Kevés a bejegyzés.
Igen, tudom.
Mostanában sok este a két gyerek közül valamelyik mindig mondta. Olyan este is akadt, hogy fél kettőig így telt. Nem is egy.
Egyiknek jön a foga, a másiknak a hasa fáj, aztán a betegségek...
Olykor van, hogy az ember a végére kiakad, de többnyire nagy sóhajjal emeli fel a fenekét, és szedi a lábát, hogy legalább az egyik a másikat ne ébressze fel. Ilyenkor van az, hogy másnap karikás szemmel paprikás krumplit kavargatok, vagy zöldbab főzeléket. Szóval nem blogra valót.
Persze nem csak nyafogás van az életben. Mosolygós kis csemeték is vannak, akik aztán kupacban csemegéznek a tálból, merthogy ilyenek is készülnek... mint a hajdinás süti. De ezek meg már fenn vannak a blogon... no de sebaj. Majd visszarázódunk a rendes kerékvágásba. Addig meg kitartás. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése