lehet élni. Nem próbáltam, :) de lehet benne valami.)

Kevesebb cukor. A finomított cukrok fogyasztása esetén pl. a saját immunrendszered ellen dolgozol. Hízlal, tönkreteszi a fogakat, növeli a gyomorsavtartalmat, hajlamosít megbetegedésekre... a' la candida, de rák, érelmeszesedés.

Több gyümölcs. Több zöldségféle. És nyersen. Nem hiszem, hogy nagyon magyarázni kellene miért. Vitaminokban, ásványi anyagokban, rostokban gazdagok. Kalóriaértékben szegények. Nagyon finomak. Frissítenek. Szív és érrendszeri megbetegedések kockázatának csökkentői...

Zsiradékfogyasztás csökkentése. Inkább olajos mag formájában, vagy hidegen sajtolt olajok fogyasztása ajánlott. Olajos magvak: egyrészt eszenciális zsírsavtartalmuk magas, különböző ásványi anyag és vitamintartalmuk kiemelkedő. Gondoltad volna pl., hogy kálciumbevitel növelésére az egyik legjobb megoldás a szezámmag rendszeres fogyasztása? Szív és érrendszeri problémák megelőzésénél is szerepet játszik.
Erre szokott jönni az, hogy "kijönnek a ragyáim". Miután a candida diétából kifolyólag fél évig tökmagon éltem, meg mandulán és dión, kimondhatom, megint csak attól függ, mit mivel eszel. Amíg némi gyümölcs, zöldségfélék és "nuku" szénhidrát bevitel volt, a pattanások nem jöttek elő. Mostanában, hogy növeltem a szinhidrát mennyiségét, olykor tapasztalom, de csak ha olajos magot tartalmazó tálba is nagyobb marékkal nyúlok.

Rendszeresség. A szervezet könnyen hozzászokik, termeli az adott időben a gyomornedveket, megkapja a táplálékot, megemészti, kész. Halad a körforgás, és a szervezetnek nem erre kell fordítani a teljes energiáit.

Ételtársítás.
Gyümölcsöt és zöldséget ne fogyassztunk egyszerre. Más jellegű emésztőnedvek szükségesek hozzájuk, erjedés indulhat be a gyomorban. A következő táblázatot a Biblia a helyes táplálkozásról című könyvből vettem.
Magas szénhidráttartalmú + fehérjében gazdag ételeket ne egy étkezésen belül tálaljunk, mert fermentációs folyamatok indulnak be. Meggyötri az emésztőszerveket.
Hüvelyesek + gabonák együtt (komplettálva) teljes értékű fehérjéket adnak.
Tej+tojás+cukor együtt alkoholt eredményez a gyomorban...

Tudom, csak belekaptam sokmindenbe... bocs.

A kötél utazik...

Most döbbentem rá, hogy a várva várt november eleje mennyire közel van. Repülnek a napok. Az "előbb" még egy hónap állt előttem, most meg arra eszmélek, hogy két hét múlva ilyenkor már Párizsban leszek.
Mennyire várom.
Nem a nagyváros zaja hív, ugyan. Mit nekem "Európa fővárosa" (a'la Paris Hilton), az a lényeg, hogy a legjobb barátom, és egy 4 hónapos fekete szemű kis Tücsök vár.
Nem is az ottani gasztronómia csábít, bár készülök... hogyan felelek meg nyers zöldségfélék, szeles ételek nélkül zöldbabfőzelék, töltöttpaprika, és lecsórajongó barátnémnak. (a kicsi a szoptatás miatt nem bírja)
Majd lebiggyesztett szájjal, ha hazajöttem, regélek róla kicsit. Addig kiélvezem a várakozást, az utazásunkat, és ottartózkodást...

Pizza, ezzel azzal, napraforgó sajttal :)

Réka tejmentes blogján szétnézve jutott eszembe a pizza. Régen nem készítettem, mivel sok időt igényel. Nem azért, mert olyan bonyolutl számomra, hanem mert nálunk minimum 4 tepsivel kell indítani... :)
Most vasárnap ugyan nem lesz időm, mert iskola nap van a Solán, és este még valami névnapi süteményt is össze kellene ütni hétfőre, de talán az azt követő héten nekiállok. Csak azt bánom, hogy az a jó kis leves, két tenyeremnyi nagyapám féle paradicsom akkorra lefut. Pedig egyel be tudnék borítani egy tepsi tésztát...

Általában a legegyszerűbb kenyértészta receptet használom.

Pizza tészta

30 dkg teljes kiőrlésű liszt
30 dkg fehérliszt (ez az arány, mikor nem szeretném, hogy a családom húzza a száját :) )
3,6 dl langyos víz (amennyit felvesz)
2 ek olivaolaj
1 tk só
1 dkg élesztő
1 tk méz

Az élesztőt a mézzel elkevert langyos vízben megfuttatjuk, majd hozzáöntjük a sós liszthez. Na ez az a pont, amit rendszerint hanyagolok. Egyrészt el vagyok kényelmesedve, ha a kenyérsütő üres, a géppel kavartatom meg, másrészt akkor is megkel, ha a tésztába keverem rögtön az élesztőt. Annyi, hogy közvetlenül ne kerüljön a sóhoz, mert azt az élesztőgombák nem szeretik.
A szükséges mennyiségű vízzel tésztává gyúrjuk, kelesztjük 40 percet. Átgyúrjuk, kinyújtjuk, beletesszük a kikent pizzaformába/ tepsibe, ott még hagyjuk pihenni fél órát. Persze ha az ember haladni akar, az átgyúrást kihagyhatja, de jobb, ha még egyszer megmozgatásra kerül.

Amikor kicsit ropogósabb jellegű tésztát szerettem volna, 2 dl tejföllel bolondítottam meg.

A tetejére kerülhet paradicsomszósz, paprika, paradicsom, hagyma, kukorica, mexikói zöldségkeverék, vagy zöldségpörkölt. Fűszerként bazsalikomot, oregánót, őrölt köményt, majorannát használhatunk. Aki szereti, sütés után kakukkfüvet is szórhat rá.
Más jellegű, ha tejfölös öntet és ananász kerül a tetejére tofuval, vagy szójavirslivel.
Kinek mi ízlik, mi van otthon a hűtőben...

Paradicsom szósz pizzára, tésztára, hamburgerbe, mittudomén :)

2 dl paradicsomszósz
1 fej hagyma
1 duci fokhagyma
1 tk méz
1 csipet só
pár csepp citromlé
víz
fűszerek (bazsalikom, oregáno, majoranna)

A felaprított vöröshagymát pici vizes olajon üvegesre párolom, bele kerül a paradicsomszósz, felengedem annyi vízzel, hogy ketchup állagú legyen. Beleteszem a szétnyomott fokhagymát, és a sót. Megvárom, míg felrottyan, belekeverem a mézet, a citromlét és a fűszereket. 1-2 percig kavargatom, kóstolom, mennyire ízlik, azután elzárom, és meghülve a pizzatésztára kenem.

Pl. nagyon szeretjük a gabonakolbászos vegán sajtosat. (Ekkor nem kell rá a paradicsomszósz, mert a kettő együtt nehezen sül át)

Napraforgó sajt

1 csésze hántolt napraforgó
1/2 csésze zabpehely
kicsit kevesebb, mint 2 csésze víz
fél citrom leve
3 gerezd fokhagyma
1 tk só
½ pritaminpaprika, vagy 1 kiskanál pirospaprika
1 közepes fej vöröshagyma apróra vágva
kis olaj és víz
¼ csésze sörélesztőpehely

Ha sűrűbb „sajtot” akarunk: 2 tk kukoricakeményítő, ha szeletelhető sajtot szeretnénk: 1 teáskanál agar-agar kerülhet bele.

A hagymát kis olajon és vízen megpároljuk.
A napraforgót a zabpehellyel és vízzel összeturmixoljuk (vagy megőröljük, majd elkeverjük vízzel, ha nincs turmixunk). Mindezt néhány percig főzzük, míg be nem sűrüsödik, majd az áttört fokhagymát hozzáadjuk a többi ízesítővel együtt, és néhány percig főzzük.

Forrás részben a Balázs Katalin - Kiss Balázs: A Biblia a helyes táplálkozásról c. könyv.

Szóval ez is egy olyan kaja, amit mindenki, mindenütt, minden mennyiségben megeszik a környezetemben... csak győzzek megfelelően nagy mennyiséget készíteni. :)

Saláták

Dulmina Saláták... gondolataiból kiindulva filozofáltam el azon, hogy nem szokott salátákat készíteni, bár újabban mégis :)

Sokaknak eszébe sem jut, hogy mennyire kellemes és egészséges kiegészítője az étkezéseknek a nyers saláta. Ehelyett egy üveg savanyú uborka, finom ugyan, de tele van ecettel (egyrészt kevésbé kívánod étkezéskor a folyadékot, másrészt savasít, gyomorizgató hatású) és a cukorral (ezt meg nem is részletezem).

Pedig annyi féle van. Reszelt, szeletelt, apírott zöldségfélék összekeverve. Akár öntettel, akár a nélkül.
Nálam ez általában úgy néz ki, hogy pici só, méz és citromlé kerül rá, összerázom/ keverem, állni hagyom, aztán eltünteti a család.
Régebben ecetet használtam a salátákhoz, azután szépen lassan átálltam a citromlére. Ismerőseim az éretlen szőlőből készült levet, vagy piszkelevet használnak savanyításra, nekem az fanyar. Olykor a savanyú káposzta levét. Azután jött a candida diéta, és kimaradt a cukor is a salátákból, sőt néha minden, még a só is.

Bár régen meg nem tudtam volna enni, ma szívesen rágódok rajta, és jól is esik. Pl. ha nagyon száraz lenne a saláta, teszek hozzá 1-1 értett, jó leves paradicsomot, annál jobb "öntet" nem is kellhet. :)

Elkalandoztam kicsit Norvégiába. Ott ettem először kínai kelből készült salátát.
Nagyon bejött a zenekarnak. Abban is volt paradicsom (4-5), paprika (4-5), uborka (1) összeaprítva a kellevelekkel együtt. Rá pedig öntetként összekeverve 1 kanál olivaolaj, 1 citrom leve, 1 kanál méz és 1 tk só került. Otthon azóta is gyakran készítjük. Kell a nosztalgia. :)

Néha még a makréla is eszembe jut, olyankor készítek egy kis főtt krumplit. Reszelek répát, egy kis olvasztott margarinba Piffi fűszerkeveréket szórok (ott vettünk egy nagy dobozzal, szerintem még az unokáimnak is elég lesz :) ), ráöntöm a krumplira, a makréla meg nem hiányzik.
Sosem szerettem a halat, de ott megettem. /jól besózva sütőzacskóban sült egy órát, majd lehúztuk a bőrét/ Talán mert mi fogtuk ki, talán mert tényleg jó volt, vagy mert tengeri betegség ellen azt gyömöszöltek belém, és valóban hatott. Előtte káposztás birkát ebédeltünk - na azóta (bár már akkor) sem kívánom a nemzeti eledelüket - megtette jó hatását a tengeren. Lehet, hogy ezért lettem vegetáriánus? Mindennek a káposztás birka az oka?! :) (dehogy)

Visszatérve a salátákhoz. Ami mindig, mindenütt, és mindenkinél bejött eddig, az a Bózsva saláta, egy táborban tanultam még tizenéves koromban, azóta bátran variálom.

Kell hozzá:

30 dkg fejes saláta
4 zöldpaprika
1 nagy sárgarépa
1 uborka
1 fej lila hagyma
citromlé
só
méz

A káposztát vékony csíkokra vágjuk, a paprikát és az uborkát karikákra vágjuk, a sárgarépát lereszeljük, a hagymát vékony szeletekre vagdossuk. Mindet besózzuk egy kicsit, és állni hagyjuk lehetőleg egy órát. Citromlét és mézet összekeverünk, és ráöntjük a salátára. Összekeverjük. Rövid állás után tálalni lehet.

Ha csak káposztád, kicsi hagymád és répa van, úgy is nagyon finom. Össze kell keverni, és állni hagyni. A legjobb másnap.

Aztán ha más jellegűt szeretnék, akkor úgy változtatom, mint a múltkori rakott krumpli mellé felszolgáltat.

Nagymamám univerzális tésztája

Mama sütis menüi a következők:
Hókifli
Mézespogácsa (Hm!)
Diós piskóta
Meggyes piskóta
Palacsinta
Csőröge fánk
Diós, mákos, lekváros kifli
Pogácsa
Zserbó

Ez utóbbi háromhoz ugyanazt a könnyű kelt tészta receptet használja mindig. Hasonlóan ropogós, nagyon könnyű tésztát másnál sosem ettem. Nem mintha más nem csinálna jót, egyszerűen ilyen jellegűvel nem találkoztam össze. És sajnos én sem tudtam eddig tökéletesen reprodukálni. :(

Pedig igazán egyszerű. 1 kg liszthez 20 dkg margarint tesz, 5 dl tejet, 2 dkg élesztőt, 1 tojást, 1 csipet sót, 1 tk méz és kész.
A margarint összegyúrja a liszttel, közben felfuttatja az élesztőt kis mézzel kevert tejben. Azután beleönti, beleüti a tojást is, és gyúrja, gyúrja a maradék tejet folyamatosan adagolva, míg szép sima nem lesz. Azt mondja nem tudja pontosan megadni a tej mennyiségét, mert a liszt minőségétől függ mindig. Amennyit felvesz a tészta, de jó lágyra hagyja. Azután keleszti egy órát, majd nyújtja... mikor milyenre. Ha kell pogácsa lesz belőle, kis sajttal a tetején. Sülés után finom ropogós, gyönyörű színű, belül puha semmiséggel. Másnapra megpuhul, de úgy is igen finom.
Míg a kifliket háromszögre nyújtva cukorral elkevert darált diót rak bele, vagy mákot... felcsavarva, pici tojással megkenve... hm. Ha esetleg még finomabbra szeretné, egy kis olvasztott vajjal megkeni a kinyújtott tésztát. Az kelt leveles hatású.
Pénteken átszaladtam hozzá a szomszédba. Éppen az elkészítésén ügyködött. Megfelelően nyúló, ruganyos tészta. Jól esett vele dolgozni. Kihúzogattam a háromszög két szélét, ráhajtottam a töltelékre, majd a harmadikat az egészre felcsavartam. Kifli formára hajlítom picit, és máris mehet a tepsibe, majd forró sütőbe.
Kellemes, gyerekkori hangulat jött vissza. Illatok, mozdulatok, különböző emlékek kavarognak a mosolygós meleg konyhában.

Békés. (8 éve költöztek a mellettünk lévő házba)
Soféle kép szalad végig előttem. A piac, ahová mindig ki kellett mennünk. Ha csak szétnézni is, meg két matricát megvenni az idegen nyelven karattyoló asszonyságtól, de ott vettem az első melltartómat is. :) Míg mi kóricáltunk, Mama megvette a tyúkot a leveshez a piac azon részen, ami akkor még csöppet sem is érdekelt.
A Lajos bácsiék féle kert. Ismerős idős házaspár óriási kertjét művelték. A vége a Körösre járt ki, amit gyerek fejjel imádtunk felfedezni. Bambuszok nőttek, melyekből egyet egyet csak kihúztunk annak a fenyegetettségnek a fényében, hogy belecsúszunk a patakba, vagy Mama leszid, hogy már megint szétviszi a szél.
Lángos. Álmos vasárnap reggelek, mire felébredtünk, Tata már körbejárta a vármegyét, és lángosheggyel ért haza. A felnőttek álmos fejjel kávét kavargatva vágytak vissza az ágyba, ellenben mi a sezlonyon rugózva, majmos hálóingben hajtogattuk, hogy reggeliznénk! :)
Kifli teába mártogatva, igazi citrommal. Mókusos csésze. Na az kifli volt, és egyedi. A békési pékek igen jók. Ajajj, mazsolás kalács... :)
Libavágás. Amiből mi csak azt élveztük gyerekként, hogy együtt vagyunk az unokatesókkal, és nincs szülői felügyelet. 25x át lehet mászni az ágy alatt. És májat sütnek, aminek a törmelékével libazsírral, sparhelt ajtóban pirított félajtónyi karaj kenyet kent meg Mama, és vágtunk be. Akkor még ettünk ilyesmit, és jól esett. Ma már nem kell, mert az íze sem olyan.
Édes néni felé menet a fagyis, málna, puncs, citrom és vanília. Igazi jóízű. Tata meg felmelegítette bögrében, ha vittünk neki...

Zserbó. Több, mint egy éve nem ettem ilyet... álmodozom. Néha arról, hogy fene vigye a candida diétát, lehet, hogy abba kéne már hagyni. Azután legyintek, megszagolom, és hazaviszem a frissen sülteket a család tagjainak, egyék ők ezt az egészségtelent. :)
Azt hiszem karácsony környékén meg fogom csinálni teljes kiőrlésű lisztből barnacukorral.

A jövő évi búzavetés rejtelmei

Napokig kínlódtam a kamra rendbetételével. Persze még most sincs készen, csak két polcsor belőle, de nagy előrelépés. Mintha Norvégiába indulva már Lipcse környékén tartanék, sőt... :)
Tehát este 8 körül. Az asztalon káosz, néhány doboz, benne tészták, pl. 4 féle különböző spagettivel (fél méteres durum, sima durum, tojásos, barna) Ehez mérten a többiben zabpehely, árpapehely, pirospaprika, kókuszreszelék, kekszmorzsa, magok (len, szezám, napraforgó, tök, kesudió) Anya valamelyik főzőműsort nézi a tévéban, a hugom eszik.
Ekkor csörög a telefonom, Apa az. Van egy kanna ott a diófa alatt, amiben találsz üzemanyagot... igen, kifogyott a gázolaj a traktorból. Éppen boronált. (avagy a jövő évi kenyerünk alapjai...)
No. Éhes lehet rendesen, gondolom, s az előtte kisütött zsömlékből zacsiba gyömöszöltem egyet, zsebembe dugtam egy almát, előszedtem az elemlámpát, erősen reménykedve, hogy a megfelelő - becűgöltem a busz hátuljába a kannát, és kimentem hozzá.
A frissen felkaszabolt területen botorkálni sötétben jó kis izomerősítő (persze az MTZ-nek is a föld másik végén kell ilyenkor megállni), örültem, hogy elém jött, és nem nekem kellett a kannát is vinni.
Nagyon jó. Beleöntöttük az üzemanyagot, sőt a traktor is hajlandó volt beindulni. Felkapaszkodtam, és visszavitt az autóig. Integetett, hogy menjek nyugodtan, már csak másfél forduló, és indul haza. A zsömle maradt a zsebemben.
Elindultam a busszal, de furcsállottam, hogy a fordulás után túl sokáig áll...
Odagyalogoltam hozzá, aztán jól tátva maradt a szám. Én így még kerekeket nem láttam állni, ilyen csálén. Az MTZ amúgy is kis első kerekei még nevetségesebb formában, teljesen merőlegesen a normális állapotukra, mint két nyitott tenyér kifordulva álltak. (ha elindul a traktor, rögtön kétfelé indulhat ;) )
Meg sem fordult a fejemben, hogy ezt meg lehet oldani aznap este, főleg nem másik gép segítségét nélkülözve.
Jelentem, lehet. Már akkor is rácsodálkoztam, mikor tavaly a kitört hátsó kereket pár deszka, cső, és egy emelő segítségével ketten kicseréltük, hogy mennyire ismeri a fizikát. Megtanultam, de ő a gyakorlatban is alkalmazni tudja. Ez a különbség.
Hazamentünk két vascsőért, néhány fa ékért, és egy emelőért.
Míg ő keresgélt, megkentem a madárlátta zsömlét, meg mégegyet, aztán indultunk.
Csillogó szemekkel állapította meg, hogy frissen sült, s míg vezettem, nem hosszú úton, de igen elégedetten majszolta el az egyiket, és tüntette el az almát is.
Megkínlódtunk vele, de kézi erővel egy fél traktort mocorgattattunk meg, míg kiesett végre a bal első kerék, kerültek be az ékek a helyükre, és állt végre egyenesbe a jobb első kerék.
Szusszanás. Akkor majd visszatolat, és megyünk haza. A gép zörög, nem sokat beszéltünk, meg nagyot is hall. Beültem a kocsiba, figyeltem, hogy a hiányzó kerékkel miként lavíroz. Addig nem akartam otthagyni, míg ki nem jött a földről.
Ő meg fütyült az egészre. Elindult befejezni azt a maradék sort a defektes MTZ-vel.
Ültem a Transporterben a sötétben, és csóváltam a fejem. Közben hihetetlenkedve bámultam az Apámat, ahogyan egy háromkerekű MTZ-vel boronálja a földet, hogy a következő héten elvethesse a gabonát.
Kicsit lecsöndesedtem, örültem nagyon, hogy a gép megy, nem dőlt el. :)

Vagyok

Kicsit eltűntem.
Barátnőm hazajött Franciaországból a kisfiával, vele töltöttem több időt, otthoni munkák is sűrűsödtek (diószedés, miegymás), volt jótékonysági koncert is, meg beteg is lettem. 1-2 napot kellett volna pihennem, ehelyett 2 hétig húztam az időt, mikor már jóval vacakabbul voltam, akkor maradtam otthon.
Ha készítettem is, egyszerű kajákat inkább. Olyanokat, mint a sárgaborsó főzelék, vagy a zöldségleves.
Inkább a gyümölcsök mentek, alma, szilva, dió. A kis barackokat bőven termő fát 2 hét alatt "lelegeltük" Anyával :)

Képeket azért csináltam, és pénteken már csirkemellfiét is sütöttem, vasárnap meg pogácsákat. Igen, jól láttátok. Néha szoktam ilyet is művelni! (nagycsaládi összeröffenésre a "nemfűevők" részére vittük Békésre)
Szóval utolérem magam lassan.

Rakott krumpli

A múlt héten, amikor kicsit jobban ráértem, rakott krumpli is készült.
A tojásért nem rajongok különösképpen, a tejtermékeket igyekszem kerülni, de az ízhatásában kellemes "kompért" egészen jól kikanalazgattam... :)

Hozzávalók:
3 kg burgonya
10 tojás
2 nagy pohár tejföl
1 dl olivaolaj
1-2 l tej
füstöltsajt
só

Olivaolajjal szoktam kikenni a nagy lábas alját.
Forrástól számított 10 percig vízben főzöm a tojásokat. Hideg vízzel lehűtöm, megpucolom, szeletelővel karikákra vágom.
A megmosott, megpucolt burgonyákat 1/2 cm-nyi karikákra szeletelem.
1/3 részét rögtön a lábasba fektetem, 2 nagy kanál tejfölt elosztok rajta, megsózom. (Aki szereti a füstölt sajtos ízhatást, szórjon rá itt.) Ráterítem a tojások felét.
Újabb réteg burgonya, tejföl, só, tojás.
A harmadik réteg burgonyával lefedjük.
Felöntöm 1-1,5 liter tejjel.
A maradék tejfölt és olivaolajat összekeverem, kicsi só kerül még bele. Tejjel hígítom annyira, hogy még sűrű állaga legyen, ha a krumplira öntöm, ne folyjon le róla, de ne is legyen túl sűrű, mert akkor nem sül össze eléggé a felső réteg burgonyával.

Beteszem a sütőbe kb. 200 fokra.
Érdemes magasabb falú edényt alkalmazni, mert a tej felforr, és még eszébe jut kifutni... Ezen kívül ha nagyon nagy lángon sütöm, a teteje megég, a krumpli pedig nem sül át. Ha kell, fél időtől inkább csak alulról süssük.
Akinek nincs elektromos sütője (nekünk is 2 hónapja van, 1 évvel öregebb volt mint én... de sok finomságot látott :) ) vegye inkább kisebb lángra, vagy egy rövid ideig húzzon alufóliát a tetejére.

Készítettem hozzá egy vegyes salátát is.
A káposztát egészen picit megsóztam, beleszeltem a paradicsomot, paprikát, és kis fej lilahagymát. Ha picit összeérik az íze, nagyon finom tud lenni.
Ha nem akarok hagymázni, őrölt kömény, és citromlé kerül bele, esetleg uborkaszeletek is.

Túrós zsömle

Vasárnap reggel a hűtőszekrényben szétnézve arra jöttem rá, hogy a 3 csomag túró lejáratos. Nagyapám pedig újabb 3 liter tejjel ballagott be, miközben az előző 2 liter is ott díszelgett.

Mit tegyünk, mit tegyünk? Ez az! Túrós zsömle...

Igen ám, de zsömlét meg sütni kell... még jó, hogy reggel jutott eszembe a dolog.
Mivel Anya most a nappaliban fekszik a lába miatt, nehéz meglepetéseket készíteni. Viszont most úgy alakult, hogy fél órára elszundított, meg másra figyelt, ígya zsömle elkészültéig titokban sikerült tartanom az aznapi menü második részét.
Egészen addig azt hitte, hogy a kenyér illatozik sülés közben, míg a hugom zárszóra megérkezve rá nem akart ugrani a meleg bucikra. :) Akkor, ha már úgyis ott sertepeltélt, befogtam túrókrémet készíteni, amiért meg zsémbelt. Anya kijelentette, hogy negyed óra alatt készen lesz, mérje az időt... akkor meg direkt húzta, hogy csak neki legyen igaza.
De nem lett. :)

Szóval jó hangulatban készült a következőképpen:

Zsemle

Hozzávalók:
3 dl tej (helyette: fele víz – fele tej, vagy szójatej, esetleg valamilyen magtej) (átlagos zsömlénél lazább állagú legyen, azért kell a több folyadék)
5 dkg margarin (helyette: 4 ek olivaolaj)
30 dkg finomliszt
15 dkg teljes kiőrlésű liszt
1-2 evőkanálnyi méz
1 teáskanál só
élesztő

A hozzávalókat összekeverem, 15-20 perc alatt megdagasztom, vagy a gép... :)
Letakarom, és hagyom kétszeresére kelni. Azután lágyan átgyúrom, 12 egyenlő részre osztom, meggömbölygetem. Sütőpapírral bélelt, vagy kiolajozott tepsibe helyezem őket. Újabb 10-15 percig hagyom pihenni, azután kevés vízzel megkenem a tetejét. Előmelegített sütőben 200°C–on 35-40 perc alatt megsül.

Töltelék
Mennyisége sokban függ attól is, hogy zsömlés túrót szeret-e enni az ember családja, vagy túrós zsömlét. :) Továbbá kérdéses, hogy nagyobb zsömléket szeretnél-e készíteni. Természetesen minél nagyobb, annál több töltelék fér bele.

Hozzávalók:
50 dkg túró
1 tojás
2 púpos ek tejföl
15 dkg cukor (2 ek méz) Ez ízlés kérdése
kis vaníliapép (vagy vaníliáscukor)
1 marék mazsola (elhagyható)
Botmixerrel összedolgozom, de ha villával összekevered, szerintem az is tökéletes.

A kihült zsömlék tetejét vékony sávban levágom, a kalapokat melléjük teszem (nem árt megjegyezni, melyek tartoznak egybe) A belét kivájom, de nem hagyom túl vékonyra a zsömle falát.

További hozzávalók:
kb. 1 liter tej
1 ek méz
vanília

Mindezt meglangyosítva összekeverem.

További hozzávalók:
4 ek olaj v. 10 dkg margarin

A kiolajozott tepsit az asztalra készítem, mellé rakom a tejesedényt, és egymás után belemártogatom a zsömléket annyira, hogy fellazuljon az állaga, de ne menjen szét. (Ha esetleg bolti zsömlét használsz, légy óvatos vele, pillanatok alatt szétmállik.)

Egymás mellé rakosgatom a tepsiben lazán, helyet hagyva, hogy megdagadjon.
A zsömlék belét, vagy egy részét a tejbe áztatom, kicsavarom, és a töltelékhez keverem, majd a zsömlékbe kanalazom.
Beáztatom a kupakokat is,és befedem a zsömléket.
A tetejére pici olajat öntsünk, vagy margarinlapkákat helyezünk, és 180-200 fokon sütjük fél óráig.
Akkor kész, ha már ropogós a külseje, és szépen megpirult. (ha kiveszed, és összeesik, még süthetted volna... tudom, eső után köpönyeg)

Ez a "lábróllevevős" ételek közé tartozik az ismerőseim körében. Bármikor szívesen látják tepsiben kisülve. :)

Vegetáriánus fesztivál

A fenti linkről rögtön elérhető az Egészség-vár Alapítvány honlapján a rendezvény leírása.

A témák közül:
- gyorsdiéták értelme, avagy értelmetlensége
- a globális felmelegedés és a táplálkozás kapcsolata
- ökológiai gazdálkodás és a bio termékek
- a táplálkozás és a rákos megbetegedések kapcsolata
- makrobiotika, élő ételek, immunerősítő táplálkozás

Szilvás gombóc

A Siccike féle reform gombóc tésztájából indultam ki ismét. Gondolkodtam rajta, hogy margarin helyett olajat raknék a tésztájába, de nem mertem beleugrani. Majd ha egyszer nem látja senki, próbálkozom vele. :)

Háromszoros mennyiség készült, mégis pillanatok alatt az edény fenekére nézett a banda :) Pedig most nem is barackosat készítettem, hanem szilvásat (eltekintve pár "éngombócomtól" /képen készen/ = nincs benne cukor)
Persze az is lehet a dologban, hogy egy-egy kanál fahéjas barna cukor került a szilvák alá. Bár gyomorizgató fűszer, egy picit csak szórtam bele, mert "szeressék"...