2008. október 20., hétfő

A kötél utazik...

Most döbbentem rá, hogy a várva várt november eleje mennyire közel van. Repülnek a napok. Az "előbb" még egy hónap állt előttem, most meg arra eszmélek, hogy két hét múlva ilyenkor már Párizsban leszek.
Mennyire várom.
Nem a nagyváros zaja hív, ugyan. Mit nekem "Európa fővárosa" (a'la Paris Hilton), az a lényeg, hogy a legjobb barátom, és egy 4 hónapos fekete szemű kis Tücsök vár.
Nem is az ottani gasztronómia csábít, bár készülök... hogyan felelek meg nyers zöldségfélék, szeles ételek nélkül zöldbabfőzelék, töltöttpaprika, és lecsórajongó barátnémnak. (a kicsi a szoptatás miatt nem bírja)
Majd lebiggyesztett szájjal, ha hazajöttem, regélek róla kicsit. Addig kiélvezem a várakozást, az utazásunkat, és ottartózkodást...

2008. október 14., kedd

Pizza, ezzel azzal, napraforgó sajttal :)

Réka tejmentes blogján szétnézve jutott eszembe a pizza. Régen nem készítettem, mivel sok időt igényel. Nem azért, mert olyan bonyolutl számomra, hanem mert nálunk minimum 4 tepsivel kell indítani... :)
Most vasárnap ugyan nem lesz időm, mert iskola nap van a Solán, és este még valami névnapi süteményt is össze kellene ütni hétfőre, de talán az azt követő héten nekiállok. Csak azt bánom, hogy az a jó kis leves, két tenyeremnyi nagyapám féle paradicsom akkorra lefut. Pedig egyel be tudnék borítani egy tepsi tésztát...

Általában a legegyszerűbb kenyértészta receptet használom.

Pizza tészta

30 dkg teljes kiőrlésű liszt
30 dkg fehérliszt (ez az arány, mikor nem szeretném, hogy a családom húzza a száját :) )
3,6 dl langyos víz (amennyit felvesz)
2 ek olivaolaj
1 tk só
1 dkg élesztő
1 tk méz

Az élesztőt a mézzel elkevert langyos vízben megfuttatjuk, majd hozzáöntjük a sós liszthez. Na ez az a pont, amit rendszerint hanyagolok. Egyrészt el vagyok kényelmesedve, ha a kenyérsütő üres, a géppel kavartatom meg, másrészt akkor is megkel, ha a tésztába keverem rögtön az élesztőt. Annyi, hogy közvetlenül ne kerüljön a sóhoz, mert azt az élesztőgombák nem szeretik.
A szükséges mennyiségű vízzel tésztává gyúrjuk, kelesztjük 40 percet. Átgyúrjuk, kinyújtjuk, beletesszük a kikent pizzaformába/ tepsibe, ott még hagyjuk pihenni fél órát. Persze ha az ember haladni akar, az átgyúrást kihagyhatja, de jobb, ha még egyszer megmozgatásra kerül.

Amikor kicsit ropogósabb jellegű tésztát szerettem volna, 2 dl tejföllel bolondítottam meg.

A tetejére kerülhet paradicsomszósz, paprika, paradicsom, hagyma, kukorica, mexikói zöldségkeverék, vagy zöldségpörkölt. Fűszerként bazsalikomot, oregánót, őrölt köményt, majorannát használhatunk. Aki szereti, sütés után kakukkfüvet is szórhat rá.
Más jellegű, ha tejfölös öntet és ananász kerül a tetejére tofuval, vagy szójavirslivel.
Kinek mi ízlik, mi van otthon a hűtőben...

Paradicsom szósz pizzára, tésztára, hamburgerbe, mittudomén :)

2 dl paradicsomszósz
1 fej hagyma
1 duci fokhagyma
1 tk méz
1 csipet só
pár csepp citromlé
víz
fűszerek (bazsalikom, oregáno, majoranna)

A felaprított vöröshagymát pici vizes olajon üvegesre párolom, bele kerül a paradicsomszósz, felengedem annyi vízzel, hogy ketchup állagú legyen. Beleteszem a szétnyomott fokhagymát, és a sót. Megvárom, míg felrottyan, belekeverem a mézet, a citromlét és a fűszereket. 1-2 percig kavargatom, kóstolom, mennyire ízlik, azután elzárom, és meghülve a pizzatésztára kenem.

Pl. nagyon szeretjük a gabonakolbászos vegán sajtosat. (Ekkor nem kell rá a paradicsomszósz, mert a kettő együtt nehezen sül át)

Napraforgó sajt


1 csésze hántolt napraforgó
1/2 csésze zabpehely
kicsit kevesebb, mint 2 csésze víz
fél citrom leve
3 gerezd fokhagyma
1 tk só
½ pritaminpaprika, vagy 1 kiskanál pirospaprika
1 közepes fej vöröshagyma apróra vágva
kis olaj és víz
¼ csésze sörélesztőpehely

Ha sűrűbb „sajtot” akarunk: 2 tk kukoricakeményítő,
ha szeletelhető sajtot szeretnénk: 1 teáskanál agar-agar kerülhet bele.

A hagymát kis olajon és vízen megpároljuk.
A napraforgót a zabpehellyel és vízzel összeturmixoljuk (vagy megőröljük, majd elkeverjük vízzel, ha nincs turmixunk). Mindezt néhány percig főzzük, míg be nem sűrüsödik, majd az áttört fokhagymát hozzáadjuk a többi ízesítővel együtt, és néhány percig főzzük.

Forrás részben a Balázs Katalin - Kiss Balázs: A Biblia a helyes táplálkozásról c. könyv.


Szóval ez is egy olyan kaja, amit mindenki, mindenütt, minden mennyiségben megeszik a környezetemben... csak győzzek megfelelően nagy mennyiséget készíteni. :)

2008. október 9., csütörtök

Saláták


Dulmina Saláták... gondolataiból kiindulva filozofáltam el azon, hogy nem szokott salátákat készíteni, bár újabban mégis :)
Sokaknak eszébe sem jut, hogy mennyire kellemes és egészséges kiegészítője az étkezéseknek a nyers saláta. Ehelyett egy üveg savanyú uborka, finom ugyan, de tele van ecettel (egyrészt kevésbé kívánod étkezéskor a folyadékot, másrészt savasít, gyomorizgató hatású) és a cukorral (ezt meg nem is részletezem).

Pedig annyi féle van. Reszelt, szeletelt, apírott zöldségfélék összekeverve. Akár öntettel, akár a nélkül.
Nálam ez általában úgy néz ki, hogy pici só, méz és citromlé kerül rá, összerázom/ keverem, állni hagyom, aztán eltünteti a család.
Régebben ecetet használtam a salátákhoz, azután szépen lassan átálltam a citromlére. Ismerőseim az éretlen szőlőből készült levet, vagy piszkelevet használnak savanyításra, nekem az fanyar. Olykor a savanyú káposzta levét. Azután jött a candida diéta, és kimaradt a cukor is a salátákból, sőt néha minden, még a só is.

Bár régen meg nem tudtam volna enni, ma szívesen rágódok rajta, és jól is esik. Pl. ha nagyon száraz lenne a saláta, teszek hozzá 1-1 értett, jó leves paradicsomot, annál jobb "öntet" nem is kellhet. :)

Elkalandoztam kicsit Norvégiába. Ott ettem először kínai kelből készült salátát.
Nagyon bejött a zenekarnak. Abban is volt paradicsom
(4-5), paprika (4-5), uborka (1) összeaprítva a kellevelekkel együtt. Rá pedig öntetként összekeverve 1 kanál olivaolaj, 1 citrom leve, 1 kanál méz és 1 tk só került. Otthon azóta is gyakran készítjük. Kell a nosztalgia. :)

Néha még a makréla is eszembe jut, olyankor készítek egy kis főtt krumplit. Reszelek répát, egy kis olvasztott margarinba Piffi fűszerkeveréket szórok (ott vettünk egy nagy dobozzal, szerintem még az unokáimnak is elég lesz :) ), ráöntöm a krumplira, a makréla meg nem hiányzik.
Sosem szerettem a halat, de ott megettem. /jól besózva sütőzacskóban sült egy órát, majd lehúztuk a bőrét/ Talán mert mi fogtuk ki, talán mert tényleg jó volt, vagy mert tengeri betegség ellen azt gyömöszöltek belém, és valóban hatott. Előtte káposztás birkát ebédeltünk -
na azóta (bár már akkor) sem kívánom a nemzeti eledelüket - megtette jó hatását a tengeren. Lehet, hogy ezért lettem vegetáriánus? Mindennek a káposztás birka az oka?! :) (dehogy)

Visszatérve a salátákhoz. Ami mindig, mindenütt, és mindenkinél bejött eddig, az a Bózsva saláta, egy táborban tanultam még tizenéves koromban, azóta bátran variálom.

Kell hozzá:

30 dkg fejes saláta
4 zöldpaprika
1 nagy sárgarépa

1 uborka
1 fej lila hagyma
citromlé

méz

A káposztát vékony csíkokra vágjuk, a paprikát és az uborkát karikákra vágjuk, a sárgarépát lereszeljük, a hagymát vékony szeletekre vagdossuk. Mindet besózzuk egy kicsit, és állni hagyjuk lehetőleg egy órát. Citromlét és mézet összekeverünk, és ráöntjük a salátára. Összekeverjük. Rövid állás után tálalni lehet.

Ha csak káposztád, kicsi hagymád és répa van, úgy is nagyon finom. Össze kell keverni, és állni hagyni. A legjobb másnap.

Aztán ha más jellegűt szeretnék, akkor úgy változtatom, mint a múltkori rakott krumpli mellé felszolgáltat.

2008. október 8., szerda

Nagymamám univerzális tésztája


Mama sütis menüi a következők:
Hókifli
Mézespogácsa (Hm!)
Diós piskóta
Meggyes piskóta
Palacsinta
Csőröge fánk
Diós, mákos, lekváros kifli
Pogácsa
Zserbó

Ez utóbbi háromhoz ugyanazt a könnyű kelt tészta receptet használja mindig. Hasonlóan ropogós, nagyon könnyű tésztát másnál sosem ettem. Nem mintha más nem csinálna jót, egyszerűen ilyen jellegűvel nem találkoztam össze. És sajnos én sem tudtam eddig tökéletesen reprodukálni. :(

Pedig igazán egyszerű. 1 kg liszthez 20 dkg margarint tesz, 5 dl tejet, 2 dkg élesztőt, 1 tojást, 1 csipet sót, 1 tk méz és kész.
A margarint összegyúrja a liszttel, közben felfuttatja az élesztőt kis mézzel kevert tejben. Azután beleönti, beleüti a tojást is, és gyúrja, gyúrja a maradék tejet folyamatosan adagolva, míg szép sima nem lesz. Azt mondja nem tudja pontosan megadni a tej mennyiségét, mert a liszt minőségétől függ mindig. Amennyit felvesz a tészta, de jó lágyra hagyja. Azután keleszti egy órát, majd nyújtja... mikor milyenre. Ha kell pogácsa lesz belőle, kis sajttal a tetején. Sülés után finom ropogós, gyönyörű színű, belül puha semmiséggel. Másnapra megpuhul, de úgy is igen finom.
Míg a kifliket háromszögre nyújtva cukorral elkevert darált diót rak bele, vagy mákot... felcsavarva, pici tojással megkenve... hm. Ha esetleg még finomabbra szeretné, egy kis olvasztott vajjal megkeni a kinyújtott tésztát. Az kelt leveles hatású.
Pénteken átszaladtam hozzá a szomszédba. Éppen az elkészítésén ügyködött. Megfelelően nyúló, ruganyos tészta. Jól esett vele dolgozni. Kihúzogattam a háromszög két szélét, ráhajtottam a töltelékre, majd a harmadikat az egészre felcsavartam. Kifli formára hajlítom picit, és máris mehet a tepsibe, majd forró sütőbe.
Kellemes, gyerekkori hangulat jött vissza. Illatok, mozdulatok, különböző emlékek kavarognak a mosolygós meleg konyhában.

Békés. (8 éve költöztek a mellettünk lévő házba)
Soféle kép szalad végig előttem. A piac, ahová mindig ki kellett mennünk. Ha csak szétnézni is, meg két matricát megvenni az idegen nyelven karattyoló asszonyságtól, de ott vettem az első melltartómat is. :) Míg mi kóricáltunk, Mama megvette a tyúkot a leveshez a piac azon részen, ami akkor még csöppet sem is érdekelt.
A Lajos bácsiék féle kert. Ismerős idős házaspár óriási kertjét művelték. A vége a Körösre járt ki, amit gyerek fejjel imádtunk felfedezni. Bambuszok nőttek, melyekből egyet egyet csak kihúztunk annak a fenyegetettségnek a fényében, hogy belecsúszunk a patakba, vagy Mama leszid, hogy már megint szétviszi a szél.
Lángos. Álmos vasárnap reggelek, mire felébredtünk, Tata már körbejárta a vármegyét, és lángosheggyel ért haza. A felnőttek álmos fejjel kávét kavargatva vágytak vissza az ágyba, ellenben mi a sezlonyon rugózva, majmos hálóingben hajtogattuk, hogy reggeliznénk! :)
Kifli teába mártogatva, igazi citrommal. Mókusos csésze. Na az kifli volt, és egyedi. A békési pékek igen jók. Ajajj, mazsolás kalács... :)
Libavágás. Amiből mi csak azt élveztük gyerekként, hogy együtt vagyunk az unokatesókkal, és nincs szülői felügyelet. 25x át lehet mászni az ágy alatt. És májat sütnek, aminek a törmelékével libazsírral, sparhelt ajtóban pirított félajtónyi karaj kenyet kent meg Mama, és vágtunk be. Akkor még ettünk ilyesmit, és jól esett. Ma már nem kell, mert az íze sem olyan.
Édes néni felé menet a fagyis, málna, puncs, citrom és vanília. Igazi jóízű. Tata meg felmelegítette bögrében, ha vittünk neki...

Zserbó. Több, mint egy éve nem ettem ilyet... álmodozom. Néha arról, hogy fene vigye a candida diétát, lehet, hogy abba kéne már hagyni. Azután legyintek, megszagolom, és hazaviszem a frissen sülteket a család tagjainak, egyék ők ezt az egészségtelent. :)
Azt hiszem karácsony környékén meg fogom csinálni teljes kiőrlésű lisztből barnacukorral.

2008. október 7., kedd

A jövő évi búzavetés rejtelmei

Napokig kínlódtam a kamra rendbetételével. Persze még most sincs készen, csak két polcsor belőle, de nagy előrelépés. Mintha Norvégiába indulva már Lipcse környékén tartanék, sőt... :)
Tehát este 8 körül. Az asztalon káosz, néhány doboz, benne tészták, pl. 4 féle különböző spagettivel (fél méteres durum, sima durum, tojásos, barna) Ehez mérten a többiben zabpehely, árpapehely, pirospaprika, kókuszreszelék, kekszmorzsa, magok (len, szezám, napraforgó, tök, kesudió) Anya valamelyik főzőműsort nézi a tévéban, a hugom eszik.
Ekkor csörög a telefonom, Apa az. Van egy kanna ott a diófa alatt, amiben találsz üzemanyagot... igen, kifogyott a gázolaj a traktorból. Éppen boronált. (avagy a jövő évi kenyerünk alapjai...)
No. Éhes lehet rendesen, gondolom, s az előtte kisütött zsömlékből zacsiba gyömöszöltem egyet, zsebembe dugtam egy almát, előszedtem az elemlámpát, erősen reménykedve, hogy a megfelelő - becűgöltem a busz hátuljába a kannát, és kimentem hozzá.
A frissen felkaszabolt területen botorkálni sötétben jó kis izomerősítő (persze az MTZ-nek is a föld másik végén kell ilyenkor megállni), örültem, hogy elém jött, és nem nekem kellett a kannát is vinni.
Nagyon jó. Beleöntöttük az üzemanyagot, sőt a traktor is hajlandó volt beindulni. Felkapaszkodtam, és visszavitt az autóig. Integetett, hogy menjek nyugodtan, már csak másfél forduló, és indul haza. A zsömle maradt a zsebemben.
Elindultam a busszal, de furcsállottam, hogy a fordulás után túl sokáig áll...
Odagyalogoltam hozzá, aztán jól tátva maradt a szám. Én így még kerekeket nem láttam állni, ilyen csálén. Az MTZ amúgy is kis első kerekei még nevetségesebb formában, teljesen merőlegesen a normális állapotukra, mint két nyitott tenyér kifordulva álltak. (ha elindul a traktor, rögtön kétfelé indulhat ;) )
Meg sem fordult a fejemben, hogy ezt meg lehet oldani aznap este, főleg nem másik gép segítségét nélkülözve.
Jelentem, lehet. Már akkor is rácsodálkoztam, mikor tavaly a kitört hátsó kereket pár deszka, cső, és egy emelő segítségével ketten kicseréltük, hogy mennyire ismeri a fizikát. Megtanultam, de ő a gyakorlatban is alkalmazni tudja. Ez a különbség.
Hazamentünk két vascsőért, néhány fa ékért, és egy emelőért.
Míg ő keresgélt, megkentem a madárlátta zsömlét, meg mégegyet, aztán indultunk.
Csillogó szemekkel állapította meg, hogy frissen sült, s míg vezettem, nem hosszú úton, de igen elégedetten majszolta el az egyiket, és tüntette el az almát is.
Megkínlódtunk vele, de kézi erővel egy fél traktort mocorgattattunk meg, míg kiesett végre a bal első kerék, kerültek be az ékek a helyükre, és állt végre egyenesbe a jobb első kerék.
Szusszanás. Akkor majd visszatolat, és megyünk haza. A gép zörög, nem sokat beszéltünk, meg nagyot is hall. Beültem a kocsiba, figyeltem, hogy a hiányzó kerékkel miként lavíroz. Addig nem akartam otthagyni, míg ki nem jött a földről.
Ő meg fütyült az egészre. Elindult befejezni azt a maradék sort a defektes MTZ-vel.
Ültem a Transporterben a sötétben, és csóváltam a fejem. Közben hihetetlenkedve bámultam az Apámat, ahogyan egy háromkerekű MTZ-vel boronálja a földet, hogy a következő héten elvethesse a gabonát.
Kicsit lecsöndesedtem, örültem nagyon, hogy a gép megy, nem dőlt el. :)

Vagyok

Kicsit eltűntem.
Barátnőm hazajött Franciaországból a kisfiával, vele töltöttem több időt, otthoni munkák is sűrűsödtek (diószedés, miegymás), volt jótékonysági koncert is, meg beteg is lettem. 1-2 napot kellett volna pihennem, ehelyett 2 hétig húztam az időt, mikor már jóval vacakabbul voltam, akkor maradtam otthon.
Ha készítettem is, egyszerű kajákat inkább. Olyanokat, mint a sárgaborsó főzelék, vagy a zöldségleves.
Inkább a gyümölcsök mentek, alma, szilva, dió. A kis barackokat bőven termő fát 2 hét alatt "lelegeltük" Anyával :)

Képeket azért csináltam, és pénteken már csirkemellfiét is sütöttem, vasárnap meg pogácsákat. Igen, jól láttátok. Néha szoktam ilyet is művelni! (nagycsaládi összeröffenésre a "nemfűevők" részére vittük Békésre)
Szóval utolérem magam lassan.