Hóesés és karfiol leves

Minden tél elején lelkesen közlöm, hogy leesett a hó. Idén az első nagy hó a cukros vérvétel napjához kötődik, Pesten is iszonyúan szakadt. Amikor végeztem, felhívtam a lányokat, hogy felmenjek Mátraházára, vagy ellesznek, de azt mondták, örülnek, ha ők le tudnak jönni a hegyről, önként ne menjen senki arra. :) Az a hó viszont másnapra már csak nyomokban volt meg, míg ez a mostani a faggyal karöltve napok óta tartja magát, és még lesz utánpótlása is.

Holnap lehet, hogy felviszem a gépet, mert mint mindig, a zordsága ellenére gyönyörű tud lenni. Először is lehúzza a két nagy tiszafa ágait, megrakódik a korlátokon, az ott parkoló autókon, belepi a a betonplaccokat, elrejti a csúnyaságokat. Azután ha épületen kívülre nézünk, a hatalmas fenyők roskadásig gyűjtik a hatalmas legyező ágaikra a havat, a kopasz fák ágait beburkolja a vastag hóréteg. Másnapra a tiszta fehér hóban vékony tappancsok nyomai húzódnak itt is ott is, vagyis a mókusok feléledtek. Meg a macskák is. :)

Nagyon nehéz bármit is írni róla, mert ha az ember ott áll, és bámulja, egészen fura érzések töltik el. Olyankor az egész környéknek még a hangjai is mások, olyan puha csöndes minden. Nem süket csönd, mégis, mintha elvesznének a hangok...

Ebéd közben ma hátrafelé nézelődtem, akkor kezdett újra szállingózni a hó. Kicsit kikapcsolt a taposómalomból, és megnyugtatott. A Teremtő bölcsessége szerencsére nem emberi, akármilyen csúnya és hideg a tél, megvan a maga feladata, és szépsége is egyben. És mindenben egyre inkább tapasztalom, hogy nem véletlenül vannak úgy a dolgok, ahogyan. Mindennek megvan a maga értelme, és oka, még ha abban a pillanatban nem is vagyok képes belátni.

No, de ha már ennyit dumáltam, vissza kellene térni a konyhára. Keveset főzök mostanában, s ha igen is, ismétlek. Nagyon kevés időm van rá, vagy ha van nem bírom rávenni magam, csak olyanokra, mint a héjában főtt krumpli készítése. (Lásd a mai napot.) Tegnap a mindenki által kedvelt hajdinás süti is készült, mondjuk azzal tovább szöszöltem, de ma már nem fért bele. Nemsoká megyek inkább, és bebújok az ágyba olvasni. A kis kópé jelez, hogy jobb lesz ledőlni inkább, egész nap rohangáltunk.

Szóval az ebéd karfiol leves volt, békési módra. Azért békési, mert ezt a tejes megoldással csak az ottaniaknál találkoztam. Anyával készítettük, így az elején rántással indult, de javasolom helyette a szójatej + liszt keverék hozzáadását az utolsó 15 percben.

Karfiol leves békési módra

Hozzávalók:

1 nagy fej karfiol

3 nagyobb répa

4 ek tk liszt

1 bögre szójatej

2 ek olivaolaj / 1 tk kókuszzsír

1 csokor petrezselyem zöld

1 ek só

Ha nagyon hagyományosak akarunk lenni, készíthetünk rántást. Mivel nem túl egészséges, lehet úgy javítani rajta, hogy a lisztet szárazon megpirítjuk, majd hozzákeverjük az olajat, a petrezselyem zöldet, és felengedjük vízzel. Majd beletesszük a répát, a sót, majd 1/4 óra elteltével a karfiolt is. Időnként kavargatjuk. Mikorra megpuhulnak a zöldségek, hozzáadjuk a tejet, összeforraljuk az egészet, és készen is van.

Ahogyan fentebb írtam, máshogyan is elkészíthetjük. Ez esetben a kókuszzsíron a petrezselyem zöldjét kicsit megforgatjuk, majd beletesszük az apróra vágott répát. Felengedjük vízzel, sózzuk. Kb. 1/4 óra múlva hozzáadjuk a kis rózsáira szedett karfiolt is. Amikor már majdnem megpuhultak a zöldségek, a szójatejet összekeverhetjük a liszttel, és hozzákeverjük a leveshez. Sűrűn kavargatva főzzük 10-15 percet.

Birsalma lekvár és sajt, avagy hogyan pucoljuk könnyedebben...

Apa gépi üstje ma megint üzembe került, pedig azt hittem idén többet nem kerül bele semmi befőzni való. Tatánál viszont gyönyörű nagy birsalmák teremtek a két fán, és a miénken is voltak szépek, így Anya úgy döntött, lekvárt főz, és birsalma sajtot készít.

Most egy kicsit más módszerrel, valamelyik kolléganőjétől hallotta, így könnyebb volt a farigcsálás. Merthogy megfőzte a birsalmákat, és azután vágtuk le a magházáról.

Aki valaha is faragott birsalmát, az tudja, hogy mit jelent könnyen felvágni, és nem az, hogy feltöri a kezed a kés, mire egy kompótnyit elkészítesz.

Tata, és Anyósom segített ledörzsölgetni, utóbbinak nagyon jó kesztyűje volt hozzá, az a műanyag pöttyökkel fröccsöntött. Kitűnően bevált ennél a munkánál azt mondják. Azért nem láttam, mert közben a rakott tésztát készítettem ebédre.

Szóval az üstbe Anya feltett vizet forrni, és a megtisztított birsalmákat dobálták a vízbe. Amilyen kemény, olyan hamar megfő. Azután kihalászták egy szűrőkanállal, picit hűlni hagyták, és lehetett könnyen felvágni. (Ha épp nem főtt szét, vagy nem rágta meg a féreg. Ez utóbbi kissé bosszantóbb volt, mert sajnálta az ember annyira kifaragni.)

Amikor mind megfőtt, kiöntöttük a vizet, és ment az üstbe a már felszeletelt gyümölcs. Szerencsére Apa hogy így gépesítette, nem kell kavargatni, nyugodtan dolgozhattunk mellette.

A végén hozzáadtunk valamennyi cukrot, és mehetett is a jól megtisztított üvegekbe, azután a dunsztba.

A maradékot két nagyobb tepsibe zsírpapírra simítottuk, a sütőben száradt 100 C-on hőlégkeverésen. Néhány napig a kamrában fog szabadon "pihenni", azután készen is lesz. Pirított dió, mandula, bármiféle mag kerülhet bele ízlés szerint.

Almás pite "ikszedik" változat

Anya átválogatta egyik este az almát, és megemlítette, hogy régen készítettem almás pitét, elhasználhatnánk abba a rosszabbját. Könnyen belementem, mert az almás süti bizony finom dolog.
Ő pucolt, én gyúrtam. Illetve a kenyérsütő gép, aztán én.
A tésztához adtam egy kis darált diót, amitől nagyon finom íze lett, és még a diót nem szerető családtagjaim sem panaszkodtak miatta.




Hozzávalók:
30 dkg tk liszt
5-10 dkg darált dió
3 ek olivaolaj
2 ek zabliszt
1 ek rizsliszt (elhagyható)
1/2 ek lenmag (elhagyható)
1 cs foszfátmentes sütőpor
1 csipet só

250 ml must (szőlőlé, almalé)

2 kg alma
1/2 kg szilva (elhagyható)

A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverjük, majd ráöntjük a mustot. Ha almalével, vagy más gyümölcslével készítjük, adjunk hozzá 1-2 ek gyümölcscukrot, mert azok nem olyan édesek. Összedolgozzuk. Én két adagot készítettem, nekem ahhoz 1/2 l folyadék kellett, de a dió és a liszt milyenségétől függően több folyadékot is igényelhet. Az a  lényeg, hogy jó ruganyos legyen, de puha.

Az almát megpucoljuk, a szilvát kimagozzuk. Ez utóbbiból fagyasztott volt itthon, azzal is teljesen jó.

Vékony szeleteket vágunk.

A tésztát megfelezzük, kinyújtjuk vékonyra az egyik felét. Egy piteformába simítjuk, arra rakjuk a gyümölcsöket. A tészta másik felét is kinyújtjuk, majd lefedjük vele a süteményt.

Ha valakinek hiányzik hozzá, megszórhatja fahéjjal és szegfűszeg őrleménnyel, de anélkül is finom volt.

A tészta széleit levágjuk, összedolgozzuk. A maradékot vékonyra nyújtjuk, formákat vágunk belőle, és kidíszítjük vele a süteményt. Kevés vízzel a formákat megkenve a tészta tetejére "ragasztjuk" a díszeket.

A pitét bő fél óta alatt közepes hőmérsékleten sütjük.

Ünnepi goffrizás

Mivel a goffri nagyon finom, viszont macerás az elkészítése, főleg a keletkező nagy halom mosatlan miatt, ritkán eszünk. Ma korán ébredtem, kinn az eső is esett, ráérős napunk volt, hát nekiláttam.

Két fajtának. Az egyik a hagyományos recept alapján, a másik reformosan.

Mivel zablisztem nem volt, agyaltam egy kicsit, és amit találtam a konyhában itthon, abból született. Tojás is egyrészt emiatt került bele, másrészt a kis "vízi-mutty-murutty" miatt. Biztosítékokat sercegtet a környezetemben, hogy most sem eszem húst, így abban állapodtunk meg, hogy tojás és bizonyos tejtermékeket viszont mértékkel fogyasztok.

Hozzávalók:
3 marék kölespehely
3 marék zabpehely
3,5 marék rozsliszt
1 marék napraforgómag
3 ek olivaolaj
2 ek gyümölcscukor (v 20 csepp sztívia)
1 reszelt alma
1/2 tojás
1/2 l almalé
vaníliarúd kikapart belseje
1 csipet só
1/2 csomag foszfátmentes sütőpor

A reszelt alma kivételével minden hozzávalót összeturmixolunk. Ha túl sűrűnek tűnne, adhatunk még hozzá gyümölcslét.

Figyelem! Ez nem 5 perc alatt sül meg, mint a rendes gofri. Lassú sütésen akár 15 perc is lehet, nekem itt a csepeli nem állítható, de erős sütésűn 11 perc alatt lett készen. A jól átsültek finomabbak voltak.

Este a maradékot csak úgy minden nélkül elrágcsáltam, úgy is finom volt, de a legjobb frissen és ropogósan sok sok gyümölccsel, banánöntettel a tetején.

Általában diódarabok kerülnek az aljára, rá reszelt alma, arra kiwi, és az egészre a banán öntet. Ez utóbbi nagyon egyszerűen készül el. Banán pépesítve, citromlé, vaníliás szójatejpor, víz. Ez utóbbit még a környezetemben szójautáló egyedek is örömmel fogyasztják persze hagyományos receptű goffrival. (Nagyobb kedvvel is fotózta le, mint a tökfőzeléket. :) )

Egy kis cékla ecet nélkül is finoman

Egyik vasárnap az egész banda segített kihúzgálni a céklát. Némelyik kilós darab volt, lesz mit eszegetni a télen. 3 darabot kis is választottam a megrágottak közül, és gyorsan megpucoltam, míg a kesztyű rajtam volt. Csúnyán meg tudja egyébként fogni az ember kezét.

Megmostam, felkarikáztam. Jó nagy fazékkal lett. Tettem hozzá sok köménymagot, 3 szál babérlevelet és némi sót.  Bő egy órát főtt.
Az ízesítéshez 1,5 citrom levét és 2 kanál gyümölcscukrot használtam. Candidások csöppentsenek bele szítviát a cukor helyett. Így az ecet is kiváltható, lúgosít, és ha összeértik hidegre téve másnapra nagyon finom lesz, és sötétebb.

Nyersen reszelt fekete retekkel, zellerrel és répával is ízletes, nagyon jót tesz a szervezetnek.

Briós

Vagy valami olyasmi. Olyan mini mazsolás csombék. :)

Hozzávalók:
45 dkg tk tönkölybúzaliszt
15 dkg fehér liszt
4 dl szójatej
10-20 dkg mazsola ízlés szerint
3 ek gyümölcscukor
4 ek oliva olaj
21 ek zabliszt
2 dkg élesztő *
1 tk só
1/2 vaníliarúd kikapart belseje

A mazsola kivételével az összes hozzávalót a kenyérsütőgéppel összedolgoztatjuk. Ha kézzel dolgozunk, a lisztet elkeverjük a zabliszttel, vaníliával, és sóval, hozzámorzsoljuk az élesztőt, majd beleöntjük a tejet és belecsurgatjuk a mézet. (Nekem mostanában az élesztőből dupla mennyiség kell. Mintha nem lenne ereje.)

Alaposan összekeverjük, majd dagasztjuk, ameddig bírjuk... de legalább 20 percet.

A végén hozzágyúrjuk a mazsolát is. (A kenyérsütő ezért külön csipog, hogy ne kenje szét a mazsolát dagasztás közben.)

Pihenni hagyjuk legalább 1/2 órát langyos helyen egy konyharuhával letakarva.

Ha letelt az idő, átgyúrjuk alaposan. Akár muffin formába is tehetjük. Én most 12 egyforma részre vágtam, mindegyiket másfél arasznyi hosszúra sodortam, és feltekertem, mint a csigabigát.

1/2 óra pihenés újabb kelesztés végén 180 C-os sütőbe tesszük, és bő fél óra alatt megsütjük.

Szilvás-krémes rácsos

Kép innen.

Aki evett már meggy, szilva, vagy fekete ribizli pudingot, az tudja mennyire egyszerű elkészítésű csemege, és mennyire finom. Nekem a kedvencem a szilvás, mivel abba szinte édesítés sem kell.

Egyszerűen némi szegfűszeggel, fahéjjal és 4 dl vízzel összefőzünk 1 kiló kockákra vágott szilvát. Kb. 10 perc. Akkor hozzáadunk egy zacskó pudingport (vagy 2 púpos kanál keményítőt és egy csomag bourbon vaníliás cukrot), kavarjuk, amíg besűrűsödik, és már készen is van.

Ha nem úgy készítitek, mint én, hogy nem volt itthon, csak egész szegfűszegem. 6-ot dobtam bele, és sehogy nem találtam az utolsó kettőt. Úgy meregettem át másik tálba fakanállal, és villával vadásztam. :)

Jó hír, hogy tejallergiások is fogyaszthatják ezt az egyszerű pudingot.

Most valami sütit szerettem volna, így a szilvapudingot és némi fonnyadt almát felhasználva készítettem el egy egyszerű rácsos sütit. Ugyan került bele vaj olivaolajjal kiegészítve, és egy tojás is a tésztájába, azonban vegánul is elkészíthető. A vajat olíva olajjal helyettesíthetjük, a tojást 1 ek zabpehely és 1 ek kukoricaliszt keverékével.

Kép nincs, pedig mutatós lett. Az én gépem otthon maradt, az itteniek pedig a festés miatt úgy el lettek dugdosva, hogy csak analógokat találtam. Abból persze legalább hatot. :)

Hozzávalók:
A tésztához:
50 dkg liszt (20 dkg teljes kiőrlésű, 30 dkg fehér)
10 dkg gyümölcscukor / ízlés szerint stevia
15 dkg vaj / 1,5 dl olivaolaj
1,5 dl tejföl  / szójajoghurt
1 tojás /  1 ek zabliszt és 1 ek kukoricaliszt
1 cs foszfátmenetes borkősütőpor

A szilvapudinghoz:
1 kg szilva
savanykásabb szilva esetén 1-2 ek gyümölcscukor
1 csipet fahéj
1 csipet őrölt szegfűszeg
4 dl víz
2 cs vaníliás pudingpor

4-5 alma lereszelve

A szilvát vágjuk kisebb darabokra, és a vízzel, illetve a fűszerekkel főzzük össze. Mikor megpuhult, és felforrt, a kevés vízzel elkevert pudingport sűrű kavargatás mellett csurgassuk bele, majd főzzük, míg besűrűsödik. Olyan illata van, hogy az ember rögtön meg akarja kóstolni!

Várjunk, míg valamennyire meghűl.

A tésztához a lisztet összekeverjük a cukorral és a sütőporral, majd hozzágyúrjuk a többi összetevőt is. Ha nem akar összeállni, némi vizet önthetünk hozzá. Minél hamarabb állítsuk össze, majd kis időre tegyük a hűtőszekrénybe.

Az almát reszeljük le nagy lyukú reszelőn.

A tésztát vegyük két részre 2/3-1/3 arányban, nyújtsuk ki a nagyobbik lapot, majd igazgassuk egy magasabb falú kis alakú tepsibe. A tészta széle érjen fel a tepsi szélének tetejéig.

Rétegezzük rá az almát, amit megszórhatunk kevés gyümölcscukorral, ha nem elég édes.

Erre kanalazzuk egyenletes rétegben a szilvapudingot.

A maradék tésztából vékony csíkokat sodrunk, és keresztben egymásra fektetjük őket úgy, hogy rács formát kapjunk.

25 perc alatt közepes hőfokon finom ropogósra sül. Másnapra finom puha lesz, és a tészta átveszi a gyümölcsök zamatát.

Fasírt fűszeres burgonyával

Vasárnap délelőtt kedvem nem volt, de időm sem maradt boltba menni. Mondjuk Pestnek ez az előnye, hogy szinte bármikor eszembe jut, mehetek. Otthon próbálnám meg mindezt, reggel mikor dolgozni megyek még nincs, hazaérve már nincs nyitva a bolt.  Épp ezért az otthoni készletek szerintem egy hónapra elegendőek. 

Csepelen ellenben elég szűkös, főleg azután, hogy múlt héten a molyok miatt (az elvileg nagyon jól záródó dobozaim ellenére) a szekrény tartalma erősen megfogyatkozott. 

Nem baj, készültem. Vaníliás pipadohányt! :) szereztem be hétfőn, már csak kis zacskókat kellene varrnom, és mindenfelé szétpakolni.

Tehát abból készült az ebédünk megint csak, amit otthon találtam. Krumpli volt, azt a jénaiba bepakoltam, egy kis fűszerezéssel megbolondítottam. Lehet natúr hagymát is kevés olaj és víz keverékén megsütni, pirospaprikával megszórni, és azt a sült burgonyához keverni, de most nem akartam. Inkább vöröshagyma fűszerkeverékkel szórtam meg. (Vöröshagyma por, és pirospaprika lehet az összetevője.) Nagyon finom lett. 

Ízlés szerint megbolondítható akár egy két fokhagymával is, amit a héjában rakunk a burgonya közé, és finomra sül, de magyaros fűszerkeverékkel is megszórhatjuk.

Fűszeres burgonya

Hozzávalók:
8 nagyobb burgonya
1/2 ek  kókuszzsír
1 tk vöröshagyma fűszerkeverék
1 tk köménymag
1 tk só

A burgonyákat meghámozzuk, vastag hasábokra vágjuk, kikent jénaiba tesszük. Megszórjuk a sóval, a fűszerekkel, és bő egy óra alatt a sütőben közepes hőfokon lefedve sütjük.

Zabpelyhes fasírt

Hozzávalók:
25 dkg apró szemű zabpehely
2 marék aprított napraforgómag
1 marék őrölt szezámmag
1 kis fej vöröshagyma apróra vágva
1 ek őrölt lenmag
1 ek sörélesztő pehely
1 ek burgonyapehely
1 ek zsemlemorzsa
1 tk só
1 nagy csipet pirospaprika
1 nagy csipet borsikafű

kókuszzsír a tepsi kikenéséhez

Minden összetevőt egy tálba szórunk, majd annyi vízzel felengedjük, hogy sűrű masszát kapjunk. 10-15 percig állni hagyjuk, majd kiolajozott tepsibe kanalazunk belőle egy-egy halmot, és ellapítjuk. Közepes hőfokon 15-15 percet sült mindkét oldalát. Hajlamos leragadni, ezért javasolt többször fordítani.

Karobos-diós csiga II. változat

Az előző tésztája valahogy másnap szárazabb volt, ezért csavartam rajta egyet. A tésztáját most barnábbra csináltam magam miatt. Jó lett, a Férjségek szerint eléggé kakaós jellegű, azonban van utóíze, ami miatt fanyalgott.

Mondjuk meg is nyomtam egy kicsit jobban nyírfacukor és gyümölcscukor keverékével, de nem akartam még véletlenül sem abba a csapdába esni, hogy össze-vissza eszek esetleg mindenfélét, míg a zenekarral vendégségben vagyunk. (Mármint hogy nem tudom esetleg megállni valamelyik sütit. Egyszerűen nem tudom kiszámolni magam így "másállapotosan". Az allergia miatt most nem kellene még a plusz terhelés.) Egyébként  sokféle finom ételt kaptunk a diófasírtttól a töltött paprikáig és a rakott padlizsántól a rakott káposztáig. Ízletes nyers saláta is volt. Utána nem ártott a csapatnak egy nagy séta a ligetben. :)

Visszatérve a csigára, kicsit több töltelék ment bele, mint az átlag, és ez jót tett neki.

Hozzávalók:

60 dkg liszt (50 dkg teljes kiőrlésű, 10 dkg fehér)

4 dl növényi tej

1 dl olivaolaj (10 dkg pálmazsír)

2 ek gyümölcscukor

2 dkg élesztő

2 ek zabliszt 

2 ek burgonyapehely

1/2 kk só

4 nagy marék dió

3 ek karobpor

4 ek gyümölcscukor

3 ek olivaolaj

4 ek tej 

1 csipet fahéj

A tészta hozzávalóit alaposan összegyúrjuk. Azután fél órát pihentetjük. 

Ezalatt a diót megdaráljuk, a karobot rászitáljuk (azért kell, hogy ne legyenek sületlen csomók) rászórjuk a cukrot és a fahéjat, majd összekeverjük.

Ebből a mennyiségből kb. két nagy tepsivel lesz. A tepsiket kibéleljük zsírpapírral.

A tésztát kinyújtjuk ujjnyi vastagra, vékonyan megkenjük olajjal. Megszórjuk vastagon a töltelékkel, majd a tejet vékonyan rácsurgatjuk kanállal. 

Azután szorosan feltekerjük, és ujjnyi vastag szeletekre vágjuk fel.

Óvatosan a tepsibe tesszük, eligazgatjuk. Hagyunk némi helyet a csigák között. Fél órát kelesztjük, majd kb. ugyanannyi ideig sütjük 180 C-on.

Saláták parlagfű allergiásoknak

A candida diétával anno elég jól megszűntek az allergiás panaszaim. Egészen jó volt a helyzet, azonban ebben az évben sokat kínlódok a parlagfű miatt. Valamiért a nők azon százalékába tartozom, akinek az az állapot felerősíti az allergiáját, és nem az ellenkezője. Ami csodálatos, mert gyógyszert ne szedj, gyógynövényeket korlátozottan használj, közben ne edd a keresztallergéneket. Miközben hónapokig szinte csak a dinnyét és barackot tudtam megenni jóízűen. (Azért nagyon hálás vagyok, hogy ez az időszak még a parlagfű szezon előtt lezajlott, különben nem tudom, hová bújnék.) És emellett kerüld a magas hisztamintartalmú ételeket.

 

Nos, ha ezt mind betartod, valóban jóval könnyebb az életed, tény, hogy nagymértékben! lecsökkenthetőek az allergiás tünetek. Főleg ha a tejtermékeket is el tudod hagyni. Azonban most a várandósság miatt arra is figyelnem kellene, hogy a fehérjebevitel a megfelelő szinten legyen.

A magas hisztamin tartalmú ételek között azonban ott szerepel a szója, a hüvelyesek, a sajtok. Persze ez utóbbi nálam nem annyira jelentős, de az előbbi kettő - vegán/vegetáriánus lévén - bizony nagy kiesés lenne, ezért korlátozottan, de fogyasztom. Ennek megfelelően folyik is az orrom. 

Ezért próbálom meg a többi, szintén magas hisztamintartalmú ételt kerülni inkább. Ilyenek a csokoládé. Na ezt legalább könnyű. :) Ellenben a paradicsom... mikor most érik a tenyérnyi szabadföldi vastag húsú, de lédús, finom növényke! Ha már dinnye nem, legalább ez lenne. A citromot szintén nem tudom elhagyni, maximum nem iszom meg a saláták levét, szerencsére a banánt, ananászt és savanyú káposztát úgysem kívánja ilyenkor az ember. 

Az olajos magvak már szintén nagyobb gond, a napraforgó parlagfű keresztallergén, azt kihagyom, de a kesudiós ételsűrítések maradnak. Ugyanígy keresztallergének még a tökfélék, az uborka is. Van ahol a paprikát is írják, de nekem az kevésbé problémás. 

Ilyenkor rengeteg nyersre vágyik az ember, de nehéz még egy salátát is elkészíteni úgy, hogy ki kell hagynod belőle a paradicsomot, uborkát pl. Leírok pár ötletet, hátha segítek valakinek.

A legegyszerűbb a natúr káposzta saláta. Nem kell hozzá semmi, csak egy fej káposzta, egy fej lilahagyma, ízlés szerint köménymag, egy ek só és egy ek gyümölcscukor, illetve egy citrom leve. A lelke az egésznek az, hogy a sóval a vékonyra legyalult káposztát addig gyúrjuk, míg jó sok levet nem ereszt, és kicsit "megpuhul". Azután ízesítjük, néhány órát állni hagyjuk, és készen is van.

Ha variálni akarunk, reszelt répát és paprikakarikákat tehetünk bele. Akiket nem érint a parlagfű allergia téma, kiegészíthetik szeletelt uborkával gyúrás után.

Vegyes salátát készíthetünk jégsaláta levelekből, reszelt répából, vékonyra szeletelt paprikából, aprított olajbogyóból és szeletelt lila hagymából. A végén cukros-citromos-sós levet készítünk, összekeverjük, meglocsoljuk dióolajjal, és már fogyasztható is.

A karfiol saláta is ízletes tud lenni, egészen más, mint a főtt. Általában az is szereti, aki egyébként főtten nem hajlandó fogyasztani. Itt írtam róla, de ez sem összetett recept. 1 kisebb fej karfiol kell bele, 1-2 szál répa, lila hagyma, petrezselyem zöld és a só-cukor-ciromlé-olaj kombináció. Ez utóbbi összeturmixolva a répával.

 

Répa salátát is csinálhatunk, az sem bonyolult, és ha összeérik kicsit az íze, nagyon finom tud lenni. 4-5 szál reszelt répához egy fej apróra vágott lila hagymát adunk. 1 tk gyümölcscukor, ugyanennyi só és 1 cirom leve ízesíti. A végén valamilyen hidegen sajtolt olajjal locsoljuk meg picit, mert így segítjük a zsírban oldódó elővitamin hasznosulását.

 

Ugyanezt megbolondíthatjuk reszelt céklával is, gyönyörű színeket kapunk. :)

Jó étvágyat hozzájuk.

Koncert

Ja, és amiről nem is beszéltem. Nem csak nyaralás, munka, és kismuttyok miatt nem írtam. Az idénre nem tervezett (de számomra nagyon szeretett) zenei tábor is beleszólt. Bár nagyon kis pont vagyok, egészen véletlenül újra része lehettem. Augusztus 20.-án lezajlott a koncert az Olasz Kultúrintézetben. Gyönyörű, szívhez szóló darabokat játszottunk, néhol nagy gombóccal a torkunkban, főleg a karmesterünk - Csurgó Tamás - néhány mondatát követően.

A nágocsi Reménység Gyermekfalu kerül támogatásra a befolyt összegből már hosszú idő óta. Rengeteg ember mozdul meg miattuk csupán "szerelemből", és dolgozik keményen azért, hogy nagyszerű koncert születhessen meg a végén, amatőr, félprofi, profi zenészek, énekesek.

Meg persze egy tábor teljes személyzete, akik az ellátásunkat biztosítják a zenei tábor ideje alatt. És ha már főzős blog, mesélek az étkezésekről is.

Szerencsére a fő irányelv vegán, így erről problémáim nem voltak, bár régebben sokkal reformosabban főztek abból a szempontból, hogy jóval több volt a korpás termék. Ez utóbbit persze csak igen kevesen üdvözöltük, így a tömegnyomásra ebbe az irányba mozdultak el. Viszont nyers salátafélék mindig kiegészítik a főétkezéseket, reggelire kását/müzlit szolgálnak fel gyümölcsökkel. A vacsora vegyes, olykor lasagne, és hamburger színesíti az élesztő pástétomos, kolbászkrémes kenyereket.
Az elkészített ételek finomak, a mostani táborban segítő szakácsnő (Apa unokatestvére) régebben az Édenben is dolgozott cukrászként. Nagyon finom vegán tiramisut tud készíteni. Egyik szombaton az volt a desszert még régebben, mikor ott voltunk a zenekarral.

A tábor egyébként nekem mindig olyan pozitív élményekhez kötődik. Kirándulásokhoz, barátságos tábortársakhoz, általában finom ételekhez. Mindig teljesen ki tudok kapcsolódni ott, megnyugvást hoz, hogy az ember kiszakad a taposómalomból. Lelkileg is feltöltenek az előadások, maga az elcsendesedés, és a természet közelsége. Jó ott lenni.

Hallgatok

Csönd van a blog körül, nagy, nagy csönd. Elnézést mindenkitől, hogy szinte a nyáron csak pár receptet láttatok. Egy fő oka van alapvetően, ami miatt nagyon keveset főzök. Azt hittem, ha lezajlik a neheze ebből a szempontból, majd újra ömleni fognak a receptek, de úgy látszik, még várnom kell. Bár már alakul, de most meg rövid időre vagyok kalibrálva a konyhában való álldogálást tekintve. 

Változott a menüsor is, erről majd a későbbiekben részletesebben, de bizonyos kényszerek miatt a lakto-ovo vegetáriánus életmódra tértem vissza egy ideig. Most mondjuk az allergia miatt inkább csak ovo. Illetve a nyáron mindenféle evészet volt a lángostól (igen, egri piacos lángos rulez, aztán ült a hasamban) a (jó) bolti kakaós csiga széléig, és olyan is akadt, hogy az este 11-kor elkészült gombás rizst (fehér) kanalazgattam, és akkor mondtam azt, hogy nem vagyok normális. Anya csak nevetett, hogy majd elmúlik.

Furcsa lehet így elolvasva annak, aki teljesen normálisan étkezik, hogy mit agonizál ilyenen ez a nő, de számomra ezek évek óta nem férnek az étrendembe. (nászutat kivéve, akkor is light-osan). 

Azért jelentem javulok. Tegnapelőtt és tegnap reggel már megettem úgy a főtt kölest baracklekvárral, hogy nem kifelé kívánkozott. :)

Meg azért főzőcskéztem is, paprikás krumplit, a lecsónál segédkeztem tegnap, de legszívesebben a káposzta saláta készült, mert még mindig a nyers a favorit. Persze most pont a dinnye és a paradicsom esett ki az allergia miatt, pedig egyrészről a dinnye tartotta bennem a szusszt 2 hónapig, most meg paradicsomot ennék paradicsommal. Csak úgy magában, lecsónak, nyers lecsónak, levesnek, salátának, salátába, tésztára, pizzára, kenyérre. Ó jajj, és most nincs az a diéta, ami segíthetne ezen, mint akkoriban.

Ja, és vasárnap este palacsinta készült. Tej nélkül, de (bio)tojással. (Ha valaki teljesen vegánt szeretne, ajánlom a zabpalacsintát, nagyon finom tud lenni.) De most nem ez volt a cél. A 3 tojáshoz 20 dkg teljes kiőrlésű liszt és 10 dkg fehérliszt + 1 csipet só, egy kanál gyümölcscukor és kb. 5-6 dl szénsavas víz került még hozzá és pár kanál olivaolaj. Jó híg lett, viszont nagyon szépen sült. Jó sok reszelt alma, baracklekvár és diódarabok keverékével fogyasztottuk el.

Jótékonysági koncert a Nágocsi Gyermekfalu javára

Nagyon kellemes darabokat válogattak össze ebben az évben is a szervezők, ajánlom mindenkinek meghallgatásra. Idén is játszik / énekel benne a fél család, szívből remélem, hogy mint mindig nagyon szépen fog sikerülni.

Gyertek el meghallgatni.

1 év

Hogy elszaladt ez az egy év is, mintha kergették volna a napokat egymás után... Azért persze voltak lecsöndesedett nyugodt pillanatok is, amelyek feltöltik az ember érzelmi tankjait és erőt adnak a hétköznapi taposómalom folytatására. 

Olykor kell a kiszállás, mert aztán ezek az emlékek segítenek át a csüggesztő pillanatokon. Mikor bánatosan bandukolsz, és fáradtan hagynád az egészet, eszedbe jut egy mosolygós pillanat, és a többi máris lényegtelenné válik, mert az akkor annyira szép volt, hogy nem hagyja az embert most sem búslakodni.

És persze törekedni kell a hétköznapot is megtölteni ilyen pillanatokkal, mert hogy vannak, és olyan jók. Hétköznapi ünnepek. Mint amikor a frissen sült almás pite ha belengi a házat...

Nemkonyha

Nem főzök. Még most se. Pedig már jó régóta nem. Na jó, a múltkor készítettem paprikás krumplit - felavattam a la cruset fazekamat - pedig hát boeuf bourguignon-nal kellett volna, vagy minimum Nagyapám féle marhapörkölttel. Ahogy olvastam a receptet, szerintem a Tata féle paprikás lekörözte volna ízben. 

De Tata már régen nem főz ilyesmit, igaz Mama sem visz vonattal nyaralni Békésre, hogy addig Tatusra háruljon a főzés. :)

Szóval paprikás krumpli receptet az ember ritkán közöl, még ha ilyen elvetemültebb blogíró is, mint én. Zöldség levesről már írtam, tejbegrízről is, mást meg nem nagyon csináltam. Ja, de, paprikás csirkét és hamburgert.

Bocsánat, hogy csapongok, már régen aludnom kellene, mert tegnap is későig voltam fenn. Megpucoltunk és befőztünk vagy 60 kiló őszibarackot. Ma csak pucoltuk, Anya most tölti üvegekbe, télen igen jó lesz.

Majd csak elérek már olyan pontra, amikor nem csak a dinnyéről, és őszibarackról tudok áradozni, hanem végre másról is. Addig még kis türelem, nektek is, magamnak is... :)