2015. július 21., kedd

7. blogszületésnap és kovászos uborka

2008. július 16.-án volt az első bejegyzés, most néztem. És talán az első év, hogy a dátumforduló előtt eszembe jutott a dolog, de csak azért, mert visszanéztem néhány oldalt. Valamit kerestem.
Bejegyeztem ezt a két sort még akkor, azután úgy ahogy van el is feledkeztem róla. Múlt héten Nagyúton tanyáztunk, történt velünk egy csomó érdekes dolog, ugyan 3 nap is bekapcsoltam a gépet, de keveset és teljesen másra fordítottam az időt.
Ábel szempontjából merő izgalom volt a hét, bálázni ment a Papával, felült a kombájnra, felmentünk Mátraházára, és ami a legfontosabb, némelyik kismacska időnként megadta magát, és hagyta, hogy megfogja, meggyömöszölje, simogassa... A kis vörössel órákig eljátszott volna úgy, hogy belerakta a nagy ládába, bemászott utána, és ott simogatta, illetve magyarázott neki.
Anya sem unatkozott ezalatt. Tekerte a biciklit a traktor, meg a kombájn után, hogy a visszafelé legyen aki hozza a kis uraságot, főzőcskézett, szedett-tett-vett ezt azt, öregezett, nagyinak a szülinapjára tortát sütött, összességében semmi komolyabbat nem alkotott, csak bosszankodott estére, hogy elszaladt az idő, és semmi nyoma, aztán a gyerekkel együtt mély álomba zuhant altatás közben. :) 


Mindezek ellenére valahogy feltöltött. Az aratást nézni mindig különlegesen elégedett érzés, olyan megnyugtató. Pedig zúg a gép, száll a por, éget a nap, és ennek ellenére mosolyogsz. Még azok is, akik a gépen állva zsákolnak, ha épp a kis kombájnról van szó.
Azután majd jön a nagy tengerimalac (bálázó a Férj szóhasználatában) megeszi a füvet, és kijön a kompakt csomag. :) 

És míg ez történik a melegben kovászolódik az uborka. Nem törődve semmivel vígan opálosodik a vize, erősödik a szaga, míglen megérik, hogy a munkások jóízűen megegyék az ebédhez.
Az eltevése egyszerű, mint a faék. Vizet forralsz, és langyosra hűtöd. Uborkákat tisztítasz a rárakódott piszoktól, esetleg ha bonyolítani szeretnéd, tormát is pucolsz. Öreg kaprot gyűrsz a nagy üveg aljára, rárakod az uborkákat kb. kétharmadig, ha túl nagyok, bevagdosod őket. A langyos vízbe másfél kanál kősót keversz. Az uborkák tetejére megy két vékony szelet torma, némi kapor, majd rá a víz. A tetejére vékony tüllbe (nekem Csepelen csak csipketerítőm volt, az is megfelelt) keverve teljes őrlésű kenyér darab. Állítólag az öreg krumpli is jó, de még sosem próbáltam. Végül lefedjük egy kistányérral, és meleg helyen 4-5 napig érleljük.

Tudom, hogy jobb az üveg, de az sem volt, csak sok uborka.

Még a sima kovászos káposzta csiklandozza a gondolataimat, és Mijemaja kaukázusi kovászos káposztája, de azok már biztosan augusztusra maradnak...

3 megjegyzés:

Éva írta...

Boldog blogszülinapot kívánok és további sok sikert ! A kis Ábelnek igazi kalandok voltak neked pedig gondolom nosztalgia kis munkával! Kovászos uborkát imádjuk mi is egymás után teszem az ablakba érlelni. Mikor megérik kiszedem az üvegből teszem hűtőbe másnap már pakolom a következő adagot:) Nagyon szép tortát csináltatok !

Bridge írta...

Szia Éva!

Köszönöm szépen.
Úgy látszik nagy kovászos uborka fogyasztó a család. :)
A torta kicsit csicsásabb lett, de nem volt aki elnyalja a krémet, így inkább rányomtam az egészet.

A kisfiam éppen akkor ébredt, mikor befejeztem. Ragyogott a szeme, tudta, hogy a Nagyinak lesz. Mondtam neki, hogy ez még titkos, nem mondjuk meg csak akkor, ha énekelünk neki. Nem telt el hosszú idő, Anya érkezik. Ábel nyújtja a kezét mosolyogva felé, és közli: - NEM SÜTÖTTÜNK TORTÁT! :)

Ani írta...

Szeretettel üdvözöllek! Örömmel láttam a keresztyén-keresztény vonatkozásokat. Én egy keresztyén blogger vagyok, fel is iratkoztam a tiedre, örömmel vennék egy hasonló gesztust.Persze enélkül is olvasni foglak. korsocska.blogspot.hu. A kovászos uborkát mi is szeretjük. A tortát is.