Rizsfasírt

Hozzávalók:
20 dkg barnarizs
1 db natúr tofu
1 db pritaminpaprika
1 kis fej lilahagyma
1 tk vegamix
1 tk borsikafű, bazsalikom
1 tk só
1 ek kókuszzsír

Nem egy bonyolult valami, viszonylag egyszerűen elkészíthető, a belseje puha, krémes, a külső része finom ropogós lesz.

A barna rizst bő 2,5x-es mennyiségű vízben sóval és vegamix-szel feltesszük főni. Kb. 40 perc alatt készül el. Addig a tofut lereszeljük.

Amikor készen van a rizs, hűtjük kicsit, majd a hagymát és a paprikát nagyobb darabokra vágva beleszórjuk, az egészet botmixerrel kicsit összedaráljuk, a végén belekavarjuk a tofut és a fűszereket. (Ha nehezen dolgozza össze, tehetünk hozzá kis vizet.)

Egy nagy tepsit kibélelünk zsírpapírral, megkenjük, vizes kézzel fasírtokat formázunk, és elhelyezzük őket benne.

Közepes lángon 30 percig sütjük az egyik, majd megfordítva 20 percig a másik oldalát.

Friss salátával azonnal fogyasztható, ami nekünk most reszelt karalábé és répa keveréke  volt kevés citromlével és pici sóval megbolondítva.

Locsi-fecsi

Jé, a Brigi...

Igen, engem is látni néha errefelé. Talán pár hétig többet is, ha a kis 'inkubátorlakó" is úgy akarja. Nagyjából befejeztem a Házára járkálást, még 1x ugyan mennem kell, de így az utolsó hónapban nehezedik a dolog az utazás szempontjából. Kocogni a HÉV-hez, aztán rohanni a villamoshoz, 16 perc zötykölődés után jó esetben másfél óra buszozás, ha nem, akkor még egy Gyöngyösi várakozás. Vagy Nagyútról pepitában vonat, busz, megint busz. Egyébként a munkával nem lenne akkora gond, így is a fél délelőtt mindig telefonokkal, e-mail nézegetéssel, átküldött file-ok böngészésével telik, bár nem vagyok benn.

Furcsa kiszállni a gépezetből, mert az irodámba mindig jött valaki, legalább egy ember mindig várt rám valamiért, minimum egy telefon csörgött, a gépen három párhuzamos folyamat anyagai voltak megnyitva, és 5 dolgot intéztem mellette. Nem volt ezzel semmi baj, az ember felveszi a ritmusát a munkának, és halad. Persze a fentiekből kifolyólag minden egyes esetben a fontossági sorrend változik, és a kevésbé lényegesek elmaradnak, nem lehet másképp... 

Nagyon sok mindent kellene még tenni, helyretenni, de a preferációs lista elején új, mindent felülbíráló dolog kezd körvonalazódni, a fentiek maradnak másra.

Így van ez állítólag rendjén, bár amikor reggel munkába menet a Férjség azt mondta, hogy lustálkodjak, esetleg üljek a gép elé és hizlaljam a fenekemet, vegyes érzések kavarogtak bennem. Az "inkubátor működtetés" persze könnyíti a fenti projekt megvalósítását, de azért szerencsére itthon is találok tennivalót, épp eleget. Otthon is lenne, de most itt vagyok. Majd megyek oda is. :)

Egyébként nem is baj ez a leállás, biztos könnyebben is megy, mint visszafelé. Merthogy mostanában többször eszembe ötlött a következő sor: "Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!" Tényleg nem fog ártani némi befelé fordulás, több olvasgatás, némi kapcsolatregenerálás Vele. Már csak azért is, mert az elkövetkezendő időszakhoz végtelen bölcsesség és türelem szükségeltetik, ami nekem nincs, de talán kaphatok egy kicsinykét...

Az egyik fényképezőgépen találtam egy csomó nyári fotót. Jó volt nézegetni.

Ugyan tél közepe van, de talán pont ezért kívánkoznak ide.

Új év és köleskrém

Igaz, hogy már harmadika van, de azért csak boldog új esztendőt kívánok az idetévedőknek.

Tudom, én is ritkán járok erre, elnézést mindenkitől, de munka, az ünnepek és a kismamaság együtt annyira foglalt le, hogy biobrigis kaják csak korlátozott mennyiségben készültek, azok is a megszokott és már kiposztolt repertoárból. Gombás csirkét meg csak nem teszek ki a blogra. :)

Az az igazság, hogy amiatt, hogy a tejtermékek egy része és a tojás visszakerült az étrendembe, sokkal egyszerűbb dolgom van, mert ugyanazt eszem, amit a család többi része is. Nem kell külön főzni. Egyébként meg egyéb okok miatt is sokszor készítjük vegánul az ételeket, a főzelékeket főleg. Dehát a kelkáposzta, a zöldséges bab, a zöldbab többféleképpen, egyéb zöldség főzelékek mind fenn vannak az oldalon. Bár a bab lehet, hogy mégsem? Pedig de sokszor készül, és milyen finom...

Mentegetőzés befejezve, inkább rátérek arra, hogy tegnap kicsit megembereltem magam, és a szokásos főtt köles helyett köleskrémet készítettem. Nem sokban különbözik a fent említettől, mégis sokkal kellemesebb fogyasztani. És persze a legjobb a körtés rétesben, de így magában is tökéletes reggelire egy kis gyümölccsel feltúrbózva.

Hozzávalók:
1 bögre köles
3,5 bögre víz
2 ek vegimilk, vagy 1 dl szójajoghurt
2 ek kókuszreszelék (elhagyható)
vanília
2 ek gyümölcscukor (candidásoknak 20 csepp szítvia)
1 marék mazsola
1 marék pirított mandula vagy dió darabok

A kölest bő háromszoros vízmennyiséggel (több víz szükséges hozzá, mint a sima köleskásához) a kókusszal és vaníliával 20 percig főzzük, majd hozzákeverjük a vegimilket és a cukrot. (Aki stevia-val főzi, csöpögtesse bele az elején.) Összeturmixoljuk botmixerrel, majd belekavarjuk a mazsolát és az olajos magvakat. Ez utóbbiakat bátran csereberélhetjük. Kerülhet bele tökmag, paradió, vörös áfonya kedvünk szerint. Jó 10 perc alatt az aszalványok megdagadnak. Nagyon finom lesz.

Maja jóslat?

Hosszú ideje minden területen és mindenféle ismerőnél beleütközöm a maja világvége jövendölésbe. Eleinte csöppet sem foglalkoztam vele, hiszen újra és újra felröppennek ilyen hírek, de valahogy ezt komolyabban vette az eddigieknél a környezetem. 

Nagyon sokakat foglalkoztat, és aggódnak is emiatt, illetve többen elgondolkoztak arról, hogyha nem is ezen a konkrét napon, de nincs túl messze valamiféle összeomlás. Sajnos nem kaptam még az új Nyitott szemmelből, hogy a kollégáknak juttassak belőle, mert abban állítólag van erre vonatkozóan egy jó cikk. Majd szombaton elolvasom. Biztosan jóval összeszedettebben fogalmazza meg az ezzel összefüggő gondolatait a szerző, mint én 1/2 11-kor, de miután a Híradó is ezt nyomta, valahogy kikívánkozott belőlem ez a pár sor.

Ha visszamegyek a kályhához, és megnézem, mit mond a Biblia a fentiekkel kapcsolatban, könnyebb dolgom lesz. Először is kijelenti Máté 24:36-ban, hogy pontos idői meghatározást az ember nem tudhat, viszont azt is írja, hogy lesznek jelei, ráadásul egyre sűrűsödő figyelmeztető jelei. Pl. pont a fent említett fejezetben is részletezi ezt. 

A Híradó azt mondta, hogy elsötétedéssel, földrengésekkel, mindenfélével járhat a holnapi nap a jövendölés szerint. Nos, a Biblia ír ezekről, de pl. a földrengésekről úgy, hogy gyakran lesznek, és mindenfelé. Tehát nem csak a megszokott törésvonalak mentén. Ebből kifolyólag nem mondom, hogy ilyen események nem történhetnek a holnapi nap, hiszen nem tudjuk mi lesz megengedve a háttérben dolgozó gonosz erőknek. Azonban abban is biztos vagyok, hogy a többség holnapután, meg azután is fel fog kelni még egy jó darabig. 

Ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes forgatni a gondolatainkban a témát. Nem elbagatellizálni szeretném, félre ne értsen senki, hiszen biztos vagyok abban, hogy lassan számot kell adnia az emberiségnek a tetteiről. Csak más nézőpontból is szerettem volna megvilágítani, illetve biztatólag leírni a fentieket. Továbbá annyit hozzátenni, hogyha erőtlen, és csüggedt az ember, és végképp nincs kilátása semmire, akkor érdemes felfelé néznie végre. Mert Ő "...Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja..."

Hóesés és karfiol leves

Minden tél elején lelkesen közlöm, hogy leesett a hó. Idén az első nagy hó a cukros vérvétel napjához kötődik, Pesten is iszonyúan szakadt. Amikor végeztem, felhívtam a lányokat, hogy felmenjek Mátraházára, vagy ellesznek, de azt mondták, örülnek, ha ők le tudnak jönni a hegyről, önként ne menjen senki arra. :) Az a hó viszont másnapra már csak nyomokban volt meg, míg ez a mostani a faggyal karöltve napok óta tartja magát, és még lesz utánpótlása is.

Holnap lehet, hogy felviszem a gépet, mert mint mindig, a zordsága ellenére gyönyörű tud lenni. Először is lehúzza a két nagy tiszafa ágait, megrakódik a korlátokon, az ott parkoló autókon, belepi a a betonplaccokat, elrejti a csúnyaságokat. Azután ha épületen kívülre nézünk, a hatalmas fenyők roskadásig gyűjtik a hatalmas legyező ágaikra a havat, a kopasz fák ágait beburkolja a vastag hóréteg. Másnapra a tiszta fehér hóban vékony tappancsok nyomai húzódnak itt is ott is, vagyis a mókusok feléledtek. Meg a macskák is. :)

Nagyon nehéz bármit is írni róla, mert ha az ember ott áll, és bámulja, egészen fura érzések töltik el. Olyankor az egész környéknek még a hangjai is mások, olyan puha csöndes minden. Nem süket csönd, mégis, mintha elvesznének a hangok...

Ebéd közben ma hátrafelé nézelődtem, akkor kezdett újra szállingózni a hó. Kicsit kikapcsolt a taposómalomból, és megnyugtatott. A Teremtő bölcsessége szerencsére nem emberi, akármilyen csúnya és hideg a tél, megvan a maga feladata, és szépsége is egyben. És mindenben egyre inkább tapasztalom, hogy nem véletlenül vannak úgy a dolgok, ahogyan. Mindennek megvan a maga értelme, és oka, még ha abban a pillanatban nem is vagyok képes belátni.

No, de ha már ennyit dumáltam, vissza kellene térni a konyhára. Keveset főzök mostanában, s ha igen is, ismétlek. Nagyon kevés időm van rá, vagy ha van nem bírom rávenni magam, csak olyanokra, mint a héjában főtt krumpli készítése. (Lásd a mai napot.) Tegnap a mindenki által kedvelt hajdinás süti is készült, mondjuk azzal tovább szöszöltem, de ma már nem fért bele. Nemsoká megyek inkább, és bebújok az ágyba olvasni. A kis kópé jelez, hogy jobb lesz ledőlni inkább, egész nap rohangáltunk.

Szóval az ebéd karfiol leves volt, békési módra. Azért békési, mert ezt a tejes megoldással csak az ottaniaknál találkoztam. Anyával készítettük, így az elején rántással indult, de javasolom helyette a szójatej + liszt keverék hozzáadását az utolsó 15 percben.

Karfiol leves békési módra

Hozzávalók:

1 nagy fej karfiol

3 nagyobb répa

4 ek tk liszt

1 bögre szójatej

2 ek olivaolaj / 1 tk kókuszzsír

1 csokor petrezselyem zöld

1 ek só

Ha nagyon hagyományosak akarunk lenni, készíthetünk rántást. Mivel nem túl egészséges, lehet úgy javítani rajta, hogy a lisztet szárazon megpirítjuk, majd hozzákeverjük az olajat, a petrezselyem zöldet, és felengedjük vízzel. Majd beletesszük a répát, a sót, majd 1/4 óra elteltével a karfiolt is. Időnként kavargatjuk. Mikorra megpuhulnak a zöldségek, hozzáadjuk a tejet, összeforraljuk az egészet, és készen is van.

Ahogyan fentebb írtam, máshogyan is elkészíthetjük. Ez esetben a kókuszzsíron a petrezselyem zöldjét kicsit megforgatjuk, majd beletesszük az apróra vágott répát. Felengedjük vízzel, sózzuk. Kb. 1/4 óra múlva hozzáadjuk a kis rózsáira szedett karfiolt is. Amikor már majdnem megpuhultak a zöldségek, a szójatejet összekeverhetjük a liszttel, és hozzákeverjük a leveshez. Sűrűn kavargatva főzzük 10-15 percet.

Birsalma lekvár és sajt, avagy hogyan pucoljuk könnyedebben...

Apa gépi üstje ma megint üzembe került, pedig azt hittem idén többet nem kerül bele semmi befőzni való. Tatánál viszont gyönyörű nagy birsalmák teremtek a két fán, és a miénken is voltak szépek, így Anya úgy döntött, lekvárt főz, és birsalma sajtot készít.

Most egy kicsit más módszerrel, valamelyik kolléganőjétől hallotta, így könnyebb volt a farigcsálás. Merthogy megfőzte a birsalmákat, és azután vágtuk le a magházáról.

Aki valaha is faragott birsalmát, az tudja, hogy mit jelent könnyen felvágni, és nem az, hogy feltöri a kezed a kés, mire egy kompótnyit elkészítesz.

Tata, és Anyósom segített ledörzsölgetni, utóbbinak nagyon jó kesztyűje volt hozzá, az a műanyag pöttyökkel fröccsöntött. Kitűnően bevált ennél a munkánál azt mondják. Azért nem láttam, mert közben a rakott tésztát készítettem ebédre.

Szóval az üstbe Anya feltett vizet forrni, és a megtisztított birsalmákat dobálták a vízbe. Amilyen kemény, olyan hamar megfő. Azután kihalászták egy szűrőkanállal, picit hűlni hagyták, és lehetett könnyen felvágni. (Ha épp nem főtt szét, vagy nem rágta meg a féreg. Ez utóbbi kissé bosszantóbb volt, mert sajnálta az ember annyira kifaragni.)

Amikor mind megfőtt, kiöntöttük a vizet, és ment az üstbe a már felszeletelt gyümölcs. Szerencsére Apa hogy így gépesítette, nem kell kavargatni, nyugodtan dolgozhattunk mellette.

A végén hozzáadtunk valamennyi cukrot, és mehetett is a jól megtisztított üvegekbe, azután a dunsztba.

A maradékot két nagyobb tepsibe zsírpapírra simítottuk, a sütőben száradt 100 C-on hőlégkeverésen. Néhány napig a kamrában fog szabadon "pihenni", azután készen is lesz. Pirított dió, mandula, bármiféle mag kerülhet bele ízlés szerint.

Almás pite "ikszedik" változat

Anya átválogatta egyik este az almát, és megemlítette, hogy régen készítettem almás pitét, elhasználhatnánk abba a rosszabbját. Könnyen belementem, mert az almás süti bizony finom dolog.
Ő pucolt, én gyúrtam. Illetve a kenyérsütő gép, aztán én.
A tésztához adtam egy kis darált diót, amitől nagyon finom íze lett, és még a diót nem szerető családtagjaim sem panaszkodtak miatta.




Hozzávalók:
30 dkg tk liszt
5-10 dkg darált dió
3 ek olivaolaj
2 ek zabliszt
1 ek rizsliszt (elhagyható)
1/2 ek lenmag (elhagyható)
1 cs foszfátmentes sütőpor
1 csipet só

250 ml must (szőlőlé, almalé)

2 kg alma
1/2 kg szilva (elhagyható)

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverjük, majd ráöntjük a mustot. Ha almalével, vagy más gyümölcslével készítjük, adjunk hozzá 1-2 ek gyümölcscukrot, mert azok nem olyan édesek. Összedolgozzuk. Én két adagot készítettem, nekem ahhoz 1/2 l folyadék kellett, de a dió és a liszt milyenségétől függően több folyadékot is igényelhet. Az a  lényeg, hogy jó ruganyos legyen, de puha.

Az almát megpucoljuk, a szilvát kimagozzuk. Ez utóbbiból fagyasztott volt itthon, azzal is teljesen jó.

Vékony szeleteket vágunk.

A tésztát megfelezzük, kinyújtjuk vékonyra az egyik felét. Egy piteformába simítjuk, arra rakjuk a gyümölcsöket. A tészta másik felét is kinyújtjuk, majd lefedjük vele a süteményt.

Ha valakinek hiányzik hozzá, megszórhatja fahéjjal és szegfűszeg őrleménnyel, de anélkül is finom volt.

A tészta széleit levágjuk, összedolgozzuk. A maradékot vékonyra nyújtjuk, formákat vágunk belőle, és kidíszítjük vele a süteményt. Kevés vízzel a formákat megkenve a tészta tetejére "ragasztjuk" a díszeket.

A pitét bő fél óta alatt közepes hőmérsékleten sütjük.

Ünnepi goffrizás

Mivel a goffri nagyon finom, viszont macerás az elkészítése, főleg a keletkező nagy halom mosatlan miatt, ritkán eszünk. Ma korán ébredtem, kinn az eső is esett, ráérős napunk volt, hát nekiláttam.

Két fajtának. Az egyik a hagyományos recept alapján, a másik reformosan.

Mivel zablisztem nem volt, agyaltam egy kicsit, és amit találtam a konyhában itthon, abból született. Tojás is egyrészt emiatt került bele, másrészt a kis "vízi-mutty-murutty" miatt. Biztosítékokat sercegtet a környezetemben, hogy most sem eszem húst, így abban állapodtunk meg, hogy tojás és bizonyos tejtermékeket viszont mértékkel fogyasztok.

Hozzávalók:
3 marék kölespehely
3 marék zabpehely
3,5 marék rozsliszt
1 marék napraforgómag
3 ek olivaolaj
2 ek gyümölcscukor (v 20 csepp sztívia)
1 reszelt alma
1/2 tojás
1/2 l almalé
vaníliarúd kikapart belseje
1 csipet só
1/2 csomag foszfátmentes sütőpor

A reszelt alma kivételével minden hozzávalót összeturmixolunk. Ha túl sűrűnek tűnne, adhatunk még hozzá gyümölcslét.

Figyelem! Ez nem 5 perc alatt sül meg, mint a rendes gofri. Lassú sütésen akár 15 perc is lehet, nekem itt a csepeli nem állítható, de erős sütésűn 11 perc alatt lett készen. A jól átsültek finomabbak voltak.

Este a maradékot csak úgy minden nélkül elrágcsáltam, úgy is finom volt, de a legjobb frissen és ropogósan sok sok gyümölccsel, banánöntettel a tetején.

Általában diódarabok kerülnek az aljára, rá reszelt alma, arra kiwi, és az egészre a banán öntet. Ez utóbbi nagyon egyszerűen készül el. Banán pépesítve, citromlé, vaníliás szójatejpor, víz. Ez utóbbit még a környezetemben szójautáló egyedek is örömmel fogyasztják persze hagyományos receptű goffrival. (Nagyobb kedvvel is fotózta le, mint a tökfőzeléket. :) )

Egy kis cékla ecet nélkül is finoman

Egyik vasárnap az egész banda segített kihúzgálni a céklát. Némelyik kilós darab volt, lesz mit eszegetni a télen. 3 darabot kis is választottam a megrágottak közül, és gyorsan megpucoltam, míg a kesztyű rajtam volt. Csúnyán meg tudja egyébként fogni az ember kezét.

Megmostam, felkarikáztam. Jó nagy fazékkal lett. Tettem hozzá sok köménymagot, 3 szál babérlevelet és némi sót.  Bő egy órát főtt.
Az ízesítéshez 1,5 citrom levét és 2 kanál gyümölcscukrot használtam. Candidások csöppentsenek bele szítviát a cukor helyett. Így az ecet is kiváltható, lúgosít, és ha összeértik hidegre téve másnapra nagyon finom lesz, és sötétebb.

Nyersen reszelt fekete retekkel, zellerrel és répával is ízletes, nagyon jót tesz a szervezetnek.

Briós

Vagy valami olyasmi. Olyan mini mazsolás csombék. :)

Hozzávalók:
45 dkg tk tönkölybúzaliszt
15 dkg fehér liszt
4 dl szójatej
10-20 dkg mazsola ízlés szerint
3 ek gyümölcscukor
4 ek oliva olaj
21 ek zabliszt
2 dkg élesztő *
1 tk só
1/2 vaníliarúd kikapart belseje

A mazsola kivételével az összes hozzávalót a kenyérsütőgéppel összedolgoztatjuk. Ha kézzel dolgozunk, a lisztet elkeverjük a zabliszttel, vaníliával, és sóval, hozzámorzsoljuk az élesztőt, majd beleöntjük a tejet és belecsurgatjuk a mézet. (Nekem mostanában az élesztőből dupla mennyiség kell. Mintha nem lenne ereje.)

Alaposan összekeverjük, majd dagasztjuk, ameddig bírjuk... de legalább 20 percet.

A végén hozzágyúrjuk a mazsolát is. (A kenyérsütő ezért külön csipog, hogy ne kenje szét a mazsolát dagasztás közben.)

Pihenni hagyjuk legalább 1/2 órát langyos helyen egy konyharuhával letakarva.

Ha letelt az idő, átgyúrjuk alaposan. Akár muffin formába is tehetjük. Én most 12 egyforma részre vágtam, mindegyiket másfél arasznyi hosszúra sodortam, és feltekertem, mint a csigabigát.

1/2 óra pihenés újabb kelesztés végén 180 C-os sütőbe tesszük, és bő fél óra alatt megsütjük.

Szilvás-krémes rácsos

Kép innen.

Aki evett már meggy, szilva, vagy fekete ribizli pudingot, az tudja mennyire egyszerű elkészítésű csemege, és mennyire finom. Nekem a kedvencem a szilvás, mivel abba szinte édesítés sem kell.

Egyszerűen némi szegfűszeggel, fahéjjal és 4 dl vízzel összefőzünk 1 kiló kockákra vágott szilvát. Kb. 10 perc. Akkor hozzáadunk egy zacskó pudingport (vagy 2 púpos kanál keményítőt és egy csomag bourbon vaníliás cukrot), kavarjuk, amíg besűrűsödik, és már készen is van.

Ha nem úgy készítitek, mint én, hogy nem volt itthon, csak egész szegfűszegem. 6-ot dobtam bele, és sehogy nem találtam az utolsó kettőt. Úgy meregettem át másik tálba fakanállal, és villával vadásztam. :)

Jó hír, hogy tejallergiások is fogyaszthatják ezt az egyszerű pudingot.

Most valami sütit szerettem volna, így a szilvapudingot és némi fonnyadt almát felhasználva készítettem el egy egyszerű rácsos sütit. Ugyan került bele vaj olivaolajjal kiegészítve, és egy tojás is a tésztájába, azonban vegánul is elkészíthető. A vajat olíva olajjal helyettesíthetjük, a tojást 1 ek zabpehely és 1 ek kukoricaliszt keverékével.

Kép nincs, pedig mutatós lett. Az én gépem otthon maradt, az itteniek pedig a festés miatt úgy el lettek dugdosva, hogy csak analógokat találtam. Abból persze legalább hatot. :)

Hozzávalók:
A tésztához:
50 dkg liszt (20 dkg teljes kiőrlésű, 30 dkg fehér)
10 dkg gyümölcscukor / ízlés szerint stevia
15 dkg vaj / 1,5 dl olivaolaj
1,5 dl tejföl  / szójajoghurt
1 tojás /  1 ek zabliszt és 1 ek kukoricaliszt
1 cs foszfátmenetes borkősütőpor

A szilvapudinghoz:
1 kg szilva
savanykásabb szilva esetén 1-2 ek gyümölcscukor
1 csipet fahéj
1 csipet őrölt szegfűszeg
4 dl víz
2 cs vaníliás pudingpor

4-5 alma lereszelve

A szilvát vágjuk kisebb darabokra, és a vízzel, illetve a fűszerekkel főzzük össze. Mikor megpuhult, és felforrt, a kevés vízzel elkevert pudingport sűrű kavargatás mellett csurgassuk bele, majd főzzük, míg besűrűsödik. Olyan illata van, hogy az ember rögtön meg akarja kóstolni!

Várjunk, míg valamennyire meghűl.

A tésztához a lisztet összekeverjük a cukorral és a sütőporral, majd hozzágyúrjuk a többi összetevőt is. Ha nem akar összeállni, némi vizet önthetünk hozzá. Minél hamarabb állítsuk össze, majd kis időre tegyük a hűtőszekrénybe.

Az almát reszeljük le nagy lyukú reszelőn.

A tésztát vegyük két részre 2/3-1/3 arányban, nyújtsuk ki a nagyobbik lapot, majd igazgassuk egy magasabb falú kis alakú tepsibe. A tészta széle érjen fel a tepsi szélének tetejéig.

Rétegezzük rá az almát, amit megszórhatunk kevés gyümölcscukorral, ha nem elég édes.

Erre kanalazzuk egyenletes rétegben a szilvapudingot.

A maradék tésztából vékony csíkokat sodrunk, és keresztben egymásra fektetjük őket úgy, hogy rács formát kapjunk.

25 perc alatt közepes hőfokon finom ropogósra sül. Másnapra finom puha lesz, és a tészta átveszi a gyümölcsök zamatát.

Fasírt fűszeres burgonyával

Vasárnap délelőtt kedvem nem volt, de időm sem maradt boltba menni. Mondjuk Pestnek ez az előnye, hogy szinte bármikor eszembe jut, mehetek. Otthon próbálnám meg mindezt, reggel mikor dolgozni megyek még nincs, hazaérve már nincs nyitva a bolt.  Épp ezért az otthoni készletek szerintem egy hónapra elegendőek. 

Csepelen ellenben elég szűkös, főleg azután, hogy múlt héten a molyok miatt (az elvileg nagyon jól záródó dobozaim ellenére) a szekrény tartalma erősen megfogyatkozott. 

Nem baj, készültem. Vaníliás pipadohányt! :) szereztem be hétfőn, már csak kis zacskókat kellene varrnom, és mindenfelé szétpakolni.

Tehát abból készült az ebédünk megint csak, amit otthon találtam. Krumpli volt, azt a jénaiba bepakoltam, egy kis fűszerezéssel megbolondítottam. Lehet natúr hagymát is kevés olaj és víz keverékén megsütni, pirospaprikával megszórni, és azt a sült burgonyához keverni, de most nem akartam. Inkább vöröshagyma fűszerkeverékkel szórtam meg. (Vöröshagyma por, és pirospaprika lehet az összetevője.) Nagyon finom lett. 

Ízlés szerint megbolondítható akár egy két fokhagymával is, amit a héjában rakunk a burgonya közé, és finomra sül, de magyaros fűszerkeverékkel is megszórhatjuk.

Fűszeres burgonya

Hozzávalók:
8 nagyobb burgonya
1/2 ek  kókuszzsír
1 tk vöröshagyma fűszerkeverék
1 tk köménymag
1 tk só

A burgonyákat meghámozzuk, vastag hasábokra vágjuk, kikent jénaiba tesszük. Megszórjuk a sóval, a fűszerekkel, és bő egy óra alatt a sütőben közepes hőfokon lefedve sütjük.

Zabpelyhes fasírt

Hozzávalók:
25 dkg apró szemű zabpehely
2 marék aprított napraforgómag
1 marék őrölt szezámmag
1 kis fej vöröshagyma apróra vágva
1 ek őrölt lenmag
1 ek sörélesztő pehely
1 ek burgonyapehely
1 ek zsemlemorzsa
1 tk só
1 nagy csipet pirospaprika
1 nagy csipet borsikafű

kókuszzsír a tepsi kikenéséhez

Minden összetevőt egy tálba szórunk, majd annyi vízzel felengedjük, hogy sűrű masszát kapjunk. 10-15 percig állni hagyjuk, majd kiolajozott tepsibe kanalazunk belőle egy-egy halmot, és ellapítjuk. Közepes hőfokon 15-15 percet sült mindkét oldalát. Hajlamos leragadni, ezért javasolt többször fordítani.

Karobos-diós csiga II. változat

Az előző tésztája valahogy másnap szárazabb volt, ezért csavartam rajta egyet. A tésztáját most barnábbra csináltam magam miatt. Jó lett, a Férjségek szerint eléggé kakaós jellegű, azonban van utóíze, ami miatt fanyalgott.

Mondjuk meg is nyomtam egy kicsit jobban nyírfacukor és gyümölcscukor keverékével, de nem akartam még véletlenül sem abba a csapdába esni, hogy össze-vissza eszek esetleg mindenfélét, míg a zenekarral vendégségben vagyunk. (Mármint hogy nem tudom esetleg megállni valamelyik sütit. Egyszerűen nem tudom kiszámolni magam így "másállapotosan". Az allergia miatt most nem kellene még a plusz terhelés.) Egyébként  sokféle finom ételt kaptunk a diófasírtttól a töltött paprikáig és a rakott padlizsántól a rakott káposztáig. Ízletes nyers saláta is volt. Utána nem ártott a csapatnak egy nagy séta a ligetben. :)

Visszatérve a csigára, kicsit több töltelék ment bele, mint az átlag, és ez jót tett neki.

Hozzávalók:

60 dkg liszt (50 dkg teljes kiőrlésű, 10 dkg fehér)

4 dl növényi tej

1 dl olivaolaj (10 dkg pálmazsír)

2 ek gyümölcscukor

2 dkg élesztő

2 ek zabliszt 

2 ek burgonyapehely

1/2 kk só

4 nagy marék dió

3 ek karobpor

4 ek gyümölcscukor

3 ek olivaolaj

4 ek tej 

1 csipet fahéj

A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrjuk. Azután fél órát pihentetjük. 

Ezalatt a diót megdaráljuk, a karobot rászitáljuk (azért kell, hogy ne legyenek sületlen csomók) rászórjuk a cukrot és a fahéjat, majd összekeverjük.

Ebből a mennyiségből kb. két nagy tepsivel lesz. A tepsiket kibéleljük zsírpapírral.

A tésztát kinyújtjuk ujjnyi vastagra, vékonyan megkenjük olajjal. Megszórjuk vastagon a töltelékkel, majd a tejet vékonyan rácsurgatjuk kanállal. 

Azután szorosan feltekerjük, és ujjnyi vastag szeletekre vágjuk fel.

Óvatosan a tepsibe tesszük, eligazgatjuk. Hagyunk némi helyet a csigák között. Fél órát kelesztjük, majd kb. ugyanannyi ideig sütjük 180 C-on.

Saláták parlagfű allergiásoknak

A candida diétával anno elég jól megszűntek az allergiás panaszaim. Egészen jó volt a helyzet, azonban ebben az évben sokat kínlódok a parlagfű miatt. Valamiért a nők azon százalékába tartozom, akinek az az állapot felerősíti az allergiáját, és nem az ellenkezője. Ami csodálatos, mert gyógyszert ne szedj, gyógynövényeket korlátozottan használj, közben ne edd a keresztallergéneket. Miközben hónapokig szinte csak a dinnyét és barackot tudtam megenni jóízűen. (Azért nagyon hálás vagyok, hogy ez az időszak még a parlagfű szezon előtt lezajlott, különben nem tudom, hová bújnék.) És emellett kerüld a magas hisztamintartalmú ételeket.

 

Nos, ha ezt mind betartod, valóban jóval könnyebb az életed, tény, hogy nagymértékben! lecsökkenthetőek az allergiás tünetek. Főleg ha a tejtermékeket is el tudod hagyni. Azonban most a várandósság miatt arra is figyelnem kellene, hogy a fehérjebevitel a megfelelő szinten legyen.

A magas hisztamin tartalmú ételek között azonban ott szerepel a szója, a hüvelyesek, a sajtok. Persze ez utóbbi nálam nem annyira jelentős, de az előbbi kettő - vegán/vegetáriánus lévén - bizony nagy kiesés lenne, ezért korlátozottan, de fogyasztom. Ennek megfelelően folyik is az orrom. 

Ezért próbálom meg a többi, szintén magas hisztamintartalmú ételt kerülni inkább. Ilyenek a csokoládé. Na ezt legalább könnyű. :) Ellenben a paradicsom... mikor most érik a tenyérnyi szabadföldi vastag húsú, de lédús, finom növényke! Ha már dinnye nem, legalább ez lenne. A citromot szintén nem tudom elhagyni, maximum nem iszom meg a saláták levét, szerencsére a banánt, ananászt és savanyú káposztát úgysem kívánja ilyenkor az ember. 

Az olajos magvak már szintén nagyobb gond, a napraforgó parlagfű keresztallergén, azt kihagyom, de a kesudiós ételsűrítések maradnak. Ugyanígy keresztallergének még a tökfélék, az uborka is. Van ahol a paprikát is írják, de nekem az kevésbé problémás. 

Ilyenkor rengeteg nyersre vágyik az ember, de nehéz még egy salátát is elkészíteni úgy, hogy ki kell hagynod belőle a paradicsomot, uborkát pl. Leírok pár ötletet, hátha segítek valakinek.

A legegyszerűbb a natúr káposzta saláta. Nem kell hozzá semmi, csak egy fej káposzta, egy fej lilahagyma, ízlés szerint köménymag, egy ek só és egy ek gyümölcscukor, illetve egy citrom leve. A lelke az egésznek az, hogy a sóval a vékonyra legyalult káposztát addig gyúrjuk, míg jó sok levet nem ereszt, és kicsit "megpuhul". Azután ízesítjük, néhány órát állni hagyjuk, és készen is van.

Ha variálni akarunk, reszelt répát és paprikakarikákat tehetünk bele. Akiket nem érint a parlagfű allergia téma, kiegészíthetik szeletelt uborkával gyúrás után.

Vegyes salátát készíthetünk jégsaláta levelekből, reszelt répából, vékonyra szeletelt paprikából, aprított olajbogyóból és szeletelt lila hagymából. A végén cukros-citromos-sós levet készítünk, összekeverjük, meglocsoljuk dióolajjal, és már fogyasztható is.

A karfiol saláta is ízletes tud lenni, egészen más, mint a főtt. Általában az is szereti, aki egyébként főtten nem hajlandó fogyasztani. Itt írtam róla, de ez sem összetett recept. 1 kisebb fej karfiol kell bele, 1-2 szál répa, lila hagyma, petrezselyem zöld és a só-cukor-ciromlé-olaj kombináció. Ez utóbbi összeturmixolva a répával.

 

Répa salátát is csinálhatunk, az sem bonyolult, és ha összeérik kicsit az íze, nagyon finom tud lenni. 4-5 szál reszelt répához egy fej apróra vágott lila hagymát adunk. 1 tk gyümölcscukor, ugyanennyi só és 1 cirom leve ízesíti. A végén valamilyen hidegen sajtolt olajjal locsoljuk meg picit, mert így segítjük a zsírban oldódó elővitamin hasznosulását.

 

Ugyanezt megbolondíthatjuk reszelt céklával is, gyönyörű színeket kapunk. :)

Jó étvágyat hozzájuk.

Koncert

Ja, és amiről nem is beszéltem. Nem csak nyaralás, munka, és kismuttyok miatt nem írtam. Az idénre nem tervezett (de számomra nagyon szeretett) zenei tábor is beleszólt. Bár nagyon kis pont vagyok, egészen véletlenül újra része lehettem. Augusztus 20.-án lezajlott a koncert az Olasz Kultúrintézetben. Gyönyörű, szívhez szóló darabokat játszottunk, néhol nagy gombóccal a torkunkban, főleg a karmesterünk - Csurgó Tamás - néhány mondatát követően.

A nágocsi Reménység Gyermekfalu kerül támogatásra a befolyt összegből már hosszú idő óta. Rengeteg ember mozdul meg miattuk csupán "szerelemből", és dolgozik keményen azért, hogy nagyszerű koncert születhessen meg a végén, amatőr, félprofi, profi zenészek, énekesek.

Meg persze egy tábor teljes személyzete, akik az ellátásunkat biztosítják a zenei tábor ideje alatt. És ha már főzős blog, mesélek az étkezésekről is.

Szerencsére a fő irányelv vegán, így erről problémáim nem voltak, bár régebben sokkal reformosabban főztek abból a szempontból, hogy jóval több volt a korpás termék. Ez utóbbit persze csak igen kevesen üdvözöltük, így a tömegnyomásra ebbe az irányba mozdultak el. Viszont nyers salátafélék mindig kiegészítik a főétkezéseket, reggelire kását/müzlit szolgálnak fel gyümölcsökkel. A vacsora vegyes, olykor lasagne, és hamburger színesíti az élesztő pástétomos, kolbászkrémes kenyereket.
Az elkészített ételek finomak, a mostani táborban segítő szakácsnő (Apa unokatestvére) régebben az Édenben is dolgozott cukrászként. Nagyon finom vegán tiramisut tud készíteni. Egyik szombaton az volt a desszert még régebben, mikor ott voltunk a zenekarral.

A tábor egyébként nekem mindig olyan pozitív élményekhez kötődik. Kirándulásokhoz, barátságos tábortársakhoz, általában finom ételekhez. Mindig teljesen ki tudok kapcsolódni ott, megnyugvást hoz, hogy az ember kiszakad a taposómalomból. Lelkileg is feltöltenek az előadások, maga az elcsendesedés, és a természet közelsége. Jó ott lenni.